Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

366 Az országgyűlés képviselőházának $6. ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. nom azt a tényt, hogy Magyarország a bűnélet elfajulásával szemben látszólag egy hatalmas tartalékkal rendelkezik abban a tisztább erkölcsben, abban a bűntől visszatartó erőkomplexumban, amely falvaink derék népében minden kétséget kizárólag rendelkezésre áll. (Ügy van! Ügy van!) Gondolatban akár kisebb, akár nagyobb községekben járunk, világosan megállapíthatjuk, hogy ezeknek a községeknek a kriminalitása számottevően kisebb, akár a megyei, akár a törvényhatósági városok kriminalitásánál és mögötte marad Budapestének is, amelyről Különben meg kell állapítani, hogy kedvezőbb, mint a többi városoké. Nem azért, mintha Budapesten talán ritkábbak volnának a vagyonsértő bűncselekmények, hanem azért, mert Budapest gazdaságtársadalmi élete olyan, hogy itt automatikusan szűkebb határok közé szorulnak azok a személy ellen irányuló bűncselekmények, amelyek a primitívebb viszonyok között élő vidéken gyakoribbak, mint a magyar virtuskod ásnak jólismert bűncselekményei, ami nők például a könnyű, illetőleg súlyos testi sértés. (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. Ház! Eddigelé âz összes bűncselekmények tetteseinek számai alapján beszéltem. A továbbiakban a vizsgálat körét megszűkítem s csupán a bűntettek és vétségek miatt elítéltek adataival íoglalkozom, ezek közül is kiemelve még a becsületsértés miatt elítélteket, mert ezek esetében a jogrendnek többnyire mégis csak egy kisebbfokú megsértéséről van szó. Ha azonban a kérdést ilyen értelemben vizsgálom, akkor sajnálatos módon meg kell állapítanom, mennyire fájdalmas az a kép, amely az adattáramból kibontakozik. Hiszen kiderül ezekből az adatokból az, hogy míg a világháborút közvetlenül megelőző esztendőkben ezeknek a súlyosabb bűncselekményeknek az arányszáma 500 körül mozgott, ez a szám 1921—25-ben 790-re ugrott fel, s bár a közbeeső években valami enyhülést láttunk, éppen a legutóbbi három évben ismét 796 lett, tehát a hullámmozgás csúcspontját érte el. T. Ház! Komoly mérlegelésnek a tárgya kell, hogy legyen ez a tény olyan mérlegelésnek a tárgya, amelyet nem is csak az igazságügyi, hanem az egész magyar kormánynak kell elvégeznie: olyan erők játékával állunk itt szemben, amelyek a gazdasági és társadalmi életnek szinte egész szintézisét magukbai) foglalják. Amikor a gazdasági és társadalmi momentumokat érintem, valahogy úgy érzem, t. Ház, hogy hibát követnék el azzal, ha nem hívnám fel a figyelmet arra az egészen kóros jelenségre, amely a női nem bűnözésének el ferdülésében mutatkozott a legutóbbi években. A férfiak bűnözésének arányszáma összehasonlítva az egykori időkkel szemben legfeljebb felényivel lettek nagyobbak/ A nők kriminalitása viszont a világháborút megelőző időkétiek szinte pontosan a kétszeresére szökött fel. T. Ház! Nagyon nehéz összevetéseket eszj közölni e részben is a világháborút megelőző esztendőkkel. Hiszen Magyarország egész gazdasági, társadalmi felépítése, a népesség nyelvi és vallási megoszlása, foglalkozási rétegeződése és sok más jellemvonása egészen más ma, mint volt akkor, amikor Szent István koronájának fénye még a magyar birodalomnak minden részében akadálytalanul' kisue-árzott. Ügy hiszem azonban, ennek ellenére is rá kell mutatnom arra, hogy minden bizonnyal nagy hatása volt a jelentkező komoly intő jeltképező tanulság létrehozásában annak, hogy a nők a kereső munkának szinterén sokkal nagyobb helyet foglalnak el manapság, mint amekkorát a világháború előtt. T. Ház! A kriminológia sok más vonatkozás érintését is lehetővé teszi. Ezt teszem én, t. Ház, akkor, amikor a Ház figyelmét felhívom arra az egészen döbbenetes fejlődésre, amely a fiatalkorú bűnösök számában mutatkozik. (Felkiáltások: Sajnos!) A fiatalkorú 12—17 éves korú bűnösök módszerem szerint számított arányszáma a legutóbbi években 1335 volt, a leányoké 317. Olyan magas arányszámok ezek, hogy megközelítően hasonló magasakat soha korábban nem láttunk. Ezek a számok, amelyeket az imént idéztem, az 1936—38. évek szomorú bünterméséből valók. De vájjon kik azok az egyének, akik ilyenformán összeütközésbe kerültek a törvénynyel és akiknek az ügyében a bíróságok marasztaló ítéletet hoztak? A háború végét közvetelnül^ követő esztendők szülöttei ezek, az 1920-as évek elején világra jött generáció képviselői ők, azé az emlékezetes módon szomorú korszaké, amikor Magyarország létének biztonsága mintegy kockajátékszerűen bizonytalan volt és amikor más oldalról a gazdasági való boldogulás lehetőségeit egy nagy munkanélküliség és a pénzérték változásának szinte ördögtánca tépte szét. (Homonnay Tivadar: Versenyfutás volt.) A nevelés egykor elmaradt szigorának késő hatását látom (Ügy van! Ügy van!) ezeknek a számoknak alakulásában, amire a figyelmet nyomatékosan fel kívántam hívni. (Homoimay Tivadar: Helyes megállapítás!) Ezek mellett a számok mellett eltörpül annak a különben szintén nagyon szomorú jelenségnek az ereje, amelynek lényege az, hogy a^ 30—49 éves korú népességünk bűnözése szintén sokkal sötétebb árnyalatú lett manapság, mint korábban. Ámde feledhetjük-e azt, hogy azok, akik az 1936—1938-as években 30—49 évesek voltak, jórészt azoknak a generációknak tömegéből valók, akik vagy saját személyükben érezték a világháború rengeteg borzalmát, vagy ha abban nem is vettek részt, a háború keserves nyomása alól mégsem tudtak szabadulni, A magyar statisztika nem ad módot arra, hogy a fajok kérdését tegyem vizsgálat tárgyává akkor, a kriminalitás vizsgálatánál. De a mapryar statisztika klasszikus közlési módját felhasználva mégis van módomban egy érdekes kérdést érinteni akkor, amikor pár jellemző adatot kívánok idézni a bűnözés, és a vallás öszefüggéséről. (Halljuk! Halljuk!) Űjra és újra visszatérő jelenség az, hogy úgy a férfi, mint a női népességben messze kimagasló módon kedvező az ágostai hitvallású evangélikus lakosság bűnélete; a római katolikus lakosságé sötétebb árnyalatú. Nyilvánvaló, hogy ebben az alakulásban is gazdasági és, társadalmi tényezők hatását kell f felismernünk, mint ahogy például a népesség különböző vallású csoportjainak születési mozgalma és halandósága is ezeknek a tényezőknek a függvénye. Amire azonban a figyelmet a számok elfogulatlan bírálata alapján fel kell hívnom, az az, hogy különösen a legutóbbi 12—15 év tapasztalásai jelentőségében világosan és félreérthetetlenül egyre nagyobbodónak és általában is nagynak mutatják a zsidóvallású lakosság kriminalitását, amely lényegesen nagyobb mindenkor, mint a protestáns vallásúaké s az 1926—35. években magasabb volt —