Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

362 Az országgyűlés képviselőházának 56. vaslat készül; csak az a baj, hogy amint értesültem, egyénileg kívánják elbírálni az eseteket. (Rassay Károly: Nem helyes!) Az egyéni elbírálástól idegenkedem, mert az sokszor jóakarattól vagy rosszakarattól függ. (Antal István államtitkár: Az olasz fasizmus így csinálja! — Mozgás.) Mindenesetre én sem arra gondol ok,Jiogy egy általános gesztussal, minden különösebb elbírálás nélkül, mindenkinek az erkölcsi bizonyítványát javítsák ki, de mindenesetre egy politikán messze felüiálló bizottságra, (Kassay Károly: Miért bizottságra? Bíróságra!) vagy inkább a bíróságra kellene bízni ezeket az ügyeket; mondjuk a kúria valamelyik tanácselnökének elnöklete alatt bíróság intézze el ezeket a kérdéseket. Végül még egy kérdéssel kívánok foglalkozni — tovább azután nem is veszem igénybe a mélyen t. Ház idejét — és ez a kegyelem kérdése, A kegyelem mindig a legszebb ténykedése volt az államfőknek, ez mindig meleg szívre, megértő gondolkodásra vallott és én meg vagyok róla győződve, hogy most, amikor Magyarország államfője, a nemzet egyetlen igaz vezére megválasztásának huszadik évfordulóját üli, amikor ezt az örvendetes eseményt ünnepeljük, amikor Kárpátalját dicsőséges hadseregünk a magyarlakta Felvidékkel együtt visszaszerezte, amikor az általános megengesztelődés ünnepe, karácsony szent ünnepe közeledik, akkor az egész nemzet nagy örömmel és mélységes meghatottsággal fogadná, ha karácsonyi ajándékul megjönne a poilitikai elítéltek és másak részére is az a kegyelem, amely a társadalmi békét biztosabb alapokra helyezné bizonyos tekintetben és megbékéltetné egymással az embereket. Mélyen t. Képviselőház! Mivel a kormány ténykedése iránt bizalmatlansággal viseltetem, ezt a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik: . Szeder János jegyző: Piukovich József! Piukovieh József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor az igazságügyi tárca költségvetésénél felszólalok, valahogy úgy érzem, azt az alapigazságot kell nekem is érvényesítenem, hogy mindenki onnan nézi az ügyeket, minden ügyet, ahol ő áll. Egészen természetes, hogy én, aki a falu szülő tt'e vagyok és a falut szeretném itt is szolgálni, az igazságügyi tárcánál is ezeket a szempontokat szeretném érvényesíteni. Nem merek arra vállalkozni, hogy magasabb fejtegetésbe bocsátkozzam a jog és az igazság fogalmaival kapcsolatban, kétségtelen dolog azonban az, hogy amikor a falu életét nézzük és a falu lelkét vizsgáljuk, akkor az igazságot roppant hatalmas nagy erőnek tekintjük, amely a falun a leginkább akkor nyilvánul meg\ ha igazságtalanság éri a falut; az igazságért való küzdelemben látjuk a legtöbbször kidomborodni a falu egységes állásfoglalását. Ha a falu szempontjából nézem az igazságügyi tárca költségvetését és visszamegyek a múltba, akkor megállapíthatom, hogy amikor a Nagyatádi-féle földreform végrehajtása megindult, az a földbirtokreformtörvény közel hozta a falut az igazságügyi szolgálathoz, am elv közelség — kétségtelen dolog — a falu népében és a falu lelkületében akkor nyilatkoleott meg, amikor az Ofb. tevékenységét, működésének eredményét figyeltük. (Rajniss Ferenc: Hát ha még be is fejezték volna azt a földreformot!) A költségvetés 6. címe alatt ezt olvassuk: »Az országos földbirtokrendezés befejezése.« ^rnmwm* ' ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. Amikor mintegy 20 esztendős munkának a végére kíván pontot tenni az igazságügyminisztérium, valahogy úgy érzem, hogy a falu oldaláról is kell néhány szót szólnom ezen a helyen, mert hiszen itt nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy egy húszesztendős intézmény, az Ofb. megszűnik. Akaratlanul felvetődik a kérdés, vájjon a földbirtokrendezés célkitűzései, amelyeket az Ofb. magára vállalt, tényleg megvalósultak-e; (Rajniss Ferenc: Sajnos, nem!) felvetődik a kérdés, 'hogy egy ilyen bírói szervezet megszüntetése indokolt-e? Hogy ezekre az egyszerű kérdésekre a válaszomat megadjam, méltóztassék megengedni, hogy előbb talán három kérdésre válaszoljak. Az egyik az, hogy az Ofb. eddig mit végzett; a másik kérdés az, hogy munkájánál milyen szervek állottak rendelkezésre; a harmadik pedig az, hogy milyen szempontok vezették ezt az Ofb.-t munka ának során. Amikor az Ofb.-ről beszélek, kétségtelenül az az érzésem, hogy mi inkább hajlunk annak az álláspontnak hirdetésére, hogy ez a bíróság nem. állott a helyzet magaslatán, hogy ez a bíróság igen sok lelki nyugtalanságot oikozott és esetleg sok esetben nem a célnak megfelelő eredményt produkált. Kétségtelen dolog, hogy ezt az álláspontot igen sokan vallják, én azonban bevallom őszintén, hogy nem tartozom ebbe a táborba, bár tisztában vagyok azzal, hogy voltak olyan bírák a földbirtokrendezés során, akik azt hitték, hogy egyszerű peres eljárásról van szó, voltak bírák, akik nem emelkedtek arra az álláspontra, amit például az úrbéri törvényszékeknél oly gyönyörűen tapasztaltunk, ahol kimondották, hogy aznem tisztán bírói funkció, hanem annak a bírónak, gazdának, közgazdának és ami a legfontosabb, szociális érzékűnek is kell lennie. Bármennyire is kritizálták és kritizálják az OFb. tevékenységét, én az ő munkájánál otí látom óriási akadályként azt a tevékenységet is, amely a szakemberek részéről nyilatkozott meg, nevezetesen, amikor a bírói döntés előtt. a szakvélemények kiformálódásánál, a helyszíni szemléknél, a kontradiktorius eljárás egész folyamán arra törekedtek, hogy üzemileg is megoldják azokat a nehéz feladatokat, amelyek nemcsak egyes birtokoknak kisemberek kezébe való juttatásában, de elsősorban a házhelyrendezésben nyilatkoztak meg. Valahogyan úgy látom, hogy a szakemberek, a szaktisztviselők üzemi szempontból és a kisemberek felsegítése szempontjából olyan gátlásokkal szállottak bele ebbe a gyönyörű szép munkába és küzdelembe, amely gátlások sajnos, a szakszempontokat sem tudtak teljes mértékben érvényre juttatni. Végeredményben maga a bíró és a rendelkezésére álló szakember nem találta meg igen sok esetben azt a szükséges harmóniát, amelynek a földbirtokrendezés során feltétlenül jelentkeznie kellett volna. Nézzük meg azonban, hogy mit is végzett ilyen nehéz terhelés ellenére is az Országos Földbirtokrendező Bíróság. Működését 1921 június 20-án kezdte meg. Ha nem a mai napig, hanem csak az 1935 december 31-ig végzett 29 félévre terjedő munkáját vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy ennek tevékenysége először a házhelyrendezésre, másodszor a földhöz^uttatásra, harmadszor a kiehaszonbérletek < alakítására terjedt ki. A házh^lyrendezésnél igénybe vett öszszes terület 9923 katasztrális hold volt és öszszesen 37.116 házhelyet osztottak ki. Ez azt je_—