Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-57
Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1939 november 2U-én, pénteken. 409 és az alkotásnak az eszköze, mint például az eke wag'y a kalapács. Osakis ilymó don érhető el az egész világon a gazdasági harmónia és a nyugalom. T. Ház! Ne beszéljünk addig több termelésről, amíg a műtrágyákartel fennáll, ne beszéljünk az állattenyésztés fokozásáról, amíg a legelők feljavítása a műtrágya drágasága miatt nem fizetődik ki, (Meskó Zoltán: Ügy van!) ne beszéljünk gyümölcstermelésről és szőlőmívelésről, amíg a rézgálickartel árai fennállanak, sőt ezidő szerint a piacról el is tűnt a rézgálic. T. Ház! Azok, akik az én érveimet megcáfolni nem tudják, arra a kényelmes álláspontra helyezkednek, hogy mi kis ország vagyunk, ahhoz, hogy ilyen újításokat vezessünk be, én azonban nem tudom belátni, hogy egy kis állam miért legyen öngyilkos, (Meskó Zoltán: Ügy van!) miért fetrengjen a nemzetközi bürokrácia erkölcstelen, kiuzsorázó pocsolyájában, miért ne mutassa meg az egyedül helyes, becsületes utat a nagy országoknak és pedig népeik boldogulására? Egyetlenegy állam sem lehet elég nagy ahhoz, hogy helytelen és rossz rendszerrel tönkre ne menjen és egyetlen állam sem kicsi ahhoz, hogy egészséges, jó rendszert be ne vezethessen. • Minthogy az előttünk fekvő költségvetés idejétmúlt, korhadt pénzügyi elméletek alapján épült fel, a tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés ós taps a széhöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Boczonádi Szabó Imre jegyző: Czerm,ann Antal ! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Töröltetik. Szólásra következik! Boczonádi Szabó Imre jegyző: Beniczky Elemér ! Beniczky Elemér: T, Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az ellenzéknek könnyű helyzete van, mert az ellenzéki képviselő urak nincsenek bizalommal a kormány iránt és így, enné] a bizalmatlanságnál fogva az egész költségvetésnek azt a részét veszik bírálat alá, amely a leggyengébb alapokon nyugszik. (Mozgás. — Meskó Zoltán közbeszól.) Elnök: Méltóztassék meghallgatni a szónokot! Beniczky Elemér: Előttem szólott igen t. képviselőtársam nem is annyira a költség vetést bírálta, mint inkább egy új pénzügyi rendszer bevezetésére nézve tett javaslatot. Hogy ez az ríj pénzügyi rendszer jó vagy rossz hatással volna-e, azt így nehéz elbírálni, mert minden újításnak lehetnek jó oldalai és rossz oldalai. Mi kis ország vagyunk és én úgy gondolom, hogy ide nem jöhet olyan pénzügymi; niszter, akinek bátorsáiga volna belemenni ilyen újításokba, amelyek következményeit nem lehet biztosan kiszámítani. (Szemere Béla: De a jelenről már tudjuk, hogy rossz!) Ezért én úgy látom, helyesebben cselekszünk, ha kellő óvatossággal megmaradunk a régi rendszer mellett, ezt & régi rendszert vesszük hívűlat &Xk és ezen á pégi rendszeren akármik 3«* vitásokat tenni vagy leszünk j&vításoka '•• olyan javításokat, amélyeket ^ükségesek).* k jóknak tartmik a közérdek, a nemzet fejlődése .-Aempontjából. Mert nemcsak i!£-y_ jó rgnjflszer van, több rendszer is ió lehet, ha jól ki van az illető rendszer munkálva. Ezek előrebocsátásával áttérek tulajdonképpeni célomra, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) a költségvetés bírálatára, amit a szónokok már eddig is gyakoroltak, Amint az egész állami költségvetés nagy emelkedést mutat, a pénzügyminisztérium költségvetése is emelkedést mutat a kiadási és a bevételi részen egyaránt. A kiadási részen ki^ sebb az emelkedés, de a bevételi részen már alapos emelkedés van, mert igaz, hogy másfél evrol van szó, (Ügy van! jobbfelöl.) de majdnem kétszeresére emelkedik a költségvetés kiadási tétele, mert a régi alap 803 millió körül mozgott, most pedig- már felmegy 1.505,126.000 P? n .? ör ^ tehá t 701 millióval haladja túl az eddigit. (Szemere Béla: Hát már szakítottak az aranyfedezettel! — Petro Kálmán: Mindig közbeszol! Ne zavarja a szónokot, mi se zavartuk! — ügy van! jobb felől. — Szemere Béla: Nem zavarni akarom, csak konstatálni akarom! Helyeslem, hogy szakítottak!) (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Lehetne a költségvetésben nagy kívánat makkal lepni az ország elé, ha a fedezet megvan az országban az adózóknál, az adóalanyoknál. De éppen itt van bizonyos aggodalom, a iedezetet illetően, hogy ez a nagy kívánalom nem fogja-e túlságosan igénybevenni az adózókat, mert nem szerepel minden teher ebben a másfél milliárdban. Nagyon jól tudjuk, hogy a községi pótadó, amely 135%-ig emelkedik, a megyei pótadó, amely most már 30%-ig emelkedik, nincs benne a másfél milliárdban. Ez a községi pótadó eredetileg 50% körül mozgott és az azon felüli részt a belügyminisztérium a község segélyezési alapból pótolta. Idővel bizonyos emelkedés állt elő, mert sok mindenféle új költséget kényszerítettek a községekre, olyan költségeket, amelyek tulajdonképpen, szorosan véve nem is községi, hanem állami terhet jelentenének, állami szempontból van szükség ezeknek a terheknek viselésére. Ennek következtében méltányos volna, hogy az állam nagyobb segéllyel siessen a községek támogatására. De minthogy takarékossági és pénzügyi szempontokból az állam nem tudott megfelelő isegélyt nyújtani és újabb terhek jelentkeztek például a tűzrendészet fejlesztésével, az orvosi kar államosításával, a védőnői intézmény bevezetésével és a tanügyi kiadásokkal, ez a pótadó lassanként feltornászódott egészen 135%-ig, ami bizony már súlyos és majdnem elviselhetetlen teher. Közben még a megyei pótadót is különválasztották, ez is 30%, Rígyhogy ez a (két adó majdnem ugyanannyit tesz ki, mint az egyenesadó. De ezenfelül van 15—18% körül útadó, közmunka járulék, 25%i-ig terjedői gazdasági öregségi járulék, hegyközségi járulék, holdanként 4—6 pengő ebadó, veszettség elleni kötelező oltás, közúti vámok, kereseti adó, amelyet átengedtek a községeknek, (vitéz Leel-őssy Árpád: Agglegényadó!) egyházi szolgáltatások. Nem is tudom mind elsorolni, annyi adó van. Talán lesz új adóreform, de olyan, amely nem emeli, hanem csökkenti a terheket. (Derültség') En csak olyan adóreformot üdvözölnék örömmel. {Derült $é g és ifi pu.) Ha tehát lesz olyan ÍKIÓJVI'OÍ-HI, M mely egységesíti ezeket az adókat és a kezelést is, az mindeneseire kedvezőbb lesz, mert kevesebb személyzet fog kellene hozzá. (íteményiSelmelïer Lajos pénzügyminiszter: Mi lesz az autonómia jogaival? Ott lesz a baj!) Ilyenformán tehát a közterhek emelkedését, annak ellenére, ihogy bizalommal vagyok a kormány iránt és a pénzügyminiszter úr személye iránt 65*
