Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
374 Az országgyűlés képviselőházának 56. tóvá tenni. így van itt is. Az összeférhetlen- j s ég keretesének szabályozása ugyanis két veszedelem tícyilája és Oharybdise közt tud előre haladni. Ha tudniillik túlságosan tláigra szabályosaik az összefórhetlenség kereteit, azaz ezáltal túlszűkre szabjuk a parlamentbe való bejutás lehetőségét, ebből — eltekintve attól az alkotmányjogi nehézségtől. Ihogy ezzel korlátozzuk a választók szabad választási jogát — az a veszedelem származik, hogy a gazdasági életnek pontosan a legkiválóbb szakembereit zárnánk ki a parlamentiből, akiknek a parlamentben való működése a mai gazdasági viszonyoknál fogva legelsőrendű érdeke az országnak es a parlamentnek. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ha pedig túlszűkre állapítjuk meg az összeférhetlenség kereteit, az a veszély állhat elő, hogy mesterségesen tenyésztjük ki az úgynevezett »hivatásos politikusoknak«, a »professzionista törvényhozóknak« a kasztját, (Ügy van! Ügy van! jobbfeIStJ, amely politikus kaszt kitenyésztésétől pedig nemcsak nálunk, ihanem (külföldön is az ebben a kérdésben nyilatkozni hivatott közjogi írók és államférfiak erőteljesen óvják nemzetüket (Homonnay Tivadar: Ügy van! Nem lehet a városhoz behozni díjnoknak, de képviselőnek jó!) Elnök: Csendet kérek! Antal István igazságügyi államtitkár: Mert nincs nagyobb veszedelem és semmi sem rendítheti meg nagyobb erővel a parlamentarizmus alapjait, mint a közvéleménynek az az érzése, hogy az ő legéletbevágóbb problémái felett a törvényhozás termében nem a szakértelem és a hozzáértés az irányadó, hanem sokszor a kvalitások hiánya, vagy éppen ellenkezője. (Ügy van! a jobboldalon.) Es nincsen nagyobb veszedelme ugyanennek az érdeknek, mint a közvéleménynek az a tudata, hogy a törvényhozás házában nem történelmi felelősségüket érző, elhivatottságuk tudatában lévő, felelősségteljes és független emberek ülnek, hanem úgynevezett hivatásos, professzionista politikusok, akiknek egzisztenciája a politikusi mivolttal áll, avagy bukik. (Ügy van! Ügy van! Taps à jobboldalon és a középen.) Vázoltam tehát a kérdés megoldásának nehézségeit, aminek lényege az, hogy a mai társadalmi és gazdasági fejlődés szinte lehetetlenné teszi az összeférhetlenségi esetek kimerítő meghatározását. Tartózkodni is kell tehát minden ilyen taxációtól és az összeférhetlenség kérdésében csupán általános elvi jelentőségű szabályokat és erkölcsi tartalmú kereteket kell felállítani és eltekintve a hivatali összeférhetlenség néhány esetétől, a jogszabályalkotás súlypontját inkább az összeférhetlenségi eljárás garanciáinak megteremtésére és az öszszeférhetlenségi szankciók erőteljesebb alkalmazására kell helyezni. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a jobb- és baloldalon és a középen.) Éz egyébként megfelel a modern nyugati jogfejlődésnek. Nekem két esztendővel ezelőtt Parisban, a szenátus üléstermében volt módom erről a kérdésről a magyar képviselők megbízásából előadást tartanom és előterjesztést tennem. Azon az ülésen egy kiváló francia jogász, Pietri volt francia igazságügyminiszter álláspontját is.v ismertették, akinek erről az volt a véleménye, hogy a modern összeférhetlenségi jogszabályok megalkotásánál egy princípiumot kellene szem előtt tartani: »un minimum d'interdictions, un maximum de sanctions«. Minél kevesebb tiltószabályt tehát, de ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. minél maximálisabb legyen a szankciók alkalmazásának a lehetősége. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) Az összeférhetlenség kérdésével kapcsolatban is áll azonban az a tétel, amire az imént más vonatkozásban hivatkoztam. Ne várjunk mindent a jogszabályoktól, mert a jogszabályok ereje egymagában nem elegendő a törvényhozás szellemének és hibátlan működésének biztosítására. (Somogyi Ferenc: Ember kellene!) Gyökeres javulást csak a társadalmi közszellem megváltoztatásától várhatunk, (Ügy van! Ügy van! Taps a középen.) továbbá a törvényhozásban helyetfoglaló személyek egyéni kvalitásaitól, erkölcsi érzésétől, jellemszilárdságától, puritánságától, valamint attól, hogy mennyiben sikerül nekünk megfelelő új politikai nevelés segítségével a politikai közszellem erkölcsi és szellemi front ; át annyira megerősítenünk, hogy kialakuljon egy tiszta, magas erkölcsi tartalommal biró nemzeti közvélemény, amely csírájában fojtja el a törvényhozás mindkét házában minden összeférhetlenségi esetnek a jelentkezését. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — János Áron: Mindkét Házban!) Hálás vagyok ennek , a kérdésnek felvetéséért. Amint méltóztatnak tudni, egy régebbi törvényünk a törvényhozásra bízta a felsőházi összeférhetlenségi törvénynek megalkotását. Az a tervezet, amelyen mi dolgozunk, ugyanezen az alapon akarja ezt megoldani, sőt bizonyos tágabb körben még a köztisztviselői összef érhetlenséget is szabályozni kívánja. (Helyeslés.) Sajnos, ennél a problémánál sem időzhetem tovább, méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a mi közjogi kodifikációnik előbb említett másik fontos problémájára, amelynek tervezete szintén indokolásával együtt teljesen készen áll s amennyiben az az igazságügyminiszter úr s a minisztérium tagjainak jóváhagyását megnyerte, igen rövid idő alatt a parlament elé lesz terjeszthető, ez pedig a sajtójog reformja. (Egy hang a jobboldalon: Szükséges.) T. Képviselőház! Ennek a reformnak az a célja, hogy teljessé tegye azt a jogfejlődést, amely 1938-ban a sajtókamara megalkotásával, valamint a zsidótörvény sajtópolitikái rendelkezéseivel a korábban szomorú, sőt egyenesen vigasztalan képet mutató magyar, sajtóviszonyoknak a keresztény nemzeti gondolat irányában leendő újjászervezése és átalakítása tekintetében megindult. Ismétlem, ezt a fejlődést akariuk teljessé tenni és a régi magyar sajtójognak, — a liberalizmus korában született sajtójognak: az 1914:XIV. te.-nelk szemléletét, amelyből a klasszikus liberalizmus szellemisége árad ki, egy új sajtójogi szemlélet és szellemiség birodalmába átvezetni. E liberális sajtójog szellemisége a sajtó munkájában nem tudott mást látni, mint a korlátlan egyéni szabadság érinthetetlen birodal; mába tartozó individuális funkciót, — s mi éppen ebből a szemléletből akarjuk átvezetni a magyar sajtójogot egy új szemlélet birodalmába, amely a sajtó * munkájában közérdekű nemzeti szolgálatot lát, (Nagy taps és éljenzés.) közérdekű nemzeti szolgálatot, amely új szemléletnek minden konzekvenciáját levonja a jogpolitika és jogalkotás terén. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, — Taps.) Tervezetünik nem akarja érinteni, — és ez a kijelentésem válasz Malasits Géza igen t. képviselőtáirsamnak — a szabad véleménynyilvánítás
