Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

32 Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. Meskó Zoltán: Feljelentésem elintézése * azon múlott, hogy fegyveres erő-e a csendőrség vagy sem. Aki ugyanis fegyveres erőt alkalmaz jogtalanul, azt két évig terjedhető fegyházzal büntetik. Most megkonstruálták azt, hogy a csendőrség nem fegyveres erő. Tessék ezt meghallgatni (olvassa): »Nem állapítható meg a gyanúsított terhére a BTK. 472. §-ában meghatározott bűntett fennforgása sem, nem pedig azért, mert eltekintve az 1921. évi XLIX. t.-c. 1. §-ában foglaltaktól, mely szerint a ma» gyár állam fegyveres ereje a m. kir. honvédség, tehát az idézett törvényhely az ott megjelölt bűncselekmény tekintetében csak a m. kir. honvédségre alkalmazható. Másrészt és főleg azért, mert még ha a büntetőjogszolgáltatás terén kifejlődött régebbi joggyakorlat érteimében a m. kir. csendőrség tagjait is a fegyveres erő részeinek tekinthetjük és a fenn részletezett tényállásból kitünőleg kétségtelen, hogy a jelen esetben eljárt csendőrjárőr a gyanúsított felhívására nem mint a BTK 472. |-a szerinti fegyveres erő, tehát fegyverhasználatra hivatott testület lépett fel, hanem mint a gyanúsított rendelkezésének közvetítő közege« — én eddig azt hittem, hogy kisbírók közvetítenek, nem pedig szuronyos csendőrök — »amelynek, mint fegyveres erőnek tevékenysége csak akkor kezdődött volna, ha a sértett« — tehát én — »a közvetített felhívásnak ellene szegülve inkább az előállítás kényszerét választotta volna.« Nekem tehát szembe kellett volna helyezkedni, amikor az a két csendőr szuronnyal megjelent, szembehelyezkedni és amikor a szuronyt már a mellemben éreztem volna, akkor lettek volna fegyveres erők, addig csak közvetítők voltak. Bocsánatot kérek, hol van az, aki ebből nem látja az egész dolgot? Ha jogászok elolvassák, megmondhatják véleményüket, hogy ilyesminek nem szabad előfordulni, mert az ilyen eljárás a Meskó Zoltánokat és a velük hasonlóan gondolkodókat nem fogja eltávolítani attól a keresztény magyar politikától és színvallástól, amely az ő lelkükben él. De őszintén mondom, egyszerűbb ember könnyen megbotlik, és bizony, ha egyszerűbb emberrel ilyen dolgok történnek, az nagyon könnyen megfeledkezhetik és kipróbálhatja, hogy az ügyész úrnak legyen igaza, hogy a csendőrség ne közvetítő, hanem fegyveres erő legyen, ettől pedig Isten óvjon bennünket és országunkat. Vigyázzunk tehát és nézzük meg, kire bizzuk a közigazgatás vezetését. Nem személyi dolog ez. Tessék elképzelni egy embert, aki becsülettel, tisztességgel teljesíti hazája iránt kötelességét, akinek családja is mindig mindent megtett s mégis ki vagyunk szolgáltatva egy olyan embernek, aki visszaél a hatalmával. Tessék elképzelni azt a tehetetlenséget, amely az emberben megvan, tessék elképzelni azt a fájdalmat, amely egy magyar ember lelkében él, amikor a gónyosan nevető főszolgabírót látja, aki nevet rajta, hosry trükje sikerült. Látom, hogy a választók név

jeg-yzekéből ezrével hagyják ki a választókat, kihagyják és ugyanakkor a kaszinóban dicsekednek, hogy: na, a Meskó majd csodálkozik, hogy mennyi választó maradt ki. Az egyik jegyző azt mondotta nekem könnyezve: képviselő úr, fáj a lelkem, de parancsot kaptam, hogy a törvényben előírt csökkentés után még külön 50%-kal esökkentsem a választókat. Igazoltam, hogy a kalocsai járásnak 55.000 lakosa van és csak torn megengedhetőnek, hogy idéző cédulákkal a hatóság elé hívhassák őket (Tauf

fer Gábor: Lélekvásárlás!) és ott aláírassanak vele egy papírt. »Hallottam, hogy azt mondta rólam, hogy én gazember vagyok!«, mondják neki. »Dehogy mondottam!«, válaszolja. »Akkor írja alá, hogy nem mondotta!« Aláírja, később föléje jön a szöveg, beadják és kisül, hogy az illető visszavonta aláírását a petícióról. Csak szembeszökő esötet mondattam el; hála Istennek, nem mindenütt fordul ez elő, de előfordulhat. Ezt én nem tartom tisztességes dolognak, mert , helyezkedjünk mi is a politikában a Nemzeti Kaszinó erkölcsei re. Ha én ott hamisan kártyázok, akkor kigolyóznak. Aki a politikai életben hamisan játszik, az éppen olyan csirkefogó, mint aki másutt hamisan dolgozik, mert becsület csak egy van: kinn a mezőn és a kaszinóban is egy becsület van. Nem lehet becstelenül valakinek a pénzét elnyerni, nem lehet valakinek az óráját ellopni, nem lehet valakinek a mandátumát sem elorozni. A döntést bízzuk a bíróságra. Mindig gyanús az, ha nem akarják bevárni a független, pártatlan bíróság döntését. En mindig elítélem az ilyen machinációkat. Nem azért, mert magam is átestem egy petíció tárgyalásán. Engem három évre kiutasítottak. Személyem ellen nem volt kifogás, mint az ottani főszolgabíró mondta, mégis három, évre kiutasított s az alipán úr ezt természetesen jóváhagyta. A belügyminiszter úr azután két hét alatt felfüggesztette és törvénytelennek minősítette a kiutasítást és új eljárást rendelt el. Felkérem a belügyminisztert, utasítsa Breznay főszolgabírót, hogy indítsa meg ellenem az eljárást, mert én nem akarok kegyelmet zsebrevágni; én követelem, hogy ha bűnös vagyok, akkor bűnhődjek. Indítsa meg az eljárást, mert az ilyen tisztviselőt, aki a felsőbb hatóság utasítását nem teljesíti, fegyelmi alá kell vonni, (vitéz Lipcsey Márton: Ismerem a helyzetet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Nem érdekel a közbeszólása, ne zavarjon vele! Ha valaki utasítást kapott, hogy az eljárást folytassa le, akkor azt le kell folytatni. Egy másik kérdést is kell intéznem a mélyen t. belügyminiszter úrhoz: mondja meg nekem, fegyveres erő-e a csendőrségi Én tényleges katonatiszt voltam, katonaiskolát, akadémiát végeztem, ott úgy tanultam, hogy a csendőrség a fegyveres erő kiegészítő része, maga is fegyveres erő. Amikor egy más alkalommal a főszolgabíró a községből kitiltatott s a csendőr járőr feltűzött szuronnyal jött és felszólított, hogy hagyjam el a községet, én azt mondtam, hogy nem megyek. Erre azt mondta, hogy akkor erőszakot alkalmaz. Feljelentettem hivatalos hatalommal való visszaélésért és személyes szabadság megsértéséért. Az ügyész elejtette a vádat. (Tauf

fer Gábor: Miért üldöznek egy ilyen derék magyar embert? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Az ügyész elejtette a vádat. Felolvasom az indokolást, hogy benne legyen a Naplóban, (vitéz Lipcsey Márton: Egy kis méregkeverés ugyan van benne!) Ha a képviselő úrnak csak^ olyan méregkeverő ellenfele lett volna, mint én, nem olyan nemes ellenfele, mint én voltam... (vitéz Lipcsey Márton: Elismerem!) Elismeri? Elnök: Kérem, ne méltóztassék személyeskedni. Kérem Meskó képviselő urat, méltóztassék a belügyi tárcával foglalkozni.