Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

412 Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1939* november 24-én, pénteken. azt mondom és vallom, hogy már régen kellett volna nyíltan szakítani az arannyal, mert hogy tényleg 1 szakítottak, az olyan biztos, mint két­szer kettő négy. Aranyfedezet helyett itt van az ingatlanfedezet, a nemzeti vagyon, a fold. (Felkiáltások jobb felől: A munka!) a munka és az államnak a tekintélye. Látjuk, hogy más ál­lamokban nem volt baj a pénzhigítással, amelytől pedig mindig féltek nálunk, hiszen másról sem hallottunk, mint arról, hogy inflá­ciót nem csinálunk. Infláció csak akkor van. ha több pénzt bocsátanak ki, mint amennyit a gazdasági élet magába fel tud szívni. Nincs tehát semmi akadálya annak, hogy több pénzt bocsássunk ki, ha a pénzkibocsátással egyidejű­leg ezt gyümölcsözői eg tudjuk befektetni, más­részt pedig az árakat le tudjuk kötni, ha nem engedjük a spekulációt nyakló nélkül dolgozni, hanem megfelelő rendszabályokkal a pénz vá­sárlóerejét fenntartjuk. Mert mi történt a múltban és miért kell a régi liberális rendszerrel szakítani? Beszédem további folyamán rátérek majd a gazdaadóssá­gok rendezésére is. Miért volt ez? Mert minden­nek az ára esett a múltban, a földek ára, a há­zak ára, a jószág ára, a termény ára, csak egy dolgot tartottak fixen: fix volt a pénz, mint egy állócsillag Nem volt a gazda kezében, nem volt a kereszténység kezében, hanem zsidó ban­károk és zsidó nagytőkések fogták, érdekük volt tehát, hogy a pénz állva maradion. Mint ee-y csillag, magasan állott,; sem lejjebb, sem feljebb nem ment, a zsidók pedig nyugodtan nézték, hogy mindennek az ára ebben az or­szágban leesett. A szerencsétlen gazda lefeküdt kétezer pensrő adóssásrgal és egy álmatlan éj­szaka után felébredt háromezer pengő adósság­gal, mert közben esett a föld ára és a termény ára. így szaporodott az adóssága. Akkor toldtozással-foldozás sal jöttek, az el­múlt kormányok próbálták a kérdést rendezni, de nem mertek az oüerációskéshez hozzányúlni. Már pedig ezt a kérdést nemi lehet aszpirin­adagolással elintézni, itt tiszta kézzel — hogy R heteg fertőzést ne kapjon, hogy a gazdasági életben tisztán menjen végbe az operáció — hozzá kell nyúlni a műtőkéshez. A miniszter úr fiatal miniszter, — nem a miniszterségére ér­tem, hanem korára — hozzáértő ember, fogja meg ezt a bicskát, operáljon végre és ne kö­vesse elődeinek liberális politikáját. Fajvédő­gondolkodású embernek ismerik az országban: nyúljon hozzá ehhez a kérdéshez radikálisan és meg fogja látni, hogy megteremti azt a pénz­ügyi és gazdasági rendet az országban, amely az egyetlen megoldója a kérdésnek. Nem értem, hogy mi mindig spekulálunk és törjük a fejünket, hogyan lehetne ehhez a kér­déshez hozzányúlni. Nálam — őszintén mondom, bár nem akarok itt túlzásokba menni — ezek a bizonyos nagy pénzügyi kapacitások — ma­gyarul mondva — levizsgáztak, mert amikor a nehéz problémák itt voltak, nem tudtak mit csinálni, reggeltől késő estig ankétoztak, de az ankétoknak sohasem volt semmi eredményük. Itt van például a gazdaadósságok rendelése. amely rendezésbe fermésfcöteften belevettem volna a kisiparososzia.lv ndósság ivudezé^ét is. Az előbb ecseteltem ég clmoödottam, mikép­pen keletkeztek ezek az adósságok. Hozzáteszem még azt, hogy voltak itt bizonyos akciók, ami­kor azt a kisgazdát traktorvásárlásokba vit­ték be azzal, hogy gépesíteni kell stb. Az a hi­székeny, tanulékony ember belement a traktor­vásárlásba, vagy cséplőgépet vásárolt, gondol­ván, hogy majd egy, két, vagy három év termé­séből kifizeti, és mi volt a vége? A traktor nem maradt a nyakán, mert elvitték, de elvitték vele együtt a 10—20—30 hold földjét is. A másik kérdés volt a kisgazda földéhségé* Hála Istennek, a magyar fajta, a magyar kis­gazda szereti a földet, azt a 20—30 holdját, vagy csak azt az 5 vagy 10 holdját, szaporítani akarta, 5 vagy 10 holdacskát akart hozzára-* gasztani, számolt az akkori biizaárakkal, meg­vette azt a néhány holdat és megterhelte a birtokát. Most pedig az az 5 'hold elvitte a másik 20 holdat is. Bocsánatot kérek, én nem vagyok pénzügyi kapacitás, én még nem tárgyaltam nagy bank­emberekkel zölclasztainál problémák megoldá­sáról, de a természetes magyar eszem azt mondja, hogy ha nekem van húsz hold föl­dem, amely <~~ hogy egy számot mondjak — megért 20.000 pengőt és ha én ezt a húsz hold földet megterhelem 5CÖ0 pengővel, akkor meg­terheltem a földem egynegyed részét, tehát le­hetetlen állapot az, hogy ha egynegyed részig terheltem meg a földet, az az egynegyerész el­vigye most a másik háromnegyedrészt is azért, mert a földárak leestek, a pénzt pedig mester­ségesen tartották és engedték, hogy a föld­árak, s a terményárak alább csússzanak. An­nak a gazdának nem a szép szeméért adták a pénzt hitelbe, hanem megnézték, megbecsülték az ingatlanát s a becsérték bizonyos százalé­kát adták hitelbe. Itt tessék rendet teremteni. Az én szememben az lesz a legnagyobb pénz­ügyminiszter, aki ezt a kérdést meg meri ol­dani. Mert meg lehet oldani, csak merészség kell hozzá, bizonyos elszántság, szakítás bizo­nyos régi elméletekkel és félretolása azoknak a régi szakembereknek, akik mindent sötéten látnak, mert éppen fekete pápaszemet raktak a szemükre. Ezzel a kérdéssel végeztem. De tovább megyek. Probléma volt a gaz­dák adósságának a rendezése. De amikor Nyír­bátorban egy Schwartzról vagy Bácska vala­melyik községében egy Klemről volt szó, — sajnálom, hogy Klein Antal képviselő úrnak is ilyen neve van, én már régen magyar nevet vettem volna fel helyette (Derültség.) — nem ankétoztak a zsidó kereskedők, hogy miképpen fogják majd a kereskedők adósságait elintézni; ott volt az a gyönyörű, rájuk nézve áldásos kény­szeregyesség: egyszerűen bejelentették a kény­szeregyességet. Itt az ország színe előtt ünne­pélyesen kérem a magyar mezőgazdaság és_ a kisiparosság részére a kényszeregyességi eljá­rás megindítását, pénzügyminiszter úr. A ke­reskedők leültek a hitelezőkkel és kiegyeztek. Aki hitelt kapott, az ajánlott 30%-ot, a nagy­kereskedő, vagy a gyáros követelt 60%-ot; ösz­szeültek, s egy kis beszélgetés után — egy kis kérés jobbra-balra — kiegyeztek 40—á5%-ban. Azt mondják erre, hogy ez nem olyan egy; szerű kérdés, ezt csak úgy odamondani könnyű. Higyjék el, nagy problémák kis problémákká válnak akkor, ha hozzáértő bá­torsággal nyúlnak a kérdés megoldásához. Van egy másik kérdé«, timely szintén meg­oldható. Felesleges munkát adunk a& adóbe­hajtó közegeknek akkor, amikor -be-hajihatat­ian tételeket állandóan nyilvántartunk. Ön­ámításba esik az állam -és a pénzügyi kor­mányzat akkor, amikor olyan adóhátralékokat is nyilvántart, amelyeket előbb-utóbb, esetleg húsz év múlva, leírásba kell hozni. A pénzügy­miniszter úr egy 'új rendszert teremthetne meg, ha ezen a téren is szigorúan járna el

Next

/
Thumbnails
Contents