Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

•364 Az országgyűlés képviselőházának 56. ban az 1938-as munkatevékenységet- nézem és i azt látom, hogy hány egyesbírói határozatot hoztak, hogy hány tanácsi határozat, megváltási íg'éret, ármegállapítás, házhelyármérséklés, kihaszonbérleti bérmórséklés, elővásárlási ."jog" gyakorlása, telekkönyvi szétkülönítés és hasonló probléma van, amelyek például 1938- ban nem kevesebb, mint 17.494 ügydarabot adtak a lecsökkentett Országos Földibirtokrendező Bíróságnak, ez azt jelenti, hogy az 1938-ban végzett munka 35%-a annak a munkának, amit íikkor kapott az. Országos Földbirtoíkrendező Bíróság, amikor kapacitásának maximumát tudta elérni. Ebből is tehát valahogyan az az érzésem, hogy itt még nagyon sok földrendezési probléma van és én ebben a kérdésben nem tudok optimista lenni, amikor ennek a munkának, illetve ennek az intézménynek a befejezését látom. De kérdezem, vájjon a földbirtokrendezés sbrán nincsenek-e egyéb olyan kérdések és feladatok is, amelyek megoldásra várnak? En úgy érzem, kötelességem felvetni azokat a súlyos és komoly problémákat, amelyek a mostani falu és a politikai község közötti harcokat jelentik. Tegnap Simon Ferenc képviselőtársam interpellált ebben a kérdésben, éri azonban azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek az elintézése sokkal fontosabb, semminthogy csak így interpelláció keretén belül lehetne tárgyalni, épen ezért szükség van arra, hogy ezt a kérdést sokkal közelebbről és sokkal szélesebb területen hozzam a t. Ház elé. Mik ezek a vitás földrendezési kérdések? Ha a községek, városok és törvényhatóságok telekjegyzőkönyveit olvassuk, igen érdekes kitételeket találunk ott. A telekjegyzőkönyvek például megállapítják, 1 hogy mi a »birtokszerzés módja.« Erre a válaszaz egyiknél az, hogy »tényleges birtoklás«, a másiknál pedig az, hogy »eredeti felvétel«. Ezekben a kérdésekben nem kevesebb, mint 5103 ingatlan és érdekeltség szerepel, több mint 828.000 ka> tasztrális holddal és így azok a tapasztalatok, amelyek az Országos Zöldmező Szövetség alapszabályzerinti működésében eddig is rendelkezésünkre állanak, azt mutatják, hogy ennek a hatalmas ingatlanterületnek több mint 80%-a a régi volt úrbéres községeké. Talán messze vezetne és hosszúra nyúlna annak a rendeletnek az ismertetése, amely 1923-ban jelent meg <es amelyet tegnap hallottunk említeni Simon Ferenc képviselőtársamtól; méltóztassanak azonban megengedni, hogy én ezt a rendeletet ebben a formájában ne tarthassam alkalmasnak egy olyan nagy országos per elintézésére, amely perben nem kevesebb, mint legalább 450.000 kisember érdeke forog kockán. Az • 51.444 számú miniszteri rendelet azt mondja, hogy ha vitás kérdések merülnek fel a volt úrbéres és a jelenlegi politikai község között, akTior nagyon helyes, ha ezeket a kérdéseket egyrészt a volt úrbéresek közgyűlése, másrészt a községi képviselő testületek tárgyalják meg. Itt igen nagy aggályaim vannak és azok percről-percre nőnek, mert a gyakorlat bebizonyította, hogy egy ilyen rendelet, mint az 5444es rendelet abba a kényelmetlen helyzetbe hozott • két értékes tárcát ebben az országban, — az egyik a földmívesügyi, a másik a belügyi tárca — hogy egymással ellentétes érdekeket kellett és kell ma is képviselniük. (Mayer János: Mert fennállanak az ellentétek!) A belügyminiszter úr természetesen, mint az autonómiák legfőbb felügyeleti hatósága, — a politikai község álláspontját fogadja el, a másik olv dalon a földmívelésügyi miniszter úr pedig mint a volt úrbéres közösségeknek, az úrbéres ülése 1939 november 23-án, csütörtökön, községeknek és az ezekből alakult átmodernizált, legeltetési társulatoknak legfőbb felügyeleti hatósága, természetesen ezeknek az ál láspontját fogadja el. (Antal István igazságügyi államtitkár: Az igazságügyminisztérium pedig megmondja, hogy hol az igazság! —Derültség.) Amikor ezt a két ellentétes érdeket látjuk, akkor nagy megnyugvás tölt el valamennyiünket, mert úgy látjuk, hogy annál a mérlegnél, amely mérlegben két egymással ellentétes érdek van, valóban az igazságügy miniszter úr dönt és ha ezeket a elöntéseket elolvassuk, ha ezeknéd a döntéseknél csak egy kicsit időzünk, akkor az elismerés zászlaját a legmélyebben kell meghajtanunk. (Antal István igazságügyi államtitkár: Magántanári értekezések lehetnének!) Én azt szoktam mondani az én falusi gyűléseimen, hogy Magyarországon eddig hiányzik egy nagy összefoglaló agrártörténet, de ha ezt a történetet egyszer valaki megírja, akkor nem kerülheti ki az igazságügyminiszter urat, mert ami ezekből kisugárzik, mélyem t. Ház, az az igazi tárgyi alapokra felépített gyönyörű magyar történelem. (Úgy van! Ügy van!) Aki elolvas egy ilyen leiratot, az láthatja, hogy ők az objektivitásuk mellett sem tudnak csupán az agyukkal dolgozni; ottérezni mindenegyes leiratban magyar szívüknek dobbanását is, mert valóságos történelemírás az, amit ebben a nagy harcban az igazságügyminiszter úr végez. T. Ház! Az a tiszteletteljes kérésem az igazságügyminiszter úrhoz és jelenlévő képviselőjéhez, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, nem vqlna-e célszerű dolog, ha a politikai községek és a volt úrbéres községek közötti vitás tulajdonjogi kérdéseket odaadná és beosztaná ehhez a földbirtokrendező bírósághoz, mert hiszen ezek is földbirtokrendezési problémák tulajdoni síkban, itt tehát a helyzete sokkal könnyebb volna, mert kevesebb az ütközési pont, mint volt a régi földreformnál; Az a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak, annak az intézménynek, amely annyi vihart, annyi kritikát állt ki, s amelyet — falujárásomból tudom — a magyar paraszt is tisztel, a munkakörét méltóztassék ebben az irányban kibővíteni. Ezzel rengeteg energiát takaríthatunk meg, amely energiák ma nagyrészt arra szorítkoznak, hogy egy-egy falu vitás tulajdonjogi kérdéseinek feldobásánál a nyugtalanságot minél jobban táplálják és mind szélesebb körre terjesszék ki. Abban a biztos érzésben, hogy az igazságügyminiszter úr azokban a nagyon fontos kérdésekben, amelyek az ősi falu és a poiltikai község nagy perében, amely országos vonatkozású és jelentőségű dolog, meg fogja találni a szükséges lehetőségeket, kereteket és a megfelelő független bírói szervezetet, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Maróthy Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Csoór Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik ? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Laky Dezső! Elnök: Laky Dezső képviselő urat illeti a szó. Laky Dezső: T. Ház! Valami önvallomás-