Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. méltóztassék. Ez az egész kataszterbe való osztályozás, ami mindennek az alapja, ötven-hatvanesztendős dolog. Ezeket az osztályozásokat meg kell, hogy változtassuk, mert a mai helyzet sokszor igen nagy hátránnyal jár az államra, azonkívül igen nagy hátránnayl jár az egyes adózóra is. Én láttam olyan helyeket, ahol valóban aránytalanul és igazságtalanul voltak megállapítva a kataszteri osztályozások és nem bírunk ezen módosítani, mert roppant nehézkes és a mellett költséges is az eljárás. A földadónál tehát méltóztassék lehetővé tenni, hogy ezeket az osztályozásokat megváltoztassuk és akkor sokkal kevesebb sereimo lesz ebben a kérdésben a kisgazdatársadalomnak. T. Képviselőház! Nagyon kérem, hogy minden egyes adóra vonatkozólag méltóztassék foglalkozni a létminimum gondolatával. Amint a jövedelemadónál biztosítva van egy adómentes határ, méltóztassék ilyen adómentes létminimumot biztosítani a házadónál is, ahol ugyan bizonyos mértékig megvan ez állapítva, — megvan állapítva, hogy az egyszobás házak adómentesek, és a földadónál is van bizonyos állami adójóváírás, amennyiben a 23 koronán aluli állami adót megtérítik, — de szükséges, hogy ne legyenek ilyen különböző rétegek, hogy az egyszobás házak adómentesek, hogy a földadónál megtérítünk, a kereseti adónál így van, a jövedelemadónál pedig úgy van. Méltóztassék egy generális 'elvet felállítani, hogy egy bizonyos adómentes létminimum legyen a házadénál, a földadónál és különösen a kereseti adónál. Hiszen teljesen groteszk állapot az, hogy 400 és 500 pengős jövedelem kereseti adó alá esik. Elvileg ugyanis minden tiszta jövedelem kereseti adó alá esik. Ha tehát egy szegény kisiparosnak vagy pedig egy szegény kisbérlőnek 3—400 pengő tiszta jövedelme van, — feltételezik, hogy ennyi van — akkor ez kereseti adó alá esik. Kell tehát, hogy legyen egy bizonyos adómentes minimum a házadénál is, a földadónál is. Teljesen feleslegesnek tartom azt. hogy az állam megtéríti a földadót a bolettaalapbói könyvelési, meg más technikai módon. Egy bizonyos határon alul legyen adómentes a föld! Ugyanígy kellene lennie a kereseti és a jövedelemadónál is. Mélyen t. Képviselőház! Ezekkel az adókkal kapcsolatban vagyok bátor rámutatni arra, hogy itt a költségvetésben is fel vannak sorolva a vonatkozó rendeletek és áltálában ismerjük, hogy milyen adómentességet méltóztatnak biztosítani a városokban a házak építésére. Ez nagyon helyes, do méltóztassék figyelembe venni azt, hogy falun a házépítés előmozdítására még nagyobb szükség van, mint a városokban. Hiszen ha ki méltóztatnak menni a mi falvainkba, méltóztatnak látni, hogy a leghihetetlenebb állapotban vannak azok a nyomortanyák, azok a kulipintyók, azok a viskók, amelyeket mind valahogyan, valamiképpen át kellene építeni. Igaz, hogy 15 éves adómentesség van biztosítva a házakra a falukban is. En nagyon kérem azt, hogy a falusi házépítést is méltóztassék valami ilyen kedvezményekkel vagy adómentességgel vagy valami más úton-módon előmozdítani. Méltóztatott a pénzügyminiszter úrnak költségvetési expozéjában említeni azt, hogy a kisiparosokra vonatkozólag 60 éven felül bizonyos adómentességi kedvezményt fog adni. Ha ezt megadja, nagyon szép dolog, régen kiértük, nagyon kedves, de méltóztassék ezt megadni KÉPVISELŐHÁZI XAPLÖ III. ülése 1939 november 2U-én

t pénteken. 423 minden kisadózónak, minden kisembernek. Végeredményben az a szegény parasztember, akinek 5 hold földje van, amikor már 60 éves elmúlt, kiadja a földet a gyermekeinek és nincsen neki semmi lehetősége. Kap a gyermekeitől egy kis gabonát, vagy valami mást, és nem tud megválni a földjétől, mert az ő részére még adót kell fizetni és ezt nem vállalják. A kiszolgált katonák mintájára, nem bánom, méltóztassék megvalósítani a kiszolgált adófizetői rendszert is, s amit a kisiparosoknál akar a pénzügyminiszter úr nagyon helyesen megvalósítani, méltóztassék megvalósítani az egész társadalomban, a munkásokra, az alkalmazottak1 flj cl- kisgazdákra és mindenkire vonatkozólag. Végeredményben az, aki 30—40 esztendeig fizetett az államnak és vajmi keveset kapott tőle, megérdemli azt, hogy amikor már a sírja felé közeledik, könnyítsen rajta az állam és az állam gondoskodása kísérje. Az adózással kapcsolatban említem meg azt, amiről Meskó képviselőtársam már szólt, — és én az általa elmondottakhoz kapcsolódom — a hadigondozotti kedvezmény kérdését. Én szeretném, ha fel. méltóztatnék emelni a hadigondozotti kedvezményt. 50 pengő és 100 pengő az a határ, ahol az ossz állami adónál ezek az emberek bizonyos kedvezményeket kapnak. Nem adunk a vitézségi érmek után semmit sem, nem adunk betegápolást a megrokkant embereknek, nem adunk a hadikölcsöneikért sem semmit sem, _ úgyhogy végeredményben oly keveset nyújtunk azoknak, akik hadiszolgálatokat teljesítettek, hogy legalább ezeknek az adókedvezményeknek a határát és a százalékát is méltóztassék felemelni. T. Ház! Ezeket az apró részletkérdéseket voltam bátor a mélyen t. pénzügyminiszter iírnak szíves figyelmébe ajánlani a költségvetéssel kapcsolatban. Kámutathatnék arra, hogy elvileg miért nem fogadhatom el ezt a költségvetést. Amíg azt látjuk, hogy a fogyasztásig adó, a forgalmiadó, általában a fogyasztó személyek elleni adók túlnagy mértékben terhelik a lakosságot, szemben a megfogható jövedelem- és vagyonadóbevételekkel, ugyanakkor nem látjuk a kisembereknek azt a védelmét, amelyet én most kértem: a kis házak adómentességét, a kis földek adómentességét, a kiskereskedők adómentességét. Végeredményben tehát odajutunk, hogy a fejenkénti fogyasztási adóteher egyforma mértékben nehezedik jóformán mindenkire, mert hiszen a fogyasztási cikkekből majdnem minden ember körülbelül egyforma mértékben fogyaszt, úgyhogy ez az egyforma nagyságú fogyasztási adóteher ugyanúgy nyomja a kisembert, mint azt, akinek nagyobb vagyona vagy nagyobb jövedelme van. Mélyen t. Képviselőház! Áttanulmányoztam azokat az adóstatisztikákat, amelyeket a pénzügyminiszter úr rendelkezésünkre bocsátott és áttanulmányoztam a kezelési' költségeket is. Azt kell látnunk, hogy ezeknek a kisembereknek a kis adótételei aránylag sok behajtási költséggel járnak és így maga az állam fizet rá arra, ha ezeket az adókat beszedi, de mégsem akarja megadni nekik azokat a minimális kedvezményeket, amelyeket elvileg méltányosaknak kellene elismernünk. Én még abba a középkori felfogásba is hajlandó volnék belemenni, hogy fejadót fizessen mindenki és azzal el legyen intézve annak az egyszerű kisembernek a dolga, s ne legyen több baja az adóval. Ettől függetlenül a töb'bi adó kimunkálása is 57