Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
Az országgyűlés képviselőházának 51. ,i 20.000 választója van, a karcagi kerületben pedig, ahol 85.000 a lakosok száma, mindössze 11.000 váJasztó van. Ezek a tények az izgatásnak és a kommunizmusnak az előkészítői, ami ellen mi egész lelkünkkel, elszántan, egész emberként harcolunk. Az ilyen közigazgatás, amelytől félnek, rettegnek az emberek, nem áll hivatása magaslatán. Nekem olyan közigazgatás kell, .ahol az emberek szeretettel köszöntik a főszolgabírót, panaszra mehetnek hozzá és nem kerülik el félve a portáját. Legyen szabad még szóvátennem a közigazgatási tisztviselők, általában az állami tisztviselők fizetésrendezését. Tapasztaljuk, bogy napról-napra emelkedik a drágaság, a dolog természeténél fogva. Erőteljesebben bele is nyúlunk, de a kereskedelem mégis a kínálat és kereslet tárgya lévén, bizonyos mozgásokat látunk; megállapíthatjuk, hogy a tisztviselők fixfizetése mégis egyhelyben marad. Ezért sürgősnek és megfelelőnek tartanám, ha akár drágasági pótlék formájában, akár más formában az állam gondoskodnék alkalmazottairól, a közigazgatási tisztviselőkről Í3, hiszen ez egy olyan tétel, amely az országban bennmarad. A tisztviselők itt költik el a pénzt, itt vásárolnak. Ha kevesebb a fizetésük, akkor megvonják a falatot a szájuktól. Ha azonban a tisztviselőnek megvan a rendes megélhetése, akkor azt megérzi a kisgazdatársadalom, az iparostársadalom, az egész gazdasági élet. Még egy kérdéssel óhajtok foglalkozni. Ez pedig a 3400-as rendelet, amely a tisztviselőknek megtiltja, hogy nyilaspárt tagjai legyenek. Ebben a kérdésben én elvi álláspontot foglalok «el. Mielőtt ezt az elvi álláspontomat leszögezném, úgy érzem, hogy a közérdeket szolgálom és bizonyos félreértéseket oszlatok el a pártokon belül és a pártokban s az egész országban akkor, ha mint ennek a nyilas mozgalomnak első hirdetője itt a Házban, röviden felolvasom annak a beszédemnek egyrészét, amelyben itt a mozgalmat bejelentettem. Azt mondtam ebben a beszédemben, hogy ez a mozgalom színtiszta magyar, más mozgalmakhoz semmi köze, tisztán a magyar sajátosságnak, a magyar nemzeti jellegnek megfelelően akar működni, törvényes t eszközökkel, becsülettel, alkotmányos úton. (Zaj.) Befejezésül csak annyit mondtam, hogy első lépésünk ünnepi pillanatában hódolatteljes tisztelettel fordítjuk fejünket, fegyelmezett sorainkat a legelső magyar ember felé, akinek példaadó fajszeretete, valamennyiünkért aggódó lelke egy a magyarság lelkével. T. Ház! Vagy hazafias az a párt vagy nem. Ha nem az, akkor senkinek sincs joga belépni, akkor a pártnak nincs a nemzetben létjogosultsága. Ha pedig hazafias, akkor nem lehet senkit sem eltiltani a belépéstől. Ezt óhajtottam a miniszter úr figyelmébe ajánlani. A költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Képviselőház! Lelki szükségnek teszek eleget, amikor itt ebben a történelmi teremben először beszélvén, alázatos szívvel fordulok a jóságos Istenhez azért, hogy világítsa meg elmémet, hogy mindig meglássam, megértsem a tiszta közérdeket és erősítse meg akaratomat, hogy mindig önzetlenül a nemzeti közösségbe belehelyezkedve tudjam a iiszta közérdeket szolgálni. Régi parlamenti szokásnak teszek eleget. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. llése 1939 november 15-én, szerdán. 33 I amikor előttem szólott t. képviselőtársam beszédével foglalkozom. Nagyon sajnálom, hogy ő. aki régi parlamenti routinier, a költségvetés tárgyalásánál szakszerű bírálat helyett mégis politikai beszédet mondott, (Meskó Zoltán: Politikai tárca!) holott módjában lett volna a politikai bírálatot az appropriációs vitára hagyni, amikor több idő állván rendelkezésére, az időt jobban kihasználhatta volna. (Tauf fer Gábor: Eá kell bízni!) De beszédének volt mégis két szakszerű része, amellyel foglalkozni akarok. Az egy : .k: a névmagyarosítás kérdése. Ebben a kérdésben, ha az egyes módozatokban nem is, de elvben egyetértek t. képviselőtársammal és magam is úgy gondolom, hogy a névmagyarosítást bizonyos mértékig meg kell könnyíteni. Nem kell ugyan anynyira egyszerűvé tenni, mint azt a t. képviselőtársam mondotta, de bizonyos könnyítéseket feltétlenül kell hozni ezen a téren, mert véleményem szerint ez a magyarság érdekét szolgálná. Beszédének másik része, amellyel foglalkozni akarok, az a k : jelentése, hogy keresztény fővárost akar. Errevonatkozóan mindannyiunk nézete egy, és azt mondhatom, boldog vagyok, hogy annak a pártnak tagja lehetek, amely 20 esztendeje nemcsak akarja a keresztény fővárost, hanem csinálja is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Látjuk! — Tauffer Gábor: Nagyon gyengén csinálja!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy mivel Nagy képviselő úr elsőízben szólal fel a Házban, méltóztassanak őt közbeszólások nélkül meghallgatni. (Tauf fer Gábor: Személyeskedéssel kezdte!) Nagy László: Érdekes véletlen, hogy amikor először tettem be lábamat ebbe a Házba, a karzatra mint jogász, ez azon az ülésen volt, amelyen Tisza István bejelentette, hogy elvesztettük a háborút. Sohasem felejtem el azt a jeges levegőt, azt a megdöbbenést, amely a teremből feláradt a karzatra és mindig érzem azt a szívszorulást, amely elfogott arra az egyszerű, meztelen kijelentésre, hogy elvesztettük a háborút. (Az elnöki széket Tors Tibor foglalja el.) És éreztem azt, hogy a képviselőket, akik lenn ülnek a padokban, és akiknek mégis csak több és jobb információjuk lehetett, mint nekünk, szintén megdöbbenéssel érintette. Akkor éreztem azt, hogy az a társadalom, amelyben éltünk, lelkileg nem volt előkészülve a háborúra és annak esetlegességeire. Akkor határoztam el magamat arra, hogy minden rendelkezésemre álló erővel a szociálpolit'kát fogom szolgálni, mert hitem az, hogy erős hadsereghez erős és jó szociálpolitika kell, mert a hadsereg vitézsége csak akkor ér valamit, ha azt egy erős társadalmi közszellem, egységes, egyöntetű társadalmi akarat támogatja. Ezt az egyöntetű társadalmi akaratot kifejleszteni pedig egyedül és kizárólg a becsületes, a széleskörű jó szociálpolitika tudja. T. Ház! Igaza volt a pénzügyminiszter úrnak költségvetési expozéjában, amikor azt mondta, hogy a jó közgazdasági politika a legjobb szociálpolitika. De csak akkor, ha az a közgazdasági politika egyben szociálpolitika is. Egyoldalú közgazdasági politikával szociálpolitikát csinálni nem lehet, ezt már tudjuk, nekünk tehát olyan közgazdasági politika kell. amely egyúttal szociálpolitika is. T. Ház! A belügyminiszter úr tudja a leg-
