Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. 367 mint az előbb említettem — a római katolikus vallású lakosságénál is. T. Házi Nincs módomban ennél a kérdésnél hosszasabban időzni, ezért mindössze egy dolgot kívánok kiemelni. Azt tudniillik, bogy a zsidó vallású lakosságnak ez a jellegzetes bűnözése nem a személyt sértő bűncselekmé nyék nagyobb tömegében jelentkezik, hanem elsősorban a vagyont sértő bűncselekményeknek náluk kivételesen magas arányszámában mutatkozik. De így elöljárnak akkor is, amikor az állam, valamint a társadalom közös érdekeit sértő bűncselekmények vizsgálatáról van szó. T. Ház! Megemlékeztem korábban már arról a »védelemről, amelyet a magyar kriminalitás szempontjából a falusi lakosság jelent. Mi a falusi nép főfoglalkozása 1 '' Az őstermelés. Kell-e csodálkoznunk azon, hogy az őstermelő népességnek bűnélete sokkal kedvezőbb, mintáz egyéb foglakozásúaké. Ez a bizonyság a legutóbbi időszakban tűnik ki a legtisztábban, s nem vonhatjuk ki magunkat az alól a feltevés alól, hogy részének kell lennie ebben annak az erkölcsnem esítő hatásnak, amit a saját födélnek, a saját háznak juttatása jelent. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, a házhelyjuttatási akció, amelyet a kormány most új javaslatban folytatni és (Hornon nay Tivadar: Ha csak el nem gáncsolják! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem!) megvalósítani kíván és amely a 'falu népének megint tömegesen fog majd házhelyet adni, nagy mértékben fogja — különösen a kishaszonbérleti rendszer kifejlesztésével kapcsolatban — üdvös hatását a kriminalitás csökkentésére éreztetni. T. Ház! Beszédem befejező részéhez értem. A magyar bűntetőjog tudósai régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a büntetőtörvénykönyvet, az 1878:V. tc.-et új kódexszel kell-e helyettesíteni, vagy pedig líjabb meg újabb növeli áris intézkedésekről kell az élet szükségleteiről gondoskodni. Azt hiszem, a kormány bölcsessége meg fogja találni az időpontot, amelyben ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell és az utat, amelyet a leghelyesebb lesz majd követni, bár nem kétséges, hogy akkor, amikor a gazdasági élet irama szinte szédítően gyors tempóban halad előre, éppenséggel nem lesz majd könnyű itt az igazán helyes utat megtalálni. Csak egyetlenegy kérdésre kívánok itt még rámutatni. Az új rendezésnél az igazságügyi kormánynak továbbra is különös figyelmet kell fordítani arra,—bár már korábban ezt a kérdést törvénnyel szabályozta — hogyaviszszaeső bűntettesek egyre növekvő tömegét olyan határok közé szorítsa, hogy a megrögzött bűnösök cselekményeitől a társadalmat a lehetőség határain belül megvédje. r Az igazságügyminisztérium munkásságával szemben teljes bizalommal viseltetvén, a költségvetést elfogadom. (Taps a jobboldalon és a közéven. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki a tárca költség; •vetésiéhez hozzászólni*? (.Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr képviseleteben Antal István igazságügyi államtitkár űr kíván szólni. , Antal István igazságügyi államtitkár: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Taps a jobboldalon és a középen.) Méltóztassanak megengedni, hogy az igazság ügy miniszter ur távollétében én válaszoljak a vita során felmerült megjegyzésekre és bírálatokra, én ismertessen az igazságügyminisztérium múlt esztendei működését, én adjak számot a jövő tervekről és általában én tegyek eleget azoknak a parlamenti kötelességeknek, amelyeket az alkotmányos gyakorlat egy-egy tárca költségvetési vitájánál a szakminiszter számára eloir. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak belátni, igen t. képviselőtársaim, hogy ez a helyettesi szerepem meglehetős óvatosságra kötelez, mert hiszen az igazságügyi politika alapelveinek és az azok kereteben t tervezett igazságügyi reformok irányvonalának megállapítása az igazságügyminiszter kizárólagos joga és kötelessége lévén, (Vgy van! Ügy van! bal felől.) kényszerhelyzet, hogy az igen fontos és tiszteletreméltó politikai okok által akadályozott igazságügyminiszter úr helyett én, a politikai államtitkár jelentem meg önök előtt, nagyfokú tartózkodást ír elő a számomra. Mindazok elmondására tehát, amiket én főként a jövő terveket illetőleg előadandó leszek, főképpen e tervek múltbeli előkészítése körül kifejtett tevékenységem, nemkülönben az a reménység ad jogot és bátorságot, hogy e tervek előkészítésének folytatását az igazságügyminiszter úr maga is szükségesnek fogja tartani. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Mindezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy beszédemet egy konkrét megállapítással kezdjem. Egy konkrét megállapítással, és ez az, hogy az utóbbi időkben a parlamenti gyakorlat során egy örvendetes költségvetési tárgyalási mód kibontakozását lehet tapasztalni. Nevezetesen azt, hogy míg a legtöbb tárca vitájánál a dolog természeténél fogva felmerülnek különböző politikai szempontok, s előtérbe jutnak különböző politikai — sokszor éppen pártpolitikai — ellentétek és érvényesülnek a legváltozatosabb világnézeti felfogások, két tárca költségvetésének vitája az, amelynél a politikai kritika f elnémul és a tárca költségvetésének tárgyalása magas eszmei és nemzeti atmoszférában történik. Ez a két tárca: a honvédelmi és az igazságügyi tárca. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Homonnay Tivadar: A kereskedelmi se kutya! — Derültség.) Ennek így is kell lennie. Az a tény, hogy ez — ismétlem — az újabb parlamenti gyakorlat során állandóan így is van, a magyar nemzet csodálatos és egészséges politikai ösztönösségéi nek újabb megnyilvánulása, (Ügy van! Ügy i van! a középen.) amely csodálatos és egészséges politikai ösztönösségnek oly nagy része volt abban, hogy ez a nemzet ezer esztendőn keresztül, a legnagyobb viharok és megpróbáltatások között is fennmaradt. (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen.) Ez a csodálatos politikai Ösztönösség mintegy gondviselésszcrüen működve azt is jelzi, hol van helye ebben az országban a politikának, a politikai ellentétek kiélezésének, a politikai viszályok felkeltésének és hol van az a terület, amelynek demarkációs vonalán túl már nem a politikai szempontok és ellentétek, hanem a magasabb nemzeti érdekek: az egyetemes nemzeti érdekek szent birodalma kezdődik. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Igen t. Képviselőház! Kétségkívül a honvédelem és igazságügy az, amelynek birodalmába belépőnek le kell vetnie a politika és a 1 ' -••' ••"
