Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. 369^ leti beosztásában jelentkező aránytalanságok I kiküszöbölése a célja. Ezen a téren van egy rendkívül fontos és sajnos, hosszú idő óta megoldatlan problémánk, a szegedi királyi ítélőtábla területi megnagyobbításának problémája, amelyet, ha a területi arányosítás szempontjait egyáltalában szem előtt tartjuk, feltétlenül meg kell oldani a legközelebbi jövőben. És ezt meg is oldjuk. Nevezetesen azt tervezzük, hogy a bajai királyi törvényszéki kirendeltséget önálló királyi törvényszékké szervezzük át és kikapcsolva a pécsi ítélőtábla területéből, átcsatoljuk a szegedi ítélőtábla területéhez; az ilyenképpen területileg meggyengített pécsi királyi ítélőtáblát viszont a győri királyi ítélőtáblához tartozó zalaegerszegi királyi törvényszék területének a pécsi táblához való csatolásával akarjuk kiegyensúlyozni. Az ilyenmódon területileg meggyengített győri királyi ítélőtábla működésében a zalaegerszegi törvényszék elcsatolása nem fog zavarokat okozni, mert a győri királyi ítélőtáblát viszont egyes felvidéki területekkel már eddig is sikerült kiegészíteni. Jelentem még, hogy e szervezési munkálaton túlmenően folyamatban van az érsekújvári királyi törvényszék megszervezése, valamint több járásbíróság területének arányosítása is, amely utóbbinál főként a Felvidék közelében fekvő járásbíróságok tekintetében azt a célt tartjuk szem előtt, hogy a felvidéki területek az, úgynevezett anyaországi területekkel együttesen, összekapcsolva szerepeljenek az egyes járásbíróságok területi beosztásában, hogy a két országrész, amely húsz esztendőn át el volt választva egymástól, ilyen módon is új lépést tegyen előre a teljes összeforradás felé. A tagosítás munkáját a jövőben még az, eddiginél is fokozottabban igyekszik az igazságügyi kormány foganatosíttatni. Ezidőszerint 61 községben van folyamatban a tagosítás. Ezekben az ügyekben mintegy 3,400.000 pengő költség fog felmerülni, amelyre a szükséges fedezet a rendelkezésre áll. Hogy a múlttal szemben a tagosítások keresztülvitele milyen nagy mértékben javult, arra mutat az a körülmény, hogy ahol egy községnek tagosítását minden tekintetben kifogástalanul végezték, ott a környező községek lakossága egymásután adja be a földművelésügyi miniszterhez a tagosítás iránti kérelmeket. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval beszámoljak a bírói, ügyésizl és a minisztériumi előmeneteli kérdésekről is, amelyek az elmúlt esztendőben éppen a Felvidék és Kárpátalja visszatérése, de nemkülönben a pénzügyminiszter úr megértő gesztusa következtében meglehetősen javultak, amely utóbbi ugyanis lehetővé tette, hogy 45 első fizetési csoportba sorozott bírói és öt ugyancsak első fizetési csoportba sorozott ügyészi áH ás a második fizetési csoportba szerveztessékát. Ezáltal eleget tudtunk tenni a bírói és ügyészi kar, valamint e kiváló testület érdekképviseleti reprezentánsa, az Országos Ügyészi és Bírói Egyesület hosszú idő óta hangoztatott kívánságának. Hasonlóan javulás tapasztalható a kezelői és az altistzti karnál is ugyanezeknél az okoknál fogva. E tárgykörnél még egy mozzanatot szeretnék hangsúlyozni, azt tudniillik, hogy úgy a kinevezéseiknél, mint az előléptetéseknél, mind Kárpátalján, mind a Felvidéken, mind pedig Magyarország egyéb területein az igazságügyminisztériuim minden más szempont mellőzésével csakis az érdemesKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ség, a kiválóság és a rátermettség szempontjait tartja szem előtt, (Helyeslés.) mert különösen a bírói és ügyészi személyzet kiválasztásánál e szempontok érvényesülésének minden más szempontnál sokkal nagyoibb jelentősége van. (Helyeslés és taps.) Az előadottakkal, amint ígértem is, röviden, vázlatosan végeztem az igazságügyi szervezési kérdésekkel. Most, ha meg méltóztatnak engedni, néhány — ugyancsak vázlatos — ecsetvonással ismertetem az igazságügyminisztérium vezetése és felügyelete alatt álló egyes igazságügyi hatóságok és intézmények működését és problémáit. Ennek során elsősorban a királyi bíróságok tevékenységéről és működéséről óhajtanék beszámolni, hálásan megköszönve — ismétlem — azokat az elismerő és meleg szavakat, amelyeket a bírói személyzet irányában jobbról is, balról is hallottunk. Ami a királyi bíróságok ügyforgalmát illeti, megállapítható. hogy az ügyfbrgalom csökkenésében beállott az a folyamat, amely 1928-ban kezdődött, az 1988. esztendőben is tovább tartott. Ennek jellemzésére egyetlen számadatot hozok fel, azt tudni ülik, hogy az ügyforgalom csökkenése az 1930-as állapottal szemben 1938 végén 43%-ot ért el, ami nyilván a még máig tartó, sőt növekedő gazdasági és szociális válság folyamatával áll összefüggésben, mert a hitelezési lehetőségek megcsappanásával valószínűleg^ a behajtási perek számának nagyobbfokű csök kenése állott be. Ismétlem, ez a csökkenés főként a polgári peres eljárás során tapasztalható, ahol ez a csökkenés az eljárást megindító beadványok számánál 54%-ra rúg; sainos, ezzel szemben jelentős emelkedés tapasztalható a bűnügyek forgalmában, mert 19B8-ban az 1930 as állapottal szemben a bíróságok előtt első fokon folyó bűnügyek tekintetében mintegy ]5%-os növekedés mutatkozik. Az elsőfokú ügyek számának ez^ a csökkenése, valamint az eljárást egyszerűsítő jogszabályok éreztették hatásukat a másod- és harmadfokú bíróságok működésében is. Ennek illusztrálására méltóztassanak egyetlen számadat előterjesztését megengedni: míg a királyi Kúriához 1928-ban 3685 — és pontosan env

: nyi — felülvizsgálati ügy érkezett, addig 1938 végén ezeknek az ügyeknek a száma 1999-re csökkent. A másod- és harmadfokú ügyek számának csökkenése — és Benkő Géza képviselőtársam megengedi, hogy most az Ő szavaihoz, fűzzem mondanivalóimat — a fellebbviteli értékhatárok helyességének megvizsgálására késztet bennünket. A fellebbviteli értékhatárok problémájával foglalkoznunk kell, nemcsak az ügyforgalom csökkenésére való tekintettel, hanem attól függetlenül is azokra a fontos szociális és gazdasági okokra való tekintettel, amelyeket Révész László képviselőtársam, a mi oldalunkon pedig szintén több képviselőtársunk felvetett. A másod- és harmadfokú ügyforgalomnak és általában a polgári peres ügyek számának ez a csökkenése jótékonyan érezteti hatását a bíróságok hátralékainak feldolgozása tekintetében is. A hátralékok az egyik évről a másik évre, tehát az 1937. évről az 1938. évre áthozva 1938 végén 18'4% volt, közelebbről pedig úgy alakult, hogy a kir. Kúriánál 24, a kir. ítélőtábláknál 22*5, a kir. törvényszékeknél 16 és a kir. járásbíróságoknál 6%-ot mutatott. Ebből viszont egy másik következmény vonható le. az, hogy most már a bírósági ügymenet, amint azt Benkő Géza igen t. képviselőtársam is. 49