Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

Àz országgyűlés képviselőházának ot. il ugyan, de ezeket a dolgokat esetről-esetre felülbíráltatná és azután törölné azokat a behajthatatlan adókat, amelyek csak örökös zaklatást okoznak a szegény adóhátralékosnak és csak felesleges munkát annak |a derék tisztviselői karnak, amely ezt a munkát vidéken és az általam nagyrabecsült pénzügyminisztériumban végzi. Mert látom, hogy ott az ablakok egész éjszaka világosak és éjjel-nappal dolgoznak. Tehát, elismerem a ieginesszebbmenő teljesítményeket, de mondom, felesleges munkát okoznak nekik, amikor ilyen tételeket nyilvántartanak. Itt tabula rasat kell csinálni és törölni kell a 'behajthatatlan adókat, hogy az illető kisiparos, kisgazda, kiskereskedő levegőhöz jusson, hogy folyó adóinak eleget tudjon tenni. így lehet kiváló adófizetőket nevelni, de addig, amíg csak lyukakat tömnek be, amíg törlesztéssel mégcsak a kamatnak sem tesznek eleget, a régi 15—20 éves tartozások után, addig nem lehet nyugvópontra hozni ezt a kérdést. Ezzel kapcsolatban azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok az igen t. miniszter úrhoz, hogy most, amikor jön a karácsony hete, amikor jönnek az ünnepek, — már pedig nagyon jól tudjuk, hogy az egész országban különösen a szegény kisembereknél ilyenkor a szájuktól vonják el a garasokat és rakják félre, hogy a családnak jobb ünnepe legyen, — karácsony táján, a karácsonyi hetekben — amint a miniszter úr ezt már bevezette — az ország lakosságát az adóbehajtás kíméletlenségétől — ha nem. is olyan mértékben, mint a múltban volt — és ezzel biztosítsunk számára nyugodt karácsonyt. Itt van az osztálysorsjáték kiadása. Csak rapszodikusan beszélek az egyes témákról. A tisztogatás ugyan megkezdődött, de szerintem még mindig túlsók azoknak a zsidóknak a száma, akik az osztálysorsjáték főárusítói jogosítványt megkapták. Ennél a kérdésnél egypár pillanattal tovább időzöm, mint talán annak szakszerűsége megkívánná. Szeretném a kormánynak és jelenlévő tagjának, de a Ház minden egyes tagjának is a figyelmét felhívni arra és az ország keresztény közvéleményét megnyugtatni a tekintetben, — ha mindjárt ez a megnyugtatás annál a bizonyos fajtánál nyugtalanságot kelt is — hogy a zsidók ne spekuláljanak, ne higyjók, hogy itt megváltozik a helyzet, hogy itt egy liberálisabb irányzat fog jönni, hogy a keresztény fajvédő gondolat el fog aludni. A külügyi tárca tárgyalásakor kijelentettem, hogy nem bocsátkozom jóslásokba, de akár így, akár úgy végződjék a háború, Magyarországnak ezt a felemelkedését, ezt a feltétlen erős, keresztény, magyar nemzeti irányzatot nem lehet visszacsúsztatni a liberális világba. (Ügy van!) Ne gondolja a zsidóság, hogy ha most időt nyer és levegőt kap, akkor eléri nyugati hatalmak győzelmére vagy nem tudom mire bazíroz, hiszen oly sok mindent hall az ember — mert bárki győz. a független Magyarországban a keresztény fajvédő irányzat meg fog maradni és meg fog erősödni. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Minden spekuláció hiábavaló tehát, de nagyon helyesen tenné a kormány, ha a zsidótörvény vonatkozó szakaszait a gyengébbek kedvéért' a legsürgősebben végrehajtatná. így vagyok a földi) irtokreform, magyarul a földrendezés kérdésével is. Mert ha az végre van hajtva, ha a kisemberek birtokában van a föld, nehéz vagy talán lehetetlen is kimozdítani őket. Éppúgy ha egyszer ezek a jogoêse Ï9ÉÙ november Êlf-én, pénteken. 411 sí tv án y ok keresztény kezekben vannak, ha ahelyett, hogy minden kocsma és üzlet zsidókézben van, mint a Kárpátalján, bent ülnek az üzletekben a keresztény kiskereskedők, akkor őket onnan kimozdítani nem lehet. Fait accoimplikat kell teremteni minél többet, minél gyorsabban, mert minden egyes keresztény szatócs egy fix pontja annak a gondolatnak, amelyet itt képviselünk valamennyien, akik a nemzeti és keresztény felfogást valljuk, (Ilovszky János: Ezt csináljuk! — Tóth József: Ez a törekvés!) Itt vannak a sörgyárak. Az egész országot kerületekre osztották fel s egyes bizományosok megkapták a maguk jogosítványát. Ezek között a lerakati bizományosok között nagyon sok a zsidó és nagyon jól tudjuk, hogy ezek a zsidók annak idején kezükben tartották a zsidó kocsmárost. Ma már nagyon helyesen és nagyon bölcsen 90%-ban keresztény kéziben van az italmérési jog, most azonban ezek a keresztény kocsmárosok is ki vannak szolgáltatva a zsidó bizományosoknak, mert nagyon jól tudjuk, hogy kerületekre osztották fel az országot, vagyis megszabják, hogy a kocsmáros melyik sörgyárból vásárolja a sört és nem szabad őt másnak kiszolgálnia. Ezt is meg kell egyszersmindenkorra szüntetni; ezeknek a kiskirályoknak a szarvát fenn is, lenn jis, az egész vonalon — mert ahogy vannak a politikai életben, a közigazgatásban kiskirályok, úgy vannak az üzleti életben is — le kell törni. Egyszersmindenkorra bele kell nyúlni ebbe az üzleti dzsungelbe is. (IIassay Károly: Csupa zsidó sörgyáros van, az közismert!) Ez mutatja, hogy mennyire tárgyilagos vagyok. (Rassay Károly: Dreherék, stb.) Én anomáliákra mutatok rá, én nem állok oda zsidóvédelemre és nem állok oda a keresztény nagytőke védelmére, én az igazságot igyekszem a magam felfogása és meggyőződése szerint képviselni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) \ Mélyen t. Képviselőház! A másik kérdés a tisztviselői fizetések rendezésének kérdése. Nem esem abba a hibába, ami általában szokásos, hogy az egyik oldalon követelik ezt, a másik oldalon nem merik követelni aszerint, hogy ez a kormánynak kellemetlen vagy kellemes; én ezt tisztán egy fontos közgazdasági kérdésnek tekintem. A tisztviselők békebeli, illetve néhány év előtti, időközben csökkentett fizetését vissza kell adni. Ez nemcsak tisztviselőkérdés. Elsősorban az, elismerem, de mindig annak kell az alapgondolatnak lenni, hogy» tisztességes munkát csak tisztességesen fizetett tisztviselőktől lehet elvárni. Ha a tisztviselőnek megvan a gondtalan megélhetése, akkor ennek jó hatását megérzi az egész gazdasági élet, a kisiparos, a kiskereskedő, a képkereskedő, a könyvkereskedő az egész vonalon végig. Ha ellenben a tisztviselő fizetését — nagyon rossz szót használva — leépítik, csökkentik, akkor a tisztviselő és azt a kis fizetést amúgyis nagyon nehezen beosztó tisztviselő-feleség fogja a ceruzát, törölj egy-két tételt, elmarad ez, elmarad az, egy-két hústalan nappal többet soroz be a heti étrendbe, nem beszélve a színházról s a kultúra egyéb vívmányainak élvezéséről, a legszükségesebbre nem jut, már nem minden szobát fűtenek, vagy egyáltalán nem tudnak fűteni és így tovább. Ennek a kérdésnek a rendezése rendkívül fontos közgazdasági érdek. Miért, mélyen t,