Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ugyesz meg mindig fenntartja a trianoni vá­dat, pedig amikor a törvényszék a tárgyalást megtartotta és ezeket a vádlottakat felmen­tette, az ügyésznek örülnie kellett volna, hogy megszabadni ennek a paragrafusnak az alkal­mazásától. Ennek ellenére nemhogy elejtette volna a vádat, hanem fellebbezett. Mélyen t. Képviselőház és igen t. államtit­kár ur! Az újabb tárgyalás december 4-én lesz, mert a tábla az ügyet bizonyítás kiegészítés végett visszaküldte Szolnokra. Amikor a szol­noki törvényszék őszhajú elnöke kihirdette az ítéletet, — magam is ott voltam — a hallgatók .mind könnyeztek és sírtak. Sírtak azért, mert becsületes magyar embereket hurcoltak meg ilyen trianoni szakasz alapján lés mert fájt ne­kik, hogy Trianonnak újabb áldozatai lesznek. A tárgyalás — mint mondottam — december 4-én lesz. Merem remélni, hogy addig a napig a szolnoki királyi ügyészség is elfelejti, hogy létezik ez a törvény, amelyet ránkkényszerítet­tek és csak szégyenpírral szavazhattunk és sza­vaztunk meg valamennyien annakidején. Bemé­lem, hogy az ügyész úr nem fog erre hivat­kozni, hanem elejti a vádat. Ezzel a kérdéssel tovább nem is foglalkozom. Foglalkoznom kell azonban egy másik kér­déssel. Van egy régebbi keletű kúriai döntvény, amelynek alapján nagyon sok magyar embert állítanak bíróság elé azért, mert a zsidóságról, a zsidóság bűneiről, visszaéléseiről, faji sajá­tosságairól és tulajdonságairól megemlékezik. (Paczolay György: Faj vagy felekezet!) Cso­dálkoznom kell, hogy „a második zsidótörvény intézkedései után még mindig eljárást indíta­nak akár cikkírók, akár szónokok ellen, akik a zsidóságot, mint fajt állítják oda, nem pedig, mint felekezetet. Nem azért ítélik el őket, mert ez a faj gyalázása, mert a faj ellen izgattak, hanem mert a felekezet ellen izgattak. Hiába írja meg az ember a cikkében, íiogy itt nem vallásról és nem felekezetről van szó, mert hi­szen az ember mindenkinek tiszteli a vallását és nincs beleszólásunk abba, hogy ki milyen templomban imádja istenét, tiszteljük a vallá­'sos meggyőződlést is, a Kúriának egy régebbi döntvényére Való hivatkozással mégis elítélik az embert. (Rajniss Ferenc: Zavaros a helyzet ebben a tekintetben! — Gr. Festetics Domonkos: Zavaros, az igaz!) A képviselőházban kormánytagok ajkairól hangzottak el olyan kijelentések, amelyekben nem keresztényről és zsidóról, hanem — szerin­tem nagyon helyesen — magyarról és zsidóról beszéltek. (Rassay Károly: Vérkeveredés eseté­ben hol a határi — Rajniss Ferenc: A közé­pen!) Ha a mélyen t. volt igazságügyminiszter úr indokolását olvassuk, látjuk, b)ogy nagyon világosan megmondja ezeket az indokolás. Űgy tudom, hogy a szerkesztéstélben kiváló szerepet játszott a mélyen tisztelt államtitkár úr is. Ezt az indokolást mi valamennyien aláírjuk, mert sokkal jobb, mint maga a törvény. Ha mi eze­ket a kitételeket használjuk, eljárást indítanak ellenünk, szabályszerűen a törvényszék elé állí tanak bennünket felekezeti izgatásért. (Rassay Károly: Ez igaz!) Kérem, hogy ezt a homá­lybsságot a mélyen t. igazságügyi kormányzat minél előbb szüntesse meg. (Paczolay György: Elítélik az államtitkárt is!) A továbbiakban. Bakv^ képviselőtársam beszédébe belekapcsolódva, kívánom az elavult törvényeknek új törvényekkel, a mai kornak, a keresztény szellemnek megfelelő törvények­kel való helyettesítését. Kétségtelen, hogy van nak"bizonyos bűnök, amelyeket nem az én faj­KÉPVTSELÖHÁZI NAPLÓ ITI. lése 1939 november 23-án, csütörtökön. - 361 tám követ el és vannak bizonyos bűnök, ame^ lyek nagyon gyakoriak a másik fajtánál. A büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni, hogy az indulat, jogos felháborodás, avagy a számító ész, a kapzsiság, a vagyonszerzés vágya következtében követ-e el valaki bűncse­lekményt. (Gr. Festetics Domonkos: Lraz!) Szerény véleményem szerint a törvényeket világosan és érthető magyarsággal kell meg­szerkeszteni, hogy a legegyszerűbb ember is megértse azokat. Én nem vagyok usvan jogász, de mindig mosolyogtam magamban, amikor meghoztuk például az 1920:1. tc.-et, vagy más törvényeket és a törvény meghozása, kihirdie­tése után alig pár héttel már tekintélyes, kép­zett jogászokat hallottam vitatkozni arról, hogy tulajdonképpen mi volt a törvényhozó intenciója, amikor ,ezt a törvényt meghozta. (Rassay Károly: Gyakran nem lehet ezt meg­állapítani!) Tessék a törvényt úgy megfogal­mazni, hogy ne lehessen vitatkozni felette. Ke­kem mindig az az érzésem és sok más neon jo­gász embernek ig, mintha bizonyos szándékos­ság volna a törvények fogalmazásában, hogy ; legyen azután mit magyarázni. (Derültség. •­Gr. Festetics Domonkos: Az ügyvédeknek is élniök kell, úgylátszik!) A következő kívánságom az, hogy törvé­nyes bírájától senkit ne lehessen ehonni. Hi­szen ez egy régi alkotmányjogi biztosítékunk, ha jól emlékszem, már a vérszerződés intézke­dik erről. Arról Van szó, mélyen t. Képviselő­ház, — és itt felülemelkedem minden pártszem­ponton •— egyszerű feljelentésre ne lehessen senkit bevinni a toloncházba minden kihallga­tás nélkül, vagy esetleg rövid párórás kihall­gatás után ott tartani, (Rassay Károly: Igaz!) tessék minden embert a maga illetékes bírá3a elé állítani. (Rassay Károly: Ügy van!) lia a független magyar királyi bíróság^ ítél el vala­kit, — amely iránt a magam részéről is a leg­nagyobb tisztelettel viseltetem, érdemeit elis­merem és ítéletében megnyugszom — ám le­gyen, de né történhessék meg az, hogy Valaki heteken keresztül üljön a toloncházban. Intel­ligens embereket, de bárkit — ebben nincs kü­lönbség — ebben az országban csakis törvé­nyes ítélet alapján lehessen szabadságától meg­fosztani, mert ma nekem, holnap neked. (Vgy van! half elől,) Ebből: az elvből kiindulva egy­forma igazságot követelek mindenki részére. (Rassay Károly: Ez beszéd!) Itt van egy másik kérdés: a becsület visz­szaállításának kérdése. Nem szívesen használok idegen szót, tehát így mondom: becsületvissza­állítási törvény. ' Nagyon helyesen mondottak már előttem szólott képviselőtársaim, hogy ha valaki gyermekkorában vagy akár később, fel­nőtt korában meggondolatlanul elkövet egy bűncselekményt, ennek következményeit egy életen át kénytelen viselni. Az illetőt tehát tu­lajdonképpen nem két vagy három hónapra íté­lik el, hanem életfogytiglan, mert egy eletén at viseli ennek a bűnnek, ennek az elhamarkodott­ságnak, meggondolatlanságnak a következmé­nyeit. Magam tapasztaltam egy esetet, elmon­dom. Egy szegény ember kapott egy rossz öt­pengőst, — amit száz ember közül 99 igyekszik továbbadni, hogy ne melegedjék meg a zsebe­ben — ez a szerencsétlen továbbadta, hamis pénz forgalombahozatala miatt elítélték 10 pen­gőre és két évig nem tudott állást szerezni, mert ez a 10 pengős ítélet benne volt az erkölcsi bizonyítványában. Ebben a kérdésben azt hi­szem, nyitott kapukat is döngetek, mert hallot­tam az előadó úr előadásából, hogy torvenyja­48

Next

/
Thumbnails
Contents