Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

402 Az országgyűlés képviselőházának 57. tánál elmondottunk az utóbbi tíz évben, hogy na csak egy lehetőség; van rá, -méltóztassék megszüntetni a lisztforgalrni adóváltságot, nemcsak azért, mert ez a fordított progreszsziójú adó főképpen a szegény embereket sújtja, — azokat a szegény emhereket, akiknél nincsen meg* az áthárítás lehetősége — hanem azért is, mert ez az adó állandóan irritálja a lakosságot. Méltóztassék lélektanilag is elképzelni azt, hogy a nagybirtokos, akinek búzája terem, nem fizeti ezt az adót, ellenben az a szpgény munkásember, aki nála dolgozik és búzajárandóság helyett pénzt kap, amikor bemegy a boltba, egy kiló kenyérnél vagy egy kiló lisztnél már adózik, mégpedig meglehetősen súlyosan. Végeredményében miután nincsen meg az áthárítás lehetősége, arra kérem a t.^ pénzügyminiszter urat, méltóztassék az adókimunkálást abban az irányban folytatni, ahol még van mit elvenni. Tőlünk, proliktól már nincsen elvennivaló. A tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Reibel Mihály! Elnök: Reibel Mihály képviselő urat illeti a szó. / Reibel Mihály: Mélyent.Ház! Megnagyobbodott költségvetéssel állunk szemben, amely megnagyobbodott költségvetésnek oka nem egyedül az, hogy másfél évre szól, hanem ebben valóban közrejátszik a megnagyobbodott or

: szag szociális helyzete is. Olyan feladatok elé van állítva a kormányzat, amely feladatok megoldását bűn volna elhalasztani. Igaza volt a miniszter úrnak, amikor azt mondotta, hogy egy nemzet nem mondhat le nemzeti céljai megvalósításáról csak azért, hogy ne legyen deficites költségvetése. Adja az Úristen, hogy a jövő évben egy újabb ilyen okokból eredő deficites költségvetéssel álljon a Ház elé, mert ilyen deficit fedezéséről, azt hiszem, az egész Ház kész örömmel fog gondoskodni. (Élénk helyeslés.) Mélyen t. Ház! A költségvetés kiadásig oldala — ahogy végignéztem —•_ újabb és újabb kiadásokat sorol fel, amely kiadások valóban megterhelik az államháztartást és ezek fedezetéről gondoskodni a minisztérium kötelessége. Ebben rejlik a közületi és a magángazdálkodás közötti különbség, mert amíg a közületnél adva vannak a kiadások és ezek fedezetéről kell gondoskodni, a magánháztartásban más az eset, ott megvannak a bevételek és ezekhez kell igazítani a kiadásokat. ( A miniszter úrnak semmiesetre sem volt könnyű a dolga, amikor a felmerült újabb kiadások fedezetéről gondoskodnia kellett és ahogyan én végighallgattam az expozéját és végigolvastam a pénzügyminisztérium költségvetését, láttam, hogy helyes úton jár, amikor újabb forrásokat próbál _ felfedezni^ amelyek megadóztatásával igyekszik a szükséges fedezetet megtalálni. Ujabb megterhelés nélkül fedezetet találni természetesen nem is lehet és ezt a megterhelést az egész ország szívesen vállalja akkor, ha látja, hogy ez a pénz jó célra megy s ezt csakis állami, közületi célokra fordítják. Az államok át is érzik a felelősséget, amikor újabb áldozatokat kérnek a nemzettől és éupen ezért igyekeznek mind szélesebb körben befolyást engedni az állampolgároknak nemcsak a közigazgatás irányításába, hanem magának az államháztartásnak irányításába is, hogy ők maguk is meggyőződjenek ülése 1939 november 2Ip~én, pénteken. arról, hogy amit tőlük elvárunk, jó cólra„ csakis állami célokra lesz fordítva. A társadalom a népképviseleten keresztül gyakorolja ezt a jogát és ez a parlament legszentebb jogát gyakorolja, amikor a költségvetési vitában vesz részt. Ezért nem lehet eléggé elítélni a mi nyilaskeresztes képviselőinket, hogy távoltartották magukat a költségvetési vitától, (Úgy van! Úgy van!) akik pedig megígérték választóiknak, hogy érdekeiket képviselni fogják és a legfontosabb kérdésekben, 'úgyszólván életkérdésekben, mint. a föl db irtokreform kérdésében és most a költségvetés tárgyalásánál, amikor saját választóik adójáról van szó, távolmaradásukkal tüntetnek. (Br. Vay Miklós: De a fizetést felveszik! Ott lesznek a kasszánál!) Azt hiszem,, nem fogják felvenni fizetésüket, mert az ő elvük is, hogy csak munkáiért jár fizetés, tehát nem fogják önmagukat megcáfolni és a nem végzett munkáért nem fogják a fizetést felvenni. Mélyen t. Ház! Mint már említettem, a költségvetési jog gyakorlása a mi legszentebb jogunk. Ezt úgy is fel lehet fogni, mint a kormány feletti bírálatnak a jogát, a legfőbb ellenőrzési jogot. A parlametnek módjában van' ezt a költségvetést elfogadni, módosítani, vagy pedig el is vetni, aszerint, amint a kormánynyal azonosítja magát, a kormány tevékenységét helyesli, vagy nem ,helyesli. Igaz, hogy ez csak elméletben van így, de a lehetőség megvan, a múltban is megvolt, amikor megtagadták az adót és ezzel lehetetlenné tették a kormányzati tevékenységet is. Az államháztartás vezetése és annak kezelése törvényessé tehát csakis a _ parlamenti költségvetési joggyakorlása útján válik és e jogban valósul meg az állampolgárok részvétele az államháztartás irányításában. Mélyen t. Ház! Amikor a kormányzó úr megnyitotta a mostani parlamentet, a következőket mondotta (olvassa): »Fontos feladatok várnáik az adóztatás terén is, ahol nemcsak a sokkal r arányosabb közteherviselőképesség megvalósítására, hanem, adóztatási rendszerünk egyszerűsítésére is kell törekednünk.« Ezek a szavak irányadók a kormányzati tevékenységre is és e szavak értelmében kívánok az előttünk fekvő 'költségvetéssel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! A pénzügyminiszter úr expozéjában kijelentette, hogy az adóztatást igazságosabbá akarja tenni. Igaza van előttem felszólalt Malasits igen. t. képviselőtársamnak, de maga a miniszter úr is elismerte, hogy tényleg vannak igazságtalanságok, amelyek sokszor méltán felháborítják az embert és ezeknek megszüntetése egyenesen a nemzet érdekében álló. A miniszter úr meg is ígérte, hogy ezeket meg akarja szüntetni és a terheket igazságosabban akarja megosztani, ami pártunknak régi követelménye. 1894-ben, amikor pártunk megalakult ési programmját kiadta, a Programm 8. pontja így szólott (olvassa): »Követeljük az igazságosabb adórendszert, egy a hazai viszonyoknak megfelelő törvényesen megállapított létminimumot, adómentességet és kö^ vetéljük a tőzsdeadó behozatalát.« A 9. pont pedig így szólt (olvassa): »Követeljük az adókezelés egyszerűsítését különösen a kezelésnek olymódon való eszközlését, hogy azt minden adózó megérthesse és saját érdekében kellően dlenőrizhesse.« Pártom ebben az értelemben harcolt évtizedeken keresztül és mi csak örülni