Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. 31 mentesen, minden 'költséa' nélkül, a kérést felterjesztik az illetékes törvényhatóság: első tisztviselőiéihez az dönt elsősorban és csak fellebbezés esetén lehet azután továbbvinni a dolgot, de ezt mindenképpen röviden kell elintézni. Nemcsak a családi vezetéknevekkel vagyunk így, hanem ugyanígy vagyunk a keresztnevekkel is. Én a végeken laktam, bácskai vagyok, felsőmagyarországi származású. Én azt tapasztaltam, hogy egyesek gyermekeiknek már a keresztnevében is kifejezésre juttatták azt, hogy mi lakozik a lelkükben. Ha nem is volt valakinek magyar vezetékneve, legalább igyekezett volna — hogy úgy mondjam — semleges keresztneveket választani, ha már nem választott tősgyökeres régi magyar keresztneveket; e helyett azonban nem egyszer azt láttam, hogy annak a nemzetnek szokásos keresztneveiből választott a gyermekének nevet, amelyhez annakidején az ősei tartoztak. Ez csak azt mutatta, hogy ő még nem olvadt teljesen be a magyar nemzetbe. Ezért én sürgősnek és fontosnak tartanám, hogy az anyakönyvvezető urak egy kissé nagyobb figyelemmel és több megértéssel kísérjék a keresztnevek ügyét és ha például valaki elmegy az anyakönyvvezetőhöz és a fiát Csanád, Botond, Bottyán, Csongor, Ernye, Hódos, Kadocsa névre akarja keresztelni, akkor ne mondja neki azt, hogy ilyen név nincs, válasszon másikat. (Szilvássy Pál: Ezt nem is mondják!) Azt nem lehet mondani, hogy ezt nem is mondják, én nem hasból beszélek, ón ebben a Házban megszoktam, hogy amit állítok, az szentírás. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék parlamentaris kifejezéseket használni. Meskó Zoltán: Mélyen tisztelt Képviselőház! Ugyancsak így vagyunk a női nevekkel is. Olyan szép régi magyar női keresztneveink vannak, mint Emőke, Csobánka, Tornaj ka, Zovánka és így tovább. Ez nem olyan egyszerű dolog, hanem nagyon fontos, mert a név nemcsak külső jegye a név viselőjének, hanem tanúbizonyság is a lelkéről, arról, hogy mit és hogyan érez. Különösen hangsúlyozom ezt ma, amikor látok egyéneket, akik visszamagyarosítanak, amikor látok egyéneket, akik máról holnapra felfedezik, hogy ők tulajdonképpen milyen származásúak. Most mutassa meg mindenki, hogy igaz magyar és hogy a magyar sorsban, legyen az jó vagy rossz, osztozni akar velünk. Mélyen t. Képviselőház! Budapestről azt mondják, hogy az idegen otthon találja itt magát. Igen, otthon találja magát, ha megnézi azt a sok idegen nevű cégtáblát. (B. Vay Miklós közbeszól.) Az sem az én ízlésem, őszintén megmondom. (Eitner Ákos: Párducbőrrel!) Ezt kacagánnyal nem lehet összehasonlítani. (Br. Vay Miklós: Csizma, sarkantyú!) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Igen, ha megnézi az idegen cégtáblákat, bizony otthonosan érzi itt magát, de annál kevésbbé érzi magát otthonosan az a vidéki magyar ember, aki feljön ide Pestre. Felmerül az a gondolat is, hogy meg kellene adóztatni külön luxusadóval ezeket az idegen cégtáblákat, ez is segítene. Másrészt pedig tegyünk egy kis sétát. Sietek beszélni, mert több témám van. , , Menjünk csak az Erzsébet-hidto] kezdve végig a Keleti pályaudvarig és nézzük meg a m. kir. belügyminiszter úr engedélyével működő engedélyeseknek a mozijait. Itt látjuk a oasmo, a ioruin, az Urania, a lortuna, a r/honix, a Kialto, a ixoxy es a Uapnoi niozikai„ mas irányban peuig a City, a Broadway, a .raiias, az Atrium es az Olympia mozidat, üizak véletlenül sem tuatak magyar nevet auni a mozijaiknak, véletlenül sem jutott az eszébe senkinek, nogy itt a nagy reklámok a magyar szót hirdessek, hogy az idegen, aki ide De jön, lassa, hogy Mag var or szagon van es nem egy kozniopomia városoan, mert nejein nem kozmopolita főváros kell, én magyar sze' kestővárost akarok. (Helyeslés és taps a joob es baloldalon.) Azt iiiszem, ezt nem kell bővebben magyaráznom, s szentül meg vagyok győződve róla, hogy a belügyminiszter úr éppen úgy átérzi ezt; mert ezt nem érteni kell, hanem ezt érezni keli. Aki ezt nem érzi át, annak beszelhetünk reggeltói estig. Ahhoz* aki minden magyar tenyKedésnél balra és joibora, északra vagy déire pislogat, hogy mit szól nozzá más, annoz nekem nincs szavam; én azt nézem, hogy mit diktál a magyar lelkiismeretem, mi a tájiamnak, a magyarságnak, a magyar nemzetnek, a szentistváni birodalomnak egyetemes érdeke, mert mással mi ne törődjünk, különösen a mai idökűen ne. (Báró Vay Miklós: Kicsit azért keli!) Én azt hiszem, hogy igen rövid időn beiül más sze,llem fog jönni, mert senki sem tilthat el bennünket attól, sőt a belügyminiszter úr sem tilthat el és nem is hiszem, hogy tenné, hogy mi országos propagandát indítsunk a névmagyarosítás mellett, mert mi ezt akarjuk és ezt a nemzet érdekében szükségesnek látjuk. A nemzeti becsület kérdése az, hogy színt valljunk és ne bujkáljunk a mellékutcákon. Én most akarom tudni, hogy ki a magyar testvérem, nem akkor, amikor már esetleg más idők jönnek, amikor talán majd hangosak lesznek azok, akik esetleg ma másfelé kacsintgatnak. Mélyedi t. Képviselőház! Rátérek másik témámra, és ez a választójogi törvény módosítása. ÍJ agyon kérném az itt jelen nem levő belügyminiszter urat, hogy sürgősen módosíttassa ezt a törvényt. Ö maga is kijelentette egy alkalommal, ha nem is itt a Házban, de másutt, hogy vannak itt hibák, hiszen a törvényekre vonatkozóan mindig az élet és a gyakorlat mutatja meg, hogy beválnak-e. Az a bizonyos ajánlási rendszer, amely szerint például a kisebb községekben éppen olyan 25%-ot kell megszerezni, mint a nagy községékben, nem állja meg a helyét. f Nem kell semmi más, mint három várost és egy kis 2C0 lakosú községet hozzácsatolni a választókerülethez. Ilyen eset volt a törökszentmiklósi kerületben. A jegyző és más, a kormánynak rendelkezésére álló tényezők az első éjszaka bejárhatják azt a kis községet és lehetetlenné tehetik, hogy ott, ha feltámadna, akár maga Kossuth Lajos is felléphetne képviselőnek. Borzasztó dolog az, — hogy egy példát mondjak — hogy Kisújszállás és Törökszentmiklós a maga 5—6 ezer választójával függőségi helyzetbe kerüljön Püspökivel, ahol párszáz választó van. Ha a jelölt nem kapja meg azt a ' 25%-ot, akkor egyáltalán nem lehet megválasztani, így van ez Szolnok városánál is, ahová több községet hozzácsatoltak és ezzel teljesen illuzóriussá tették Szolnok városának képviselőküldési jogát. Ugyancsak szólnom kell a petíciókról is. Ha visszaélés történt, ha panasz van s az a választó egyszer aláírta azt a panaszt, nem tar-