Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. inunkra a jogi kodifikáeiónál egy fontos pozitív alapelv van: vissza a magyar nép sajátos eredeti szellemiségéhez! (Ügy van! Úgy van! —- Taps.) Megőrizni s a magyar népnek minden más néppel, a leghatalmasabb népekével is, egyvonalban álló eredeti jogalkotó géniuszát! [Ügy van! Úgy van!) Ez a princípium azonban számunkra nem csupán negatív norma, vagy tilalomfa jogalkotó tevékenységünk irányítása közben, hanem pozitív intézkedéseket is tettünk ebben az irányban. Talán érdekelni fogja a t. Házai, ha utalok arra, hogy az igazságügyminisztérium a megboldogult nagy etnográfus professzor, Győrffy István intézetével együttműködve egy egészen nagyszabású terv alapján elrendelte az ország különböző vidékein a magyar nép lelkében a jogszokásról és a jogi hagyományokról, jogi intézményekről, általában a jogszabályokról és az életviszonyok jogi szabályozásáról kialakult felfogásoknak és hagyományoknak az összegyűjtését. (Egy hang a jobboldalon: Kitűnő módszer!) Az az érzésem, hogy ennek az egészen nagyszabású munkának eredménye, — amelynek impozáns kereteit, sajnos, nem ismertethetem önök előtt, bár igen hálás téma volna, de valószínűleg annyi időt venne igénybe, mint az egész költségvetési felszólalásom — (Halljuk! Halljuk!) nem csupán újabb hatalmas érték dokumentum és értékkomplexum az újabb időben kibontakozó magyarságtudomány birtokállományában, hanem számunkra, kodifikátorok számára értékes útmutatóul és irányításul szolgál abban a < tekintetben, hogy a kezünk alól kikerülő jogszabályok ne légüres térben mozogjanak, vagy még kevésbbé, hogy idegen szellemiség lelkületéből fakadjanak, de a magyar nép őseredeti jogalkotó és államszervező lelkületébe eresszék le gyökerüket, (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! E két principium előadása után méltóztassanak megengedni,_ hogy most már konkrétumokra térjek rá és ismertessem azokat a kodifikációs terveket, amelyekkel • az igazságügyminisztérium foglalkozik s amelyek részben már elkészültek, részben pedig az előkészület stádiumában vannak. Meg méltóztatnak engedni, ha megint a könyTiyebb áttekintés és csoportosítás kedvéért elroondandóiniat két csoportban adom elő. Nevezetesen először ismertetni fogom az igazságügyminisztérium által folyamatba tett azt a közjogi természetű kodifikációs munkát, amelynek az a feladata, hogy teljessé tegye az 1937—38-'ban megindult hatalmas közjogi fejlődést, iamely iaa állam legfontosabb közjogi intézményeinek, az állami szuverenitást gyaKorló szerveknek, azok egymásközti viszonyának, működésének, az azokra vonatkozó jogszabályoknak átalakítását végezte el ősi tradicionális szellemben, de a modern kor igényeihez igazodva, Előadandóim második csoportjában pedig azokat a tervezett jogalkotásokat ismertetem, amelyeket a társadalmi és a gazdasági élet fejlődésé, az ezen a téren felmerült szabályozás szükségessége főképpen magánjogi és hiteljogi viszonylatban tett szükségessé. Ami a közjogi természetű kodifikációt illeti, Benkő Géza igen t. képviselőtársam hivatkozott beszédében azokra a nagyszabású közjogi reformokra, a kormányzói jogkör szabályozásától kezdve a felsőház jogkörének ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. 373 újabb megállapításán át (Egy hang a baloldalon: Be kár volt!) a titkos szavazás bevezetéséig, amelyek, ismétlem, átszervezték és a mai kor, mai társadalmi és közéleti viszonyok igényeihez igazították a magyar állam ősi közjogi berendezését. ' Ebből a műből hiányzik még két kő, amelyeket feltétlenül bele kell helyeznünk^ ha egységessé és szervessé akarjuk tenni közjogi rendszerünk épületét és ez a törvényhozói összeférhetetlenség kérdése, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) ' valamint egy, a kor színvonalán álló modern sajtótörvény megalkotása, (Taps a joboldalo>n ) T. Ház! Talán nem kötöm le túlságosan idejüket és figyelmüket, (Halljuk! Halljuk!) ha erről a két problémáról kissé tüzetesebben szólok. Az összeférhetlenségi kérdésnek szabályozása exisztenciális érdeke volt a magyar parlamentarizmusnak a múltban, az a jelenben és talán még inkább az lesz a jövőben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A múltban sem volt ez egyszerű közjogi szabály, amely a parlament 'helyes vagy helytelen működésével állt csupán összefüggésben. A múltban ez alkotmányDiztosíték -jellegével bírt és Béccsel való kapcsolatunknál, a vele szemben fennálló függőségünknél fogva a független magyar államiság egyik legfontosabb garanciája volt. (Ügy van! Ügy van!) Az azóta eltelt idlő ezt a szempontot kimosta ugyan az összeférhetlenségi kérdés megítélésénél, de jött a helyébe egy másik, a wsadalmi és a gazdasági viszonyok roinamos átalakulásának, szempontja, közelebbről szólva a nemzeti jövedelem megcsappanása, a nemzeti jövedelem megoszlása tekintetéibiein támasztható jogos kívánalom, hogy diplomatikusan fejezzem ki magam (Derültség. — Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon szép volt! Nagyon finom!), az egyes társadalmi osztályok szociális alapjainak megrendülése, valamint — amit először kellett volna említenem — az irányított gazdálkodás bevezetése a nemzetgazdaság minden vonalán, aminek íkovetkeztében az állam vezetése alá került a gazdasági élet csaknem minden megnyilvánulása és funkciója, kezdve a termelésen, az értékesítésen át egészen a hitelezésig, az árproblémák kialakulásáig, a kül- és belforgalomig stb. Most méltóztassék ilyen gazdasági struktúra mellett összeférhetlenségi törvényt elképzelni, amely. ^ az állammal kapcsolatos viszonyok tekintetében meg tud valósítani bizonyos nagyfontosságú erkölcsi princípiumokat. Már pedig nekünk _ az összeférhetlenségi törvényt meg kell csinálnunk (Ügy van! a jobboldalon.), ha súlyt (helyezünk a magyar alkotmányos népiképviselet hibátlan és rendeltetés' szerű működésére. (Ügy van! Ügy van!) Erre pedig súlyt kell helyeznünk, mert tisztában kell lennünk vele, hogy nemzeti államunknak nemcsak a függetlensége, hanem léte is szorosan összefügg a magyar parlamentarizmus működésének hibátlan és rendeltetésszerű voltával. (Taps a jobboldalon.) Ha pedig: ez így van, akkor akarnunk kell azoknak a jogszabályoknak uralmát is, amelyek azt biztosítják, hogy a törvényhozás termében kizárólag a nemzet egyetemes érdekének szava érvényesüljön. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt is úgy van, mint a jogalkotás egyéb terein. Nagyon könnyű és egyszerű dolog vezetö-principiumokat felállítani, de igen nehéz dolog azokat konkrét jogszabályokba öntve az élet számára megközelíthetővé és alkalmazha-