Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-57
Az országgyűlés képviselőházának 57. illése 1939 november 2^-én, pénteken, 417 járjak közbe a pénzügyminiszternél, hogy segélyben részesüljenek. Igenis, itt a közjóról van szó és azért nem lehet a gazdatársadalom egyes külön megnyilatkozásait figyelembe venni. Méltóztassék elrendelni az országhan a kötelező dohánybiztosítást, (Rassay Károly: Ügy van! Ez helyes! — Ellenmondások balfelŐl.) mert a kisemberek érdekeit is szolgálja, azonkívül, ha a biztosítást azáltal, hogy mindenki résztvesz benne, még olcsóbbá tehetjük, ebből csak közjó származik. Méltóztassék tehát a dohánytermelést ehhez a feltételhez kötni és azt mondani, hogy dohánytermelés iránti kérelmet csak az adhat elő, aki már eleve kijelenti, hogy a dohány-jégbiztosításban résztvesz. Azt hiszem, ezt méltóztatik helyeselni és elfogadni. Meg kell állapítanom azt is a dohány beváltással és igazgatással kapcsolatban, hogy igen helyesen és rentábilisan működő szerv a dohány jövedék igazgatósága és mondhatom, kis költséggel igen szép eredményeket ért el. Kívánom, hogy a dohányjövedék igazgatósága folytathassa azt a munkát, amelynek révén szabadulni tudunk a nyers dohánykészletektől, mert nagyon jól tudjuk, hogy a dohány a raktározás alatt egy pár év múlva elromlik, azonkívül raktárdíjakat kell fizetni, tehát költséges is a raktározása. Voltak évek, amikor a malmokat megtöltötték dohánnyal, kiadtunk egy csomó pénzt és ugyanakkor azt lá.ttuk, hogy az országban a dohánycsempészet óriási méreteket ölt, azt láttuk, hogy a dohánytörés utáni időszakban mindenki szűzdohánnyal seftel, (Ügy van! jobbfelől.) mindenki szűzdohányt szív. Amikor ez ellen panaszokkal jöttünk, mindig fokozták a fináncjáratokat, fokozták az ellenőrzést, a helyett, hogy kizárólag arra az üzleti alapra helyezkedtünk volna, hogy olcsón adjuk a dohányt, különösen azt a kímunkálatlan komisz dohányt, amelyet úgyis csak raktározunk. Inkább dobjuk piacra önköltségi áron, mert ezáltal megszabadulunk a dohánykészletek egyrészétől, .. azonkívül pedig nem kerül pénzünkbe és a fináncoknak sem kell szerteszéjjel járniok az országot, hogy a dohánycsempészeket megbüntessék. Ezeket voltam bátor röviden a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Ismerve a pénzügyminiszter úr szociális megértését, remélem, hogy az elmondottakat megfontolás tárgyává teszi és amennyiben lehetséges, meg is fogja valósítani. A pénzügyminiszter úr politikájával a legteljesebb mértékben egyetértek és a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Boczonádi Szabó Imre jegyző (miután -a jelen nem levő Jandl Lajos és ifj. Eitner Sándor feliratkozása töröltetett): Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! Azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket előttem szólott t. képviselőtársam érintett, magam is néhány szót kívánok szólani. Sok kérdésben egyetértek vele, vannak azonban kérdések, ilyen különösen a dohánykérdés és annak egyes vonatkozásai, amelyekben elfoglalt álláspontját nem tudom magamévá tenni, erre vonatkozólag leszek bátor véleményemet itt megmondani és a miniszter úr figyelmét az ellenkező álláspontra felhívni. (Egy hang balfelől: Ez az egészséges vita!) Természetes, hogy a konzekvenciák levonásában sem vagyok az ő álláspontján, abban tudniillik, hogy vógigkritizálva a költségvetést, azt a miniszter úr és a kormány iránti bizalomnál fogva mégis elfogadta. Én azért iratkoztam fel ellene, mert nem értek vele egyet és sok tekintetben kifogás tárgyává kell tennem nemcsak a pénzügyi tárca költségvetését és annak egyes tételeit, hanem általában az egész kormányzati rendszert. Tudom, hogy egy pénzügyminisztert dicsérni -— különösen politikusok részéről — mindenkor veszedelmes, hálátlan dolog (Derültség.) és rendszerint népszerűtlen. Én ma, mivel nem tudtam, hogy mikor kerül rám a sor, kénytelen voltam a különböző oldalról elhangzott felszólalásokat végighallgatni s ezekből kétségtelenül megállapíthattam, hogy kevesen dicsérték a pénzügyminiszter urat (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az természetes!) és sokan olyan kívánságokkal állottak elő, hogy bizony, «ha a pénzügyminiszter úr azokat mind teljesíteni tudná, akkor én ellenzéki oldalról is elismerném, hogy ő a világ legkiválóbb pénzügyi zsonglőrje. (Derültség.) Nem lehet ugyanis azt követelni egy pénzügyminisztertől, hogy az adókat szállítsa le és különösen a fogyasztási adókat, mint antiszociálisakat szüntesse meg, mindenekelőtt, mint ahogy itt az egyik oldalról kívánták, a borfogyasztási adót teljesen törölje el, ugyanakkor pedig a másik oldalon a fizetéseket és illetményeket emelje, mert mindezt megcselekedni egy pénzügyminiszternek igen nehéz. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Akkor nem komoly ember, ha megcsinálja!) Én az ellenzéki oldalról nem állok elő ilyen kívánságokkal, mert tudom, hogy azokat teljesíteni lehetetlen. (Rassay Károly: Azt mondják: új nénzügyi rendszer kell!) Nem bocsátkozom bele abba sem, amit egy előttem szólott nyilas képviselő úr tett, aki egész pénzügyi politikánknak, az aranyfedezeti rendszernek helytelenségét vitatta, mert nem tartom magamat annyira szakembernek, hogy ilyen fontos kérdésben véleményt mondjak vagy tanácsot adjak a pénzügyminiszter úrnak. Nálamnál sokkal hivatottabb. kiválóbb emberek döntik el ezt a kérdést és felsorakoztatják bizonyára a pénzügyi rendszer és az aranyfedezet kérdésében a másik oldalról azokat az elveket, amelyeket már kipróbáltak évszázadok óta, amelyek bizonyos idő óta helyesnek bizonyultak és beváltak. (Rassay Károly: Azt mondják : elavultak !) Én elismerem, a pénzügyminiszter úr nehéz helyzetét a költségvetés összeállításával kapcsolatban és ellenzéki oldalon is elismerem, hogy pénzügyi kormányzatunk a nehéz viszonyok között, hogy úgy mondjam, Scylla és Charybdis között, a legnagyobb veszélyben elég szerencsés módon igyekszik vezetni az ország pénzügyi kormányzatának hajóját és úgy látom, eléggé sikerül. Ez azt mutatja, hogy lehetséges az államháztartás egyensúlyát úgy biztosítani, pénzünk stabilitását úgy fenntartani, ahogy a pénzügyminiszter úr teszi, (Ilovszky János: Ez így is y an!) s hogy a pénzügyminiszter ár nem túlságosan optimista, amikor ezeket a számokat beállította a költségvetésbe, ezt bizonyítja az, hogy a gazdasági élet — ahol kétségtelenül mutatkoznak, sajnos, bizonyos nem éppen kívánatos jelenségek — a háború s a háborús konjunktúra folytán felfelé menő tendenciát mutat a bevételeket illetőleg, úgyhogy azt hiszem, a pénzügyminisztre urat ezen a téren nem fogja csaló56*
