Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-57
Az országgyűlés képviselőházának 57. átvesz, ne bürokratizáljon, mert ez a legveszedelmesebb dolog. Mindent az élethez kell alkalmazni. Ebben a tekintetben azonban a szeszegyedárusággal kapcsolatban nem látok tisztán, mert amint mondottam, nem elég áttekinthető a költségvetés. Úgy tudom, a szeszegye dátr uságot egy igazgató vezeti, itt pedig a szeszegyedárúságról szóló első alrovatban a fogalmazási szakban nem látok igazgatót. Hol van eldugva? Honnan kapja ezt a fizetését? Nem tudom. Itt egy pénzügyi tanácsos, két pénzügyi titkár, hat pénzügyi segédtitkár, hat pénzügyi fogalmazó található csupán. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ez az egy a központnál van nyilvántartva, a minisztériumban.) Ügy tudom, a szeszegyedáruságnak van egy igazgatója. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Igen, de ez a központi státusban van!) E szerint én abban a költségvetési tételben nem látom kimutatva. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék befejezni. Klein Antal: Rögtön befejezem. Én tehát -ebben a tekintetben, amidőn készséggel elismerem, hogy a szeszegyedáruság elsőrangú munkásságot folytatott ezen a téren, s amidőn elismerem, hogy bevált az egész dolog, remélem, hogy a jövőre vonatkozólag ugyanilyen elismeréssel adózhatom. Viszont éppen a szeszegyedáruság, az állam és a szesztermelők érdekében fontosnak tartom, hogy ne bürokratizáljanak, hanem az alkalmazottakat megfelelően dotálják, és hogy megfelelő személyzet legyen ott, mert pénzügyi titkárokkal és a VIII— IX— X— XI. fizetési osztályokba sorozott emberekkel r nom lehet ezeket a dolgokat elvégezni. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Fiatalemberekkel és kicsiny tökével végezzük!) Akik külföldi Elnök: A képviselő urat kérem, szíveskedjék befejezni! Klein Antal: Beszédemet befejezem, bár azt hiszem, hogy egyik utolsó szónoka vagyok a hosszú költségvetési vitának és így nem élek vissza senkinek a türelmével. Ezekután a magam részéről befejezem, egyébként, mint .méltóztatott látni, elismerve sok vonatkozásban a pénzügyminiszter úr érdemeit, így a pénzügyi költségvetés összeállításában ... Elnök: Szólásra következik? (Derültség.) Boczonádi Szabó Imre jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a mondatot folytassam ott, ahol igen t. képviselőtársaim abbahagyta: (Derültség) amennyiben a szeszegyedárusággal kapcsolatban a parasztság résziéről is 'kifejezni óhajtom elismerésemet azért a teljesítményért, amelyet a szeszegyedárus ág az idei nagy gyümölcstermés felfőzése és átvétele alkalmával kifejtett. Kérésem ezzel kapcsolatban az, hogy azoknak a tapasztalatoknak az alapján, amelyeket a. múlt esztendők során a pálinkafőzdékben és gyümölcsszeszfőzdékben méltóztattak szerezni, az egyes nehézségeket és el; járási akadályokat a jövőben kiküszöbölni méltóztassék. A másik tárgy, amelyet t. képviselőtársam előhozott, a (dohány kérdése volt. A dohánytermeléssel kapcsolatban, t. Képviselőház, és t. miniszter úr, azént érzem magamat jogosítva felszólalni, mert 1920 után Tömöry államtitkár úrral hosszú időkön keresztül nagyon sokat dolgoztam a dohánytermelés reorganizáláUése 1939 november 2^-én, pénteken. 421 sáért. Mély tisztelettel felhívom a pénzügyminiszter- úr figyelmét arra, hogy a dohánybeváltáisi árak felemelése szerintem feltétlenül szükséges, mert különben a dohánytermelésünk összeomlására fog vezetni a mostani dohánybeváltási árak fenntartása. Ezt azért vagyok bátoir mondani, mert — amint említettem — hosszú éveken keresztül sokat dolgoztam ebiben a kérdésben s nagyon jól ismerem a termelők ügyeit és gondolkozását. Ugyancsak igaza van Klein Antal igen t. képviselőtársamnak a dohánykertészek dolgában is. Ezeknek éppen olyan nagy érdeke a dohánybeváltási áraik felemelése és az ő megse£rítésük, mint a gazdáknak. Ehhez még hozzá kell tennem azt, hogy vannak olyan dohánykertészek, akik 30—40 esztendeig dolgoznak a kincstárnak, mint dohánykertészek s valóban szolgáltatnak dohányt és az államkincstárnak nagy jövedelmet. Amikor kiöregedtek, teljesen pusztára kerülnek, sem nyugdíjuk, sem ellátás suk nincs, sem más gondoskodás rólunk nem történik. Én tehát kérem, nyugdíj vagy valamilyen más támogatás formájában méltóztassék a hosszú éveket munkában eltöltött dohánykertészek részére egy kis támogatást biztosítani, mert ezek olyan szegény emberek és olyan kevés az a lehetőség, hogy ők vagyont szerezzenek, hogy legalább öreg korukban, amikor egy egész életet átdolgoztak, valami kis. kegydíjhoz vagy támogatáshoz kell jutniok. T. képviselőtársam említette a sókérdést is. Ezirányu fejtegetéseivel szintén egyetértek, de hozzá kell tennem, hogy abszolúte helytelennek és a magyar alkotmány szempontjából károsnak tartom azt az intézkedést, hogy külön soar állapíttatott meg a Felvidékre, illetőleg Kárpátaljára vonatkozólag^ és külön sóár az ország többi részére. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Mária Terézia óta így volt!) Annak ellenére, hogy Mária Terézia korában így volt, (Reményi-Schneller pénzügyminiszter: Nem lehet olyan nagy alkotmánysérelem!) annál helytelenebbnek tartom, mert az nem volt magyar nemzeti alkotmányos politika. Mi a só árát leszállítani kívánjuk. Megengedem, hogy a Felvidéken, illetőleg a Kárpátalján olcsóbb legyen a só, de csak annyival, amennyit a fuvardifferencia kilesz, de ne legyenek itt külön vámvonalak az ország területén belül. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ősi jog!) Ha már a jövedékeknél tartok, vagyok bátor megemlíteni az osztálysorsjáték dolgát. Méltóztassék t. pénzügyminiszter úr ezt az egész kérdést reform alá venni. Az osztálysorsjáték mostani elosztása nem célszerű és nem elégíti ki a közönséget. En azt tartanám, a közönség is azt mondja, hogy nagyobbszámú középnyereményeket kellene biztosítani, így az osztálysorsjegyek kelendősége jobb volna, nagyobb mennyiségben lehetne eladni osztálysorsjegyet, tehát a kincstárnak is több jövedelme lenne belőlee. Még egy kérdést említett Klein Antal igen t. képviselőtársam, a gazdaadósságok kérdését. Ebben egyetértek y ele, azonban ehhez egyet hozzá kell tennem és kérnem a pénzügyminiszter urat, hogy méltóztassék ebben az irányban intézkedni. A mostani bevonulások alkalmával, ha a rendkívüli fegyvergyakorlatra bevonultak hazatérnek, a bankok megrohamozták őket, hogy fizessék a tőkét is, a kamatot is. Amíg katonák az illetők, addig nem kötelesek fizetést teljesí-