Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

420 Az országgyűlés képviselőházának 57. ben, mert a mozgósítás, a feszült külpolitikai helyzet, amely a tavalyi ősz folyamán volt, nagymértékben emelte,a fogyasztást. Amikor bejöttem a Házba, Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam erről a kérdésről beszélve, olyan módon próbálta a pénzügyminiszter úr felfogását helyteleníti, támadni, hogy azt mondta, már előre tudja, hogy a szeszárak emelése a szeszfogyasztást csökkenteni fogja. Én úgy vagyok informálva, — legalább is így láttam a szaklapokból — hogy a pénzügyminiszter úr eddig egyáltalán nem emelte a szeszárakat. Kernelem, a jövőben sem fogja és nem is szándékozik ilyen emelést keresztülvinni. Én nem hiszem, hogy az a tényező, amelyet Matolcsy t. képviselőtársam említett, magábanvéye csökkenő hatással lenne a fogyasztásra, akár a motalkót, akár a fogyasztási szeszt illetően. Annakidején, amikor a szeszegyedáruság bevezetését tárgyaltuk, itt a Házban az ellenzék oldaláról is helyeseltem, de úgy éreztem, hogy ez borzasztó veszedelmes játék és — őszintén szólva — aggályaim voltak, vájjon símán fog-e ez menni? Hiszen ezt a törvényjavaslatot oly időpontban méltóztatott megszavaztatni, — azt hiszem, július közepe táján — amidőn az új szeszterm-alési kampánytól már csak körülbelül hat-hét-nyolc hét választott el bennünket. Ez alatt a rövid néhány hét alatt egy ilyen termelés teljes átállítása, bizonyos szeszgyárak megváltása, azok átvétele, nyersanyagbeszerzése, az egész szesztermelés és szeszértékesítés átállítása valósággal művészi és bűvészi munka volt. Kétségtelenül elismerésre méltó tény, hogy a szeszértékesítőtől, amelynek hatásköre augusztus 31-én megszűnt, •elsején a szeszegyedáruság átvette a nagy gyárakat, a későbbi szeszegyedárusági gyárakat, ami mellett azután még megváltásokat kellett «csinálni, meg kellett csinálni az egész termelés átállítását, hogy fennakadás ím legyen, meg kellett csinálni a megadóztatás irányítását, ellenőrzését, a beváltással, értékesítéssel és egyéb teendőkkel kapcsolatos feladatokat. Hogy a pénzügyminiszter úr mindezt meg tudta csinálni, ehhez — őszintén szólva — én csak gratulálni tudok. Tudtam, hogy a régebbi időkben voltak a pénzügyminisztériumban kiváló szakértők, de azok addigra már elmentek. Ilyen volt például régebben Pollermann, későbben meg Thaly, akik teljesen tisztában voltak a termelés különleges ágazataival, hiszen nem is fontos, hogy minden egyes pénzügyminiszter úr mindenhez lértsen. Kétségtelen, hogy ezek az említett urak ebben a tekintetben nagyszerűen beváltak. Mutatja ezt az az eredmény, hogy a tavalyi költségvetéssel szemben is körülbelül 38—40 millió pengő volt az a többlet, amelyet az igen t. kormányzatnak — mint előbb említettem, a harmadik örvendezőnek — sikerült biztosítania. Fel kell azonban hívnom az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra az ígéretére, amelyet akkor a képviselőházban tartott beszédében nekünk, a felszólalóknak tett, hogy tudniilik ebben a kérdésben mindig a Ház ele fogja hozni azt az áttekinthető kimutatást, amelyből tisztán meg lehet állapítani a jövedelmeket, bevételeket és kiadásokat. A pénzügyminiszter úr ennek az ígéretének beváltásával adós maradt, mert nem látok ebben a költségvetésben áttekinthető kimutatást. Sok mindenféle kérdésre talán csak a miniszter ur iudna választ adni, amit annakidején tula]don• ülése 1939 november 2U-én, pénteken. képen meg is ígért nekünk. Hiányolom az áttekinthető kimutatást, mert sem a rendes kiadásokat, sem a rendkívüli kiadásokat, sem pedig különösen a személyi járandóságokat nem látom tisztán. Kérem ezekre vonatkozólag az igen t. pénzügyminiszter űr szíves felvilágosítását. A kiadásoknál, amint látom, 54 millió pengő van előirányozva másfél évre, ezzel szemben a bevétel 92 millió pengőben van előirányozva. Az 54 millió pengő előirányzatban benne kell lenniök a rendes kiadásoknak, a személyi járandóságoknak, a dologi kiadásoknak, az üzemi kiadásoknak és egyéb kiadásoknak, nem látom azonban, igen t. miniszter úr, hol vannak ezek elrejtve és egyáltalában hogyan vezetik az egész szeszegyedániságot. A szeszegyedáruságnál a személyi járandóságok 490.000 pengőt tesznek ki; ez az összeg másfél évre szól a költségvetés szerint, tehát egy évre átszámítva 327.000 pengőt tesznek. Ez örvendetes szám a múlthoz viszonyítva, mert meg kell mondanunk, hogy a Szeszértékesítő személyi kiadásai — bár a Szeszértékesítő nem végzett olyan nagy funkciókat, mint a szeszegyedáruság — az 1937/38. évben 655.000 pengőt tettek ki. (Váczy József: Milyen villák voltak!) Ha a mostani tisztviselők miniszterek lesznek. akkor sem lesz olyan villájuk! Elnök: Csendet kérek, Váczy képviselő úr. Klein Antal: A Szeszértékesítőnek, amely „ csak a szeszértékesítés munkáját végezte, az összes személyi kiadása 655.000 pengő volt, ezzel szemben a szeszegyedáruság személyi kiadásai 327.000 pengőt tesznek ki, pedig a< szeszegyedáruság nem egy, hanem négy ügykört lát el. A szeszegyedáruság ugyanis mindenekelőtt átvett négy szeszgyárat, ugyanakkor el kell látnia a régi hatósági ügykört is, amihez régen 45 személyre volt szükség, el kell látnia a gyümölcs- és borfőzdék ügykörét is, — ez is nagy munka, hiszen körülbelül 1500 gyümölcsés borfőzde van az országban — továbbá a Felvidék visszatérésével körülbelül 80 szeszgyár jött vissza az országba; ezek közül állítólag körülbelül 50 zsidó kéziben lévén, nem tudom, az állam kisajátította-e ezeket, vagy mi történt, de azt mondják, hogy házi kezelésben vannak. Olyan nagy ügyköre van tehát a szeszegyedáruságnak és olyan nagy munkát végez, hogy szinte hihetetlennek tartom azt, hogy a Szeszértékesítő 655.000 pengős személyi kádasaival szemben a szeszegyedáruság személyi kiadásai, bár a szeszegyedáruság, amint mondióm, egy ügykör helyett négy ügykört lát el, 327.000 pengőben vannak előirányozva. (Rassay Károly: Próbáljuk analizálni a 655.000 pengőt, akkor megtértjük!) Gyakran járok a szeszegyedáruság épülete előtt és ugyanazt a képet látom, amelyről Meskó Zoltán képviselőtársam beszélt, aki este is kivilágított ablakokat lát a pénzügyminisztériumban. A szeszegyedáruságnál is a késő éjjeli órákig végzi munkáját a személyzet. A miniszter úr azonban a szeszegyedáruság személyi létszámát, beleértve' az összes ügyköröket, tehát a számvevőséget, a műszaki hivatalt, a fogalmazást, az üzemi kezelést, mindössze 106-ban állapította meg. Ezt túlságosan, kevésnek tartom, mert nem hiszem, hogy ezzel a létszámmal tökéletesen helyesen lehessen vezetni a szeszegyedáruságot. Másrészt igen súlyos aggályaim vannak. Azt nagyon helyesnek és fontosnak tartom, hogy amikor az állam akár a dohányt, akár mást