Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
Az országgyűlés képviselőházának 56. i lenti, hogy egy házhelyre 428 négyszögöl esett. Egyébként ha felosztjuk egy évre az Ofb. munkájának kapacitását, azt tapasztaljuk, hogy évente 2558 házhelyet osztott ki. A földhözjuttatásnál már azt látjuk, hogy itt színesebb, sokkal változatosabb munkakörben kellett dolgoznia, amennyiben egyrészt a megváltási munkálatok, másrészt az elővásárlási jogok gyakorlása, végül az ingatlan eldarabolási kérdések tartoztak az Országos Földbirtokrendező Bíróság hatáskörébe. Azt tapasztaljuk, hogy összesen 107.871 katasztrális hold jutott az ingatlaneldarabolásokra, az elővásárlásnál 22.296 katasztrális hold, a megváltásnál pedig — ez a zöme az egész tevékenységnek — 938.654 katasztrális hold, végül a kishaszonb érieteknél 155.307 katasztrális hold került ennek a bíróságnak hatáskörébe. Kétségtelen, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság az általam keretek közé szorított 29 féléven belül 1,233.451 katasztrális hold területet osztott ki; így egy évre 85.000-nél több katasztrális hold esett földolgozásra. Ezeken a rideg számokon túl én csak azokat a kicsiny embereket keresem, kutatom és vizsgálom, akik közvetlenül érintkezésbe léptek az Országos Földbirtokrendező Bírósággal és akik maguk is közvetlenül érdekelt felek voltak- (Mayer János: Nagy munka volt az!) Elég, ha rámutatok arra, hogy ez alatt a 29 félév alatt 716.000-nél több beadvány érkezett ehhez a bírósághoz. Ez nem azt jelenti, hogy 716.000 kívánság és panasz volt, hanem azt jelenti, hogy 716.000 kezdeményezés volt. Hány ember és hány érdekelt kopogtatott újra ennél a bíróságnál! Én, aki kint élek a falun, merem állítani, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság tagjai hatalmas nagy erőfeszítések idején — meg kell ezt is őszintén mondanom — nem érezték maguk mögött azt a szolidaritást, amely ilyen hatalmas nemzeti munkának elvégzéséhez szükséges. (Mayer János: Úgy van! TTffy van! Igaza var»!) Kénytelen vae-yok k : jelenteni, végtelenül fájlalom, hogy a költségve* tés tárgyalása alatt- hogy úgy mondjam. szó nélkül, némán, anélkül, hogy valaki egy szót szólna erről a gyönyörű szép munkáról és tervezetről, az egyszerűen kimúlik az élők sorából. De nézzük meg, hogy vájjon az Ofb. milyen szervekkel operált, kik álltak rendelkezésére, hogy így meg tudják mérni annak a munkának ütemét, méretét, amely —- ha szabad ezt a kifejezést használnom — egyedül azt a eélt szolgálta, hogy ennek a forradalomból, kommunizmusból átmentett, átvészelt országnak lelki nyugalmát kinn a falun, tehát az egész országban elérje és azt rögzítse. (Ügy van! jobbfelől.) Azt látjuk, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság 1921/22-ben össze•sen 45 személlyel rendelkezett. A bíróság mellé, minthogy a törvény előírta, hogy a földrnívelésügyi miniszter köteles szakembereket rendelkezésére bocsátani, ebben az időben a földmívelésügyi tárca 27 szakembert bocsátott rendelkezésre, úgyhogy amikor a bíróság ármunkát megkezdte, őszesen 72-en voltak, akik ezt a nagy, hatalmas ügyet szolgálták. Hogy milyen nagy mértékben és milyen óriási tempóban bontakozott ki ez *a munka, az kitűnik abból is, hogy a következő esztendőben a 72-es tisztviselői létszám helyett már 336-öt Tatunk. 1924/23-hen ez felemelkedik 380-ra. Én magam is, ak' ezekben az időkben^az egyik •vidéki járás székhelyén szolgabíró volíse 1939 november 23-án, csütörtökön. 363 tam, nagyon jól emlékszem azokra az izgalmas, azokra az egészen különösen vibráló időkre, amelyek a falu népét teljesen rabbá tették s a falu népéből azt a biztos érzést váltották ki, hogy sorsán feltétlenül javítani fognak és az ő sorsa jobb lesz ezentúl. Mit láttunk azonban? Azt láttuk, hogy amikor ez a hatalmas kibontakozó munka, ez a rengeteg ígéret, ezek az óriási remények és vágyak tornyosultak, emelkedtek, akkor már 1927/28-ban elindult az a sorvasztási folyamat, amely egyrészt az Országos Földbirtokrendező Bíróság, másrészt pedig a földmívelésügyi minisztérium által rendelkezésre bocsátott szakemberek létszámát érintette. így láttuk rövidesen, hogy 1927/28-ban a hatalmas 380-as létszám leesik 240-re, és természetesen, ha a mostani esztendőt nézzük, azt látjuk, hogy (Mayer János: A feladatok is csökkentek!) 1939/40-ben és ennek a költségvetésnek keretei között az Országos Fold birtokrendező Bíróságnál már csak 12 ember van, és ugyanekkor a földmívelésügyi minisztérium az új telepítési szerv fel állításával csak £0 emberrel rendelkezik. (Mayer János: A feladatok is csökkentek!) Kérdezem, hogy azok az óriási erőfeszítések, amelyeket az Ofb. végzett, — bármennyire kritizálták és kritizálják is — nem 'voltak-e alkalmasak arra, hogy rengeteg tapasztalat akkumulálódjék, hogy rengeteg tapasztalat kerüljön össze és ilyen gyüjthessünk össze és kérdem, hogy olyan gazdag ország vagyunk-e mi, hogy ezeket a tapasztalatokat csak úgy elhagyhatjuk? Ne méltóztassék rossznéven venni, ha megállapítom, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság tevékenységét, ha pusztán csak egy nagyvonalú kísérletnek tekintjük és tekintettük is, a helyzet az, hogy minden kísérletnél a negatív eredmények is pozitívumot jelentenek. Szerény vélemiényem tehát az, hogy az országos földbirtokrendezés befejezésénél kétségtelenül meg kell keresni azokat a módokat, és lehetőségeket, amelyek ezt a 20 éves tapasztalatot összegyűjtik, ha másért nem, azért, hogy okuljunk a jövő feladatainak elvégzése során, hogy ezt vagy azt a dolgot nem szabad a jövőben ilyenfórmán elvégezni, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Amikor az Országos Földbirtokrendező Bíróságról beszélek, — és nem kis rezignáltsággal vagyok kénytelen tudomásul venni, hogy ez a magyar közjogi életből eltűnik és, hogy úgy mondjam, el kell parentálnunk — fel kell vetnem egy elvi kérdést. Az elvi kérdés az, vájjon melyik álláspont a helyesebb, az az álláspont-e, amelyet 1920 október 20-án vallott az akkori kormányelnök, Teleki Pál gróf jelenlegi miniszterelnök úr, aki azt mondotta, hogy olyan szervet kell a földbirtokrendezés kérdéseinek megoldásánál biztosítanunk és felállítanunk, amely a napi politikától, a közhangulat hullámzásától és a kormánytól teljssen független, nagytekintélyű. Amikor azt látjuk, hogy a mai tendencia és irányzat kétségtelenül olyan úton visz bennüket előre, hogy a földbirtokrendezést nem független szervre, hanem a földmívelésügyi miniszter egyik szervére kívánjuk bízni, bennem akaratlanul is felvetődik az a kérdés, hogy ezt az Országos Földbirtokrendező Bíróságot talán mégs?m kellene megszüntetni, hanem ennek a bíróságnak helyesebb, egészségesebb irányt kellene szabnunk, mert kétségtelen, hogy ezekben a nagy kérdésekben még igen sbk megoldatlan feladatunk van. »Befejezésről« szól a költségvetés, ha azon48*
