Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. i lenti, hogy egy házhelyre 428 négyszögöl esett. Egyébként ha felosztjuk egy évre az Ofb. mun­kájának kapacitását, azt tapasztaljuk, hogy évente 2558 házhelyet osztott ki. A földhözjut­tatásnál már azt látjuk, hogy itt színesebb, sokkal változatosabb munkakörben kellett dol­goznia, amennyiben egyrészt a megváltási munkálatok, másrészt az elővásárlási jogok gyakorlása, végül az ingatlan eldarabolási kér­dések tartoztak az Országos Földbirtokrendező Bíróság hatáskörébe. Azt tapasztaljuk, hogy összesen 107.871 katasztrális hold jutott az in­gatlaneldarabolásokra, az elővásárlásnál 22.296 katasztrális hold, a megváltásnál pedig — ez a zöme az egész tevékenységnek — 938.654 ka­tasztrális hold, végül a kishaszonb érieteknél 155.307 katasztrális hold került ennek a bíró­ságnak hatáskörébe. Kétségtelen, hogy az Or­szágos Földbirtokrendező Bíróság az általam keretek közé szorított 29 féléven belül 1,233.451 katasztrális hold területet osztott ki; így egy évre 85.000-nél több katasztrális hold esett föl­dolgozásra. Ezeken a rideg számokon túl én csak azokat a kicsiny embereket keresem, ku­tatom és vizsgálom, akik közvetlenül érintke­zésbe léptek az Országos Földbirtokrendező Bírósággal és akik maguk is közvetlenül érde­kelt felek voltak- (Mayer János: Nagy munka volt az!) Elég, ha rámutatok arra, hogy ez alatt a 29 félév alatt 716.000-nél több beadvány érkezett ehhez a bírósághoz. Ez nem azt je­lenti, hogy 716.000 kívánság és panasz volt, hanem azt jelenti, hogy 716.000 kezdeményezés volt. Hány ember és hány érdekelt kopogtatott újra ennél a bíróságnál! Én, aki kint élek a falun, merem állítani, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság tagjai hatalmas nagy erőfeszítések idején — meg kell ezt is őszintén mondanom — nem érezték maguk mögött azt a szolidaritást, amely ilyen hatalmas nemzeti munkának el­végzéséhez szükséges. (Mayer János: Úgy van! TTffy van! Igaza var»!) Kénytelen vae-yok k : je­lenteni, végtelenül fájlalom, hogy a költségve* tés tárgyalása alatt- hogy úgy mondjam. szó nélkül, némán, anélkül, hogy valaki egy szót szólna erről a gyönyörű szép munkáról és ter­vezetről, az egyszerűen kimúlik az élők so­rából. De nézzük meg, hogy vájjon az Ofb. milyen szervekkel operált, kik álltak rendel­kezésére, hogy így meg tudják mérni annak a munkának ütemét, méretét, amely —- ha sza­bad ezt a kifejezést használnom — egyedül azt a eélt szolgálta, hogy ennek a forradalom­ból, kommunizmusból átmentett, átvészelt or­szágnak lelki nyugalmát kinn a falun, tehát az egész országban elérje és azt rögzítse. (Ügy van! jobbfelől.) Azt látjuk, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság 1921/22-ben össze­•sen 45 személlyel rendelkezett. A bíróság mellé, minthogy a törvény előírta, hogy a földrníve­lésügyi miniszter köteles szakembereket ren­delkezésére bocsátani, ebben az időben a föld­mívelésügyi tárca 27 szakembert bocsátott ren­delkezésre, úgyhogy amikor a bíróság ármun­kát megkezdte, őszesen 72-en voltak, akik ezt a nagy, hatalmas ügyet szolgálták. Hogy milyen nagy mértékben és milyen óriási tempóban bontakozott ki ez *a munka, az kitűnik abból is, hogy a következő eszten­dőben a 72-es tisztviselői létszám helyett már 336-öt Tatunk. 1924/23-hen ez felemelkedik 380-ra. Én magam is, ak' ezekben az időkben^az egyik •vidéki járás székhelyén szolgabíró vol­íse 1939 november 23-án, csütörtökön. 363 tam, nagyon jól emlékszem azokra az izgal­mas, azokra az egészen különösen vibráló időkre, amelyek a falu népét teljesen rabbá tették s a falu népéből azt a biztos érzést vál­tották ki, hogy sorsán feltétlenül javítani fog­nak és az ő sorsa jobb lesz ezentúl. Mit láttunk azonban? Azt láttuk, hogy amikor ez a hatalmas kibontakozó munka, ez a rengeteg ígéret, ezek az óriási remények és vágyak tornyosultak, emelkedtek, akkor már 1927/28-ban elindult az a sorvasztási folyamat, amely egyrészt az Országos Földbirtokrendező Bíróság, másrészt pedig a földmívelésügyi mi­nisztérium által rendelkezésre bocsátott szak­emberek létszámát érintette. így láttuk rövi­desen, hogy 1927/28-ban a hatalmas 380-as lét­szám leesik 240-re, és természetesen, ha a mos­tani esztendőt nézzük, azt látjuk, hogy (Mayer János: A feladatok is csökkentek!) 1939/40-ben és ennek a költségvetésnek keretei között az Országos Fold birtokrendező Bíróságnál már csak 12 ember van, és ugyanekkor a földmíve­lésügyi minisztérium az új telepítési szerv fel állításával csak £0 emberrel rendelkezik. (Mayer János: A feladatok is csökkentek!) Kérdezem, hogy azok az óriási erőfeszítések, amelyeket az Ofb. végzett, — bármennyire kri­tizálták és kritizálják is — nem 'voltak-e alkal­masak arra, hogy rengeteg tapasztalat akku­mulálódjék, hogy rengeteg tapasztalat kerüljön össze és ilyen gyüjthessünk össze és kérdem, hogy olyan gazdag ország vagyunk-e mi, hogy ezeket a tapasztalatokat csak úgy elhagyhat­juk? Ne méltóztassék rossznéven venni, ha meg­állapítom, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság tevékenységét, ha pusztán csak egy nagyvonalú kísérletnek tekintjük és tekintettük is, a helyzet az, hogy minden kísérletnél a ne­gatív eredmények is pozitívumot jelentenek. Szerény vélemiényem tehát az, hogy az or­szágos földbirtokrendezés befejezésénél kétség­telenül meg kell keresni azokat a módokat, és lehetőségeket, amelyek ezt a 20 éves tapaszta­latot összegyűjtik, ha másért nem, azért, hogy okuljunk a jövő feladatainak elvégzése során, hogy ezt vagy azt a dolgot nem szabad a jövő­ben ilyenfórmán elvégezni, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Amikor az Országos Földbirtokrendező Bí­róságról beszélek, — és nem kis rezignáltsággal vagyok kénytelen tudomásul venni, hogy ez a magyar közjogi életből eltűnik és, hogy úgy mondjam, el kell parentálnunk — fel kell vet­nem egy elvi kérdést. Az elvi kérdés az, vájjon melyik álláspont a helyesebb, az az álláspont-e, amelyet 1920 október 20-án vallott az akkori kormányelnök, Teleki Pál gróf jelenlegi mi­niszterelnök úr, aki azt mondotta, hogy olyan szervet kell a földbirtokrendezés kérdéseinek megoldásánál biztosítanunk és felállítanunk, amely a napi politikától, a közhangulat hullám­zásától és a kormánytól teljssen független, nagytekintélyű. Amikor azt látjuk, hogy a mai tendencia és irányzat kétségtelenül olyan úton visz bennüket előre, hogy a földbirtokrendezést nem független szervre, hanem a földmívelés­ügyi miniszter egyik szervére kívánjuk bízni, bennem akaratlanul is felvetődik az a kérdés, hogy ezt az Országos Földbirtokrendező Bíró­ságot talán mégs?m kellene megszüntetni, ha­nem ennek a bíróságnak helyesebb, egészsége­sebb irányt kellene szabnunk, mert kétségte­len, hogy ezekben a nagy kérdésekben még igen sbk megoldatlan feladatunk van. »Befejezésről« szól a költségvetés, ha azon­48*

Next

/
Thumbnails
Contents