Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

-"370 Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. megállapította, normálisnak, sőt kielégítően gyorsnak mondható, amely állításom alátámasztására méltóztassanak megengedni, h ORV megint csak két számadatra hivatkozzam. Míg a kir. tábláknál a hat hónap alatt elintézett ügyek száma az elmúlt esztendőben 78% volt, a kir. Kúriához érkezett ügyeknek 94%-a intéztetett el hat hónap alatt. (Éljenzés jobbfelől.) A bírósági problémák között kellett volna szólnom a bírósági szakértők üdvéről is. Az Igazságügyi szervezetről szóló 1938:X. tcikk, valamint az 1939:1V. törvénycikk rendelKezesei folytán új szabályozásra kerül az^ állandó bírósági szakértői állások rendszeresítése, betöltése és a szakértők működése. Ez a rendelet elkészült s a közeli időben kiadásra kerül. Ugyancsak folyamatban van az 1938 :X, törvénycikk rendelkezései értelmében az Igazságügyi Műszaki és az Igazságügyi Gazdasági Tanácsnak, mint az igazságszolgáltatás munkájában közreműködő szakértő-testületek megszervezése is. Itt emlékezem meg egy másik olyan problémáról is, amely igen t. képviselőtársaimat bizonyára érdekli s ez a zsidó, illetőleg zsidónak tekintendő bírák és ügyészek nyugdíjazásának kérdése, amiről — bölcsen méltóztatnak tudni — az 1939 :IV. te. 5. §-a kategorikusan rendelkezett. E törvényrendelkezés végrehajtása folyamatban van és e címen az év végéig előreláthatóan 28 kir. ítélőbíró és 1 kir. ügyész fog nyugalomba helyeztetni. Ki kell térnem a királyi ügyészségek munkájának és ügyforgalmának ismertetésére is. Feladatom teljesítését nagymértékben megkönnyíti Laky Dezső előttem szóló t. képviselőtársamnak magasszínvonalú értekezése, (Ügy van! pobbfelől.) amely a kriminalitásnak az utóbbi esztendőkben bekövetkezett sajttálatos «emelkedését és ennek szociális és gazdasági okait nagy tudományos felkészültséggel tárta a t. Képviselőház elé. Én az ő elméleti megállapításait gyakorlati síkra fordítva, csak megerősíthetem az általa előadottakat, amennyiben megállapíthatom, hogy a kir. ügyészségekhez érkezett bűnügyek száma az 1938-as esztendőben, rszemben az 1928-as állapottal, mintegy 30%-os növekedést tüntet fel, ami a valóságban azt jelenti, hogy míg 1928-ban, — tehát a gazdasági konjunktúrának viszonylag tetőpontját jelentő esztendőben — a kir. ügyészségekhez kerek számban 92 ezer bűnügyi feljelentés érkezett, addig 1938-ban e bűnügyi feljelentések száma 123 ezerre rúg. Sajnos, fájdalommal kell megállapítanom a fizetési eszközökkel . elkövetett visszaélések és az lígynevezett politikai bűncselekmények számának emelkedését is. Mindezekkel kapcsolatban azt is meg kell állapítanom, hogy a rendkívül magas szellemi és etikai színvonalon álló, kiválóan képzett és hivatásának fontossága által áthatott királyi ügyészi kar az egyre nehezebb viszonyok és a szaporodó munka ellenére is teljes sikerrel birkózik meg a reáháruló óriási feladatokkal. (Éljenzés.) Méltóztassanak megengedni, t. Képviselőház, hogy ezek után egy másik, rendkívül fontos munkát végző igazságügyi hatóság, a királyi kincstári jogügyi igazgatóság tevékenységéről is beszámoljak. Ez az intézmény, mint méltóztatnak tudni, — hogy egy, nem annyira szabatos, mint inkább szemléltető kifejezést használjak, — az állam ügyvédi, 'helyesebben jogvédő testülete. Amióta ez a kiváló inézmény 1928-ban az igazságügymmisztérium felügyeleti hatásköre alá helyeztetett, az igazságügyminisztereknek egyetlenegy célja volt, az tudniillik, hogy ennek az intézménynek a hatályos működéséhez szükséges összes eszközöket az intézmény rendelkezésére tudják bocsátni, Sikerült is ezt nagymértékben elérni mind dologi, mind pedtig személyi tekintetben. E célból megfelelően kiterjesztettek a királyi kincstári jogügyi igazgatóságra a kiirályi bíróságok jól bevált ügykezelési szabályai. Még egy rendikívüli előny származott ebből az új szervezeti 'beosztásból az intézményre : ne-' vezetésen az utánpótlás kifogástalan biztosítása, amennyiben a kiválóan képzett és nagyszámú bírói és ügyészi karból lehet a ikirályi kincstári jogügyi igazgatóság személyzetét kiválogatni. A királyi kincstári jogügyi igazgatóság működésére jellemző, hogy. az az elmúlt esztendőben több 'mint 76.000 ügy darabot intézett el, 4249 tárgyalást látott el székhelyen és székhelyen kívül bírói és közigazgatási hatóságok előtt; a kincstár által indított perek 90%-ában lett pernyertes, a kincstár ellen indított pereik 64%-ában ugyancsak pernyertes lett. Munkába erőteljesen megszaporodott a Felvidék és Kárpátalja visszatérése által (felvetődött különböző és bizonyos tekintetben államközi jogi természetű problémák következtében is, valamiint a kisajátítási eljárások, jogi vélemények adása és a királyi kincstár magánjogi természetű jogügyleteiben való erőteljesebb közreműködése által is. A királyi kincstári jogügyi igazgatóságnak van egy időszerű, fontos problémája, nevezetesen az 1883-ban létesült és sok tekintetben elavult szolgálati szabályzatának a mai kor követelményének megfelelői újjáalkotása. Az új szabályzat megalkotása már előrehaladott állapotban van. De most méltóztassanak megengedni, hogy ez intézmény működésével kapcsolatban felvessek egy _ problémát, amelyre egyébként Benkő Géza igen t. képviselőtársam szavai adtak indítékot. A királyi kincstár ellen indított kártérítési pereknek arra a lavinájára hívom fel a figyelmet, amelyet az utóbbi esztendőkben sajnálatosan tapasztalunk. A királyi kincstári jogügyi igazgatóság által ellátott úgynevezett passzív perek 52%'-át ilyen kártérítési perek tették ki, amely kártérítési pereket szegényjogon, tehát minden kockázat nélkül indítanak meg a magyar királyi államkincstár ellen, sok esztendővel, sőt sokszor évtizedekkel az állítólagos kártokozó cselekmény elkövetése után. amikor is a védekezéshez szükséges bizonyítékok előterjesztése már a dolog természeténél fogva rendszerint igen nehéz, sokszor nem is lehetséges. Hogy milyen lehetetlen alapokon indítanak pereket a magyar királyi államkincstár ellen, annak szemléltetésére csak két esetet kívánok felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Az elmúlt esztendőben beperelte a magyar államot egy volt katona, egy volt őrvezető azon a címen, hogy őt évekkel ezelőtt egy este járőrszolgálatra rendelték ki, egy domboldalra kellett felmennie, a síkos földön elcsúszott és a lábát törte. Periratában azt vitatta, hogy semmi szükség sem volt arra, hogy őt a parancsnoka járőrszolgálatra küldje ki. (Derültség.) És ez ellen a per ellen nekünk komolyan kellett védekeznünk. Egy másik példa. (Halljuk! Halljuk!) Az 1920-as esztendőkben született egy kis leánygyermek az egyik budapesti klinikán. A szü#