Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának őo. ülése 1939 november 28-án, csütörtökön. 371 letés után az ápolónő gyógykezelés keretében termofort helyezett a mellére, amelyet ott felejtett és aminek folytán a gyermek mellén egy égési seb keletkezett, a seb begyógyulása után pedig egy piros foltocska maradt vissza. Húsz esztendő múlva a leány beperelte a magyar államot azon az alapon, hogy férjhezmenési esélyei csökkentek. (Élénk derültség.) És íiekünk ezeket a pereket komolyan végig kell folytatnunk, az adatokat össze kell gyűjtenünk és védekeznünk kell. Ennek következtében arra a gondolatra jutottunk, nem volna-e szükséges a királyi kincstárral szemben emelhető bizonyos kártérítési igények elévülésének idejét az általános 32 évi elévülési időről egy sokkal rövidebb időre, mondjuk három esztendőre leszállítani és ilyén módon a magánjogi törvénykönyvnek azt hiszem 1288-ik szakaszában foglalt rendelkezést bizonyos vonatkozásban az állammal szemben már most hatályba léptetni. (Helyeslés.) Még egy pár szót és ezzel az adminisztratív jellegű problémák ismertetését befejeztem *JS azután át fogok térni a jogalkotás problémáira. Nem volna teljes ugyanis a beszámolóim, ha nem szólnék a magyar igazságügyi szervezet másik, egészen kiváló testületének, az ügyvédi karnak helyzetéről, melyről egyébként a mostani vita során is szó esett. Sajnos, az ügyvédi karnak a helyzete ma sem mondható rózsásnak, mert az u gazdasági válság, azok a főkép gazdasági és szociális okok, amelyek az ügyvédi kar anyagi helyzetét aláásták, ma sem szűntek meg, hanem talán még növekedtek is. Különösen a keresztény ügyvédi kar szociális helyzete az, amely az igazságügyi kormány számára igen sok gondot okoz. Remélhető, hogy a zsidótörvény erőteljes végrehajtása ebben a tekintetTjén könnyítést fog hozni és ezért is szorgalmazzuk ezt. De addig, amíg az ügyvédi munkaalkalmak intézményes szaporítását a viszonyok lehetővé teszik, egyéb természetű intézkedésekkel igyekszünk a helyzet nehézségét tompítani. Örömmel jelenthetem, hogy az elmúlt esztendő során az ügyvédeket nagyobb iszámban tudtuk felvenni a bírói és ügyészi testületbe. Hatvanegy ügyvédet neveztünk ki bíróvá, illetőleg királyi ügyésszé és több mint 40 azoknak az ügyvédeknek a száma, akiket a fogalmazási személyzetbe vettünk fel. Húszezer pengőt fordítottunk a pártfogó ügyvédek segélyezésére, húszezer pengőt fordítottunk arra a célra, hogy a kamarai tagdíj nemfizetése miatt törléssel fenyegetett ügyvédek tagdíját kifizessük. Méltóztatnak látni, hogy a költségvetésben 39O.OC0 pengőt fordítunk r az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetek segítésére. Giller János igen t. képviselőtársam felhívta figyelmemet, de nemkülönben az előadó úr is, — akinek magasszínvonalú előadásáért, engedje meg. hogy e helyről is köszönetet mondjak — (Éljenzés.) a felvidéki ügyvédek visszajövetelével kapcsolatban az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet erőteljesebb megsegítésére; 40 vagy 20 ezer pengőt mondott, ha jól hallottam az összeget és boldog vagyok, hogy a pénzügyminiszter úr az ülésen jelen van, mert ezt a kérést nyomban közvetíthetem őhozzá. (Éljenzés. — Homonnay Tivadar: Most jön a pénzügyi tárca!) Behatóan foglalkozunk a közjegyzői kar problémáival is s a közjegyzői rendtartás reformiának munkálatai előkészítés alatt áljának. T. Képviselőház! Ezzel be is fejeztem vázlatos előadásomat az igazságügyminisztérium által kifejtett adminisztrációs tevékenységet illetőleg. Engedjék meg most, hogy az igazságügyminisztérium másik, talán a t. Ház érdeklődése szempontjából fontosabb, jogalkotó, kodifikáló tevékenységéről adjak számot, ismétlem, nem annyira a mult, mint inkább a jövő felé irányítván tekintetemet. Előadásomat itt is két részre kell osztanom. Be kell számolnom a multak alkotásairól és ismertetnem kell azokat a terveket, illetve javaslatokat, amelyek az igazságügyi jogalkotás tekintetében részint már teljesen készen állnak, részint pedig az előkészítés állapotában vannak. Igen t. képviselőtársaim megengedik nekem, hogy inkább ezzel a második problémával foglalkozzam, mert hiszen hogy az igazságügyminisztérium az elmúlt esztendőben milyen jogalkotás . terén, milyen működést fejtett ki, az meg van említve az igazságügyi költségvetés indokolásában, hallottuk, az előadó úr rendikívül gondos előadásából, meg van örökítve az Országos Törvénytárban és a Rendeletek Tárában s mindez még- mindnyájunk élénk emlékezetében van. Csak felhívom a figyelmet az 1939. évi II., IV., VI., X., XII., XIII. és XIV. törvénycikkekre, tehát a zsidótörvényre, a valutavisszaélések hatályosabb üldö, zéséről, megtorlásáról szóló törvényre, a részletügyletek szabályozására vonatkozó törvényre, valamint más minisztériumok által beterjesztett, de azi igazságügyminisztérium közreműködésével létrejött törvényekre, mint a honvédelmi törvényre, a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásáról szóló törvényre, valamint az állampolgársági és más törvényekre. I)e azért sem időzöm a multak problémáinál, igen t. Képviselőház, mert az az érzésem, hogy a mai lázas, rohanó és átalakuló időkben a mi szemléletünk nem annyira a multak alkotásainak appreciálására. mint inkább a jövő szükséges reformjainak sürgetésére kell hogy irányuljon. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon. — Ilovszky János: Mindig ezt kell szem előtt tartani!) Mindenekelőtt két vezérelvre kívánom a mélyen tisztelt Ház figyelmét felhívni, amelyek az igazságügyi kodifikáció számára irányításul szolgáltak és szolgálnak a jövőben is, jelesül egy negatív és egy pozitív princípiumra. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyminisztériumnak célja nem a mindenáron való jogalkotás. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyáltalában nem becsüljük túl a jogszabályok társadalomátalakító hatását és nem vagyunk azon a véleményen, hogy a jogszabályok szaporodása szükségképpen egyet jelent a jogbiztonság növekedésével, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) sőt ellenkezőleg, azon az állásponton vagyunk, hogy a jogszabályoknak bizonyos mértéken túl szaporítása, kivált ha abba a stádiumba jut el, amelyet Bocsáry Kálmán igen t. képviselőtársam úgy jellemzett, hogy a társadalomban több lesz a szabály, mint az élet, tehát a jogszabályoknak ilyen mértéken túl szaporítása egyenesen a jogbizonytalanság fokozódását idézheti elő. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Vannak olyan jogbölcseleti nézetek, amelyek a minél több jogszabályt és a jogszabályok szaporodását egyenesen a kultúra hanyatlásával hozzák összefüggésbe. (Ugy van! Ugy van! ~ Egy hang a baloldalon: Sok igaz van benne!) Tacitus is kifejezi egy tömör megállapításában, 49*