Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ugyesz meg mindig fenntartja a trianoni vádat, pedig amikor a törvényszék a tárgyalást megtartotta és ezeket a vádlottakat felmentette, az ügyésznek örülnie kellett volna, hogy megszabadni ennek a paragrafusnak az alkalmazásától. Ennek ellenére nemhogy elejtette volna a vádat, hanem fellebbezett. Mélyen t. Képviselőház és igen t. államtitkár ur! Az újabb tárgyalás december 4-én lesz, mert a tábla az ügyet bizonyítás kiegészítés végett visszaküldte Szolnokra. Amikor a szolnoki törvényszék őszhajú elnöke kihirdette az ítéletet, — magam is ott voltam — a hallgatók .mind könnyeztek és sírtak. Sírtak azért, mert becsületes magyar embereket hurcoltak meg ilyen trianoni szakasz alapján lés mert fájt nekik, hogy Trianonnak újabb áldozatai lesznek. A tárgyalás — mint mondottam — december 4-én lesz. Merem remélni, hogy addig a napig a szolnoki királyi ügyészség is elfelejti, hogy létezik ez a törvény, amelyet ránkkényszerítettek és csak szégyenpírral szavazhattunk és szavaztunk meg valamennyien annakidején. Bemélem, hogy az ügyész úr nem fog erre hivatkozni, hanem elejti a vádat. Ezzel a kérdéssel tovább nem is foglalkozom. Foglalkoznom kell azonban egy másik kérdéssel. Van egy régebbi keletű kúriai döntvény, amelynek alapján nagyon sok magyar embert állítanak bíróság elé azért, mert a zsidóságról, a zsidóság bűneiről, visszaéléseiről, faji sajátosságairól és tulajdonságairól megemlékezik. (Paczolay György: Faj vagy felekezet!) Csodálkoznom kell, hogy „a második zsidótörvény intézkedései után még mindig eljárást indítanak akár cikkírók, akár szónokok ellen, akik a zsidóságot, mint fajt állítják oda, nem pedig, mint felekezetet. Nem azért ítélik el őket, mert ez a faj gyalázása, mert a faj ellen izgattak, hanem mert a felekezet ellen izgattak. Hiába írja meg az ember a cikkében, íiogy itt nem vallásról és nem felekezetről van szó, mert hiszen az ember mindenkinek tiszteli a vallását és nincs beleszólásunk abba, hogy ki milyen templomban imádja istenét, tiszteljük a vallá'sos meggyőződlést is, a Kúriának egy régebbi döntvényére Való hivatkozással mégis elítélik az embert. (Rajniss Ferenc: Zavaros a helyzet ebben a tekintetben! — Gr. Festetics Domonkos: Zavaros, az igaz!) A képviselőházban kormánytagok ajkairól hangzottak el olyan kijelentések, amelyekben nem keresztényről és zsidóról, hanem — szerintem nagyon helyesen — magyarról és zsidóról beszéltek. (Rassay Károly: Vérkeveredés esetében hol a határi — Rajniss Ferenc: A középen!) Ha a mélyen t. volt igazságügyminiszter úr indokolását olvassuk, látjuk, b)ogy nagyon világosan megmondja ezeket az indokolás. Űgy tudom, hogy a szerkesztéstélben kiváló szerepet játszott a mélyen tisztelt államtitkár úr is. Ezt az indokolást mi valamennyien aláírjuk, mert sokkal jobb, mint maga a törvény. Ha mi ezeket a kitételeket használjuk, eljárást indítanak ellenünk, szabályszerűen a törvényszék elé állí tanak bennünket felekezeti izgatásért. (Rassay Károly: Ez igaz!) Kérem, hogy ezt a homálybsságot a mélyen t. igazságügyi kormányzat minél előbb szüntesse meg. (Paczolay György: Elítélik az államtitkárt is!) A továbbiakban. Bakv^ képviselőtársam beszédébe belekapcsolódva, kívánom az elavult törvényeknek új törvényekkel, a mai kornak, a keresztény szellemnek megfelelő törvényekkel való helyettesítését. Kétségtelen, hogy van nak"bizonyos bűnök, amelyeket nem az én fajKÉPVTSELÖHÁZI NAPLÓ ITI. lése 1939 november 23-án, csütörtökön. - 361 tám követ el és vannak bizonyos bűnök, ame^ lyek nagyon gyakoriak a másik fajtánál. A büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni, hogy az indulat, jogos felháborodás, avagy a számító ész, a kapzsiság, a vagyonszerzés vágya következtében követ-e el valaki bűncselekményt. (Gr. Festetics Domonkos: Lraz!) Szerény véleményem szerint a törvényeket világosan és érthető magyarsággal kell megszerkeszteni, hogy a legegyszerűbb ember is megértse azokat. Én nem vagyok usvan jogász, de mindig mosolyogtam magamban, amikor meghoztuk például az 1920:1. tc.-et, vagy más törvényeket és a törvény meghozása, kihirdietése után alig pár héttel már tekintélyes, képzett jogászokat hallottam vitatkozni arról, hogy tulajdonképpen mi volt a törvényhozó intenciója, amikor ,ezt a törvényt meghozta. (Rassay Károly: Gyakran nem lehet ezt megállapítani!) Tessék a törvényt úgy megfogalmazni, hogy ne lehessen vitatkozni felette. Kekem mindig az az érzésem és sok más neon jogász embernek ig, mintha bizonyos szándékosság volna a törvények fogalmazásában, hogy ; legyen azután mit magyarázni. (Derültség. •Gr. Festetics Domonkos: Az ügyvédeknek is élniök kell, úgylátszik!) A következő kívánságom az, hogy törvényes bírájától senkit ne lehessen ehonni. Hiszen ez egy régi alkotmányjogi biztosítékunk, ha jól emlékszem, már a vérszerződés intézkedik erről. Arról Van szó, mélyen t. Képviselőház, — és itt felülemelkedem minden pártszemponton •— egyszerű feljelentésre ne lehessen senkit bevinni a toloncházba minden kihallgatás nélkül, vagy esetleg rövid párórás kihallgatás után ott tartani, (Rassay Károly: Igaz!) tessék minden embert a maga illetékes bírá3a elé állítani. (Rassay Károly: Ügy van!) lia a független magyar királyi bíróság^ ítél el valakit, — amely iránt a magam részéről is a legnagyobb tisztelettel viseltetem, érdemeit elismerem és ítéletében megnyugszom — ám legyen, de né történhessék meg az, hogy Valaki heteken keresztül üljön a toloncházban. Intelligens embereket, de bárkit — ebben nincs különbség — ebben az országban csakis törvényes ítélet alapján lehessen szabadságától megfosztani, mert ma nekem, holnap neked. (Vgy van! half elől,) Ebből: az elvből kiindulva egyforma igazságot követelek mindenki részére. (Rassay Károly: Ez beszéd!) Itt van egy másik kérdés: a becsület viszszaállításának kérdése. Nem szívesen használok idegen szót, tehát így mondom: becsületvisszaállítási törvény. ' Nagyon helyesen mondottak már előttem szólott képviselőtársaim, hogy ha valaki gyermekkorában vagy akár később, felnőtt korában meggondolatlanul elkövet egy bűncselekményt, ennek következményeit egy életen át kénytelen viselni. Az illetőt tehát tulajdonképpen nem két vagy három hónapra ítélik el, hanem életfogytiglan, mert egy eletén at viseli ennek a bűnnek, ennek az elhamarkodottságnak, meggondolatlanságnak a következményeit. Magam tapasztaltam egy esetet, elmondom. Egy szegény ember kapott egy rossz ötpengőst, — amit száz ember közül 99 igyekszik továbbadni, hogy ne melegedjék meg a zsebeben — ez a szerencsétlen továbbadta, hamis pénz forgalombahozatala miatt elítélték 10 pengőre és két évig nem tudott állást szerezni, mert ez a 10 pengős ítélet benne volt az erkölcsi bizonyítványában. Ebben a kérdésben azt hiszem, nyitott kapukat is döngetek, mert hallottam az előadó úr előadásából, hogy torvenyja48