Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. s a független bírálat lehetőségét, mert ezt a két követelményt a modern jogállam, általában a kultúrállam fogalmával elválaszthatatlanul összefüggő feltételnek tartjuk, (Ügy van! Ügy van!) de ezt a bírálatot és ivéleménynyilvánítást csak addig a határig tartjuk megengedhetőnek, amíg az a nemzet magasabb közérdekét nem érinti és nem sérti. (Helyeslés a jobboldalon.) Szent dolog előttünk az egyéni szabadság, de a nemzet élete és örökkévalósága még szentebb. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen,) És ha via>Iamely szabadságjoggal való visszaélés ezeket a nemzeti közérdekeket érinteni alkalmas, egy pillanatig sem fogunk habozni, hogy az egyéni szabadságjogokat közérdekű szabályozás alá vonjuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az a tervezetünk, amelyet, ismétlem, rövidesen a törvényhozás elé terjeszthetünk, ebből az eszmei alapból indul ki és, ha lehet, a jelenleginél még tágabb teret akar engedni a komoly, tisztességes, a nemzeti érdekeket mindenek felett szem előtt tartó sajtónak, de éppen annyira lehetetlenné akarja tenni annak a sajtónak működését, amely e kvalitással nem rendelkezik. Ha már most, t. Képviselőház, aziránt méltóztatnának érdeklődni nálam, hogy ebben az eszmei keretben konkrété hol merül fel a szabályozás szükségessége, meg méltóztatnak engedni, ha a választ nagyon röviden hét pontban foglalom össze. (Halljuk! Halljuk!) Először is meg Ikell változtatni az időszaki lap mai törvényes definieióját, amely formális ismérvekhez köti az időszaki lapjelleget. Ezt lényegbeli ismérvekhez kell kötni, mert ezáltal a fennálló sajtórendészeti szabályok útján lehetővé válik az úgynevezett zagsajtó erőteljesebb üldözése. (Helyeslés.) Másodszor: gondoskodni kell arról, hogy amennyiben időszaki sajtótermék kiadásával részvénytársaság foglalkozik, a részvénytársaság részvényei csak névre szólhassanak (Helyeslés.) és esak magyar állampolgárok birtokában lehessenek (Elénk helyeslés és taps.), illetve csak magyar állampolgárokra legyenek átruházhatók. (Helyeslés.) Harmadszor: meg kell változtatnunk a sajtójogi felelősség jelenlegi rendszerét: kikapcsolván az úgynevezett fiktív felelősségi rendszert (Helyeslés.), bíró elé azt állítani, aki a bűncselekményt tényleg elkövette vagy akinek annak elkövetésében része volt vagy kellett lennie, (ügy várd Ugy van!) Negyedszer: erőteljesebben kell üldözni és büntetni a sajtó útján elköveti rágalmazás és becsületsértés, a család, a vallás, a közélet, a szemérem és az ifjúság erkölcsei ellen elkövetett bűncselekményeket. (Helyeslés.) Ötödször: a tiltott közlés szabályainak megfelelő kiterjesztésével meg kell akadályozni azt, hogy az úgynevezett szenzációs bűncselekmények korlátlan pertraktálásával megrontsák az alsóbb néptömegek, különösen a fiatalság gondolkozását. (Élénk helyeslés és taps.) Hatodszor: Üldöznünk és büntetnünk kell a valótlanság közlését (Élénk helyeslés és taps.) akkor is, ha az egyébként nem tartalmaz bűncselekményt, ide alkalmas arra, hogy másnak vagyoni vagy erkölcsi kárt okozzon (Helyeslés és taps. — Donath György: Hazudni nem szabad! — Felkiáltások jobb felől: Gyorsítani! Gyorsítani!) és végül hetedszer: erőteljesen gyorsítani kell a mai sajtóeljárást, hogy a bűncselekményt gyorsan — a mainál lényegesen gyorsabban — nyomon kövesse a büntetés. Ez utóbbit elérni viülése 1939 november 23-án, csütörtökön. 375szont három módon lehetséges: a minimumra kell korlátozni az előkészítő eljárást a sajtóügyekben, meg kell változtatni a valóság bizoiiyítiatsának mai szabályait és csökkenteni kell a jogorvoslatok mai számát. (Ugy vaní Ugy van!) Ebben a hét pontban foglaltam össze az. új sajtótörvénnyel szeimben támasztható követelményeket és én végtelenül hálásan veszem,. hogy ez az igen t. Ház többségének helyeslésével találkozik. (Ugy van! Ugy van! — Baky László: A kisebbségével is. — iiovszky János: Minden rendes magyar ember ezt vallja!) T. Képviselőház! Fogalmilag és dogmatikailag a közjogi reformalkotások körébe tartoznak a büntetőjogi javaslatok, a büntetőjog terén tervezett kodifikációk. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval ezekről is megemlékezzem. (Halljuk! Halljuk!) Három büntetőjogi tartalmú törvény javaslatunk van teljesen készen. Az első az egyházi hatóságok és az. egyházi közegek fokozottabb büntetőjogi védelmét célozza az állam által is elismert hatósági jogkörük teljesítése közben; ugyanolyan védelem fogja őket megilletni, mint az állami hatóságokat és az állami közegeket. (Helyeslés.) Törvényjavaslat van készen a nemzeti munka szabadságának és rendjének megvédelmezéséről, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) a munkaadók és a munkavállalók politikai és erkölcsi szabadsága ellen felülről és alulról történhető nyomásokkal szemben, (Helyeslés.) nevezetesen a sztrájkkal, a munkáskizárással és a jogosulatlan munkáselbocsátásokkal kifejthető nyomással szemben. E jogszabályoknak egy része már a honvédelmi törvényben megalkottatott, de még maradt kodifikálni való ezen a téren. Itt említem meg,. — bár a vonatkozó javaslat még nincsen készen, de felfogásom szerint a felvetett problémával szorosan összefügg és így erről is beszélnem, kell — hogy ezek a jogszabályok okszerűen hozzák maguk után a munkaviszályok békés tárgyalás útján való elintézésére és általában a munkafeltételek békés paritásos megállapítására vonatkozó azokat a jogs^abálvokat, amelyekről nagy r általánosságban Bocsáry Kálmán igen t. képviselőtársam nagvszabású beszédében megemlékezett. T. Képviselőház! A harmadik készen levő törvényiavaslat, az, amelyet Bakvés Meskó Zoltán képviselőtársam és más képviselőtársaim is erőteljesen sürgettek, hogy jogi műnyelven mondjam, »a büntetések jogkövetkezményeinek elhárítására« vonatkozó, azaz röviden rehabilitációs törvényjavaslat, (Helyeslés.) amelynek kidolgozása is teljesen előrehaladott állapotban van. E törvényjavaslat előkészítésénél két érdek áll egymással szemben. Amilyen fontos érdek az, hogy a bűntevő bűncselekményét nyomon kövesse a büntetés szigora, éppen annyira fontos érdek az is, hogy egy bűntettes se bűnhődjék azon túlmenően, mint ahogyan őt az arra hivatott bíróság büntetni akarta. (Helyeslés.) Ez a »ne bis in idem« elvének keresztülvitele alkotja a rehabilitációs törvény eg^yífe alapgondolatát. Előrebocsátom, hogv ' tervezetünk, amelynek kidolgozását egvjüváló magyar jogászra bízta még az előző fglflságügvminiszter úr. a bírói rehabilitáció rendszerét fogadta el, (Helyeslés.) amely a legtöbb európai kultúrállajkban is érvényesül és amely az úgynevezett törvényes rohnbilitáció rendszerével szemben a bírói megítéléstől teszi függővé a rehabilitáció alkalmazását^