Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

I 360 Àz országgyűlés képviselőházának 56, éljenzés és taps a jobboldalon és; a középen.) akiben kipróbált, kiváló igazságügyi politikust tisztelhetünk, mind garanciát nyújtanak arra, hogy az igazságügyi politika vonalvezetésében törés és változás nem fog bekövetkezni, a költségvetést örömmel fogadom el. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! A trianoni békeszerződésnek nevezett békeparancs többek : között arra kényszerítette Csonka-Magyarországot, hogy a nemzet érdekével szöges ellentétben álló intézkedéseket tegyen .és a nemzet érdekeit nem szolgáló törvényeket alkosson. Ilyen törvény az 1922:XI. te, amely a trianoni békeszerződés katonai rendelkezései között foglalt egyes tilalmak és korlátozások végrehajtásáról szól és kiegészítő része az 1921:XXXIII. tc.-be iktatott trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseinek. Ez az 1922. évi törvény többek között arról ; szól, hogy hadianyagot nem szabad gyártani, a hadianyag kivitele és behozatala korlátoztatik, megszabja, hogy hány darab puskát szabad tartanunk, mennyi katonánk lehet, pontosan megmondja, hogy hány gránátunk lehet és így végig az egész vonalon. A 6. § arról intézkedik, hogy iskolák, szervezetek, intézmények, egyesületek, stb. katonai kérdésekkel való foglalkozása tilos. A 11. §, amelyet szó szerint felolvasok, mert a később elntondandóknál erre akarok hivatkozni, így szól (olvassa): »Aki a 6. § (1) pontjában foglalt tilalom ellenére fegyveres erőt állít fel, vagy oly szervezetet alkot, amely fegyveres erővé átalakítható, vagy részt vesz oly szervezet felállításában, amely fegyveres erővé átalakítható, vagy erre a célra nyilvános, vagy titkos szervezést készít elő, vagy mint valamely egyesület, szervezet, vagy klub elnöke, alelnöke, pénztárnoka, titkára, igazgatója, vagy választmányi tagja a jelen törvény 5., 6. i és .7. §-aival összeütközésbe kerül, vétséget követ el és amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, hat hónaptól egy évig terjedhető állam fogházzal és egyenként 2U.O00 koronától 80.000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő«. Ezt azért olvastam fel, mert a továbbiakban szükségem van e szakasz felolvasására. Az történt ugyanis, hogy Abádszalókon a nyilaskeresztes magyar párt helyi szervezetének egykét tagja rendezőgárdát szervezett abból a célból, hogy a népgyűléseken, bálokon, táncmulatságokon, majálisokon a rendet fenntartsák és ezeknek az említett mulatságoknak zavartalanságát biztosítsák. A járás főszolgabíráj a, az a • bizonyos Breznay András, (Zaj.) akit én több formában bemutattam már. Nem személyeskedés ez most sem, mert ha a képviselő úr végighallgatja, hogy mi történik, meg fog botránkozni. A főszolgabíró eljárást indított 11 becsü' letes, büntetlen előéletű, házzal, földdel rendelkező magyar ember ellen, házkutatást tartatott, csendőrségi kihallgatások voltak. Természetesen a házkutatás negatíve végződött. Találtak egy régi negyvennyolcas lovassági kardot a padláson, találtak valami patronhüvelyeket, amelyeket hazahozott az a szegény katona a frontról a gyermekeknek játékszerül. Ennek ellenére ez a főszolgabíró feljelentést tett az ügyészségen 11 becsületes, Trianon jármát hordó magyar ember ellen. Az ügyész úr nyilván felsőbb politikai utasításra, ülése Î93Ù november 23-án, csütörtökön. — ami alatt nem az igazságügyminiszter urat értem, (Gr. Festetics Domonkos: Hat kit?) bár az ügyészség utasításra dolgozik, (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) — a jász-nagykunszolnokvármegyei politikai exponens utasítására eljárást indított ez ellen a 11 magyar ember ellen. Törte a fejét, hogy milyen címen emeljen vádat ellenük. Szent meggyőződésem, miként az a tárgyaláson ki is tűnt, nem igen talált paragrafust. Hiába lapozgatott a törvénykönyvben, nem talált paragrafust. (Maróthy Károly: Olyan nincs, hogy egy főszolgabíró ne találjon paragrafust!) .Bűncselekniény hiányában kereste az ügyész a paragrafust. (Maróthy Károly: Az ügyész? Az más!) A nagy forgatás közepette felfedezte a trianoni szégyenszerződés alapján létrejött 1922:XL lc.-et és annak 11. §-a alapján — meg vagyok róla győződve, jobb meggyőződése ellenére, de a kapott utasításhoz híven — megszerkesztette a vádiratot. Megállapítom háborgó magyar lelkem és fájó magyar szívem megnyugtatására, hogy mióta ez a törvény megvan, ez volt az egyetlen, de remélem,^ az utolsó eset, hegy a magyar királyi. ügyész ilyen trianoni törvényre hivatkozott. Ez Breznay András főszolgabíró, a szolnoki királyi ügyészség, az ügyész úr és az őt utasító politikai exponens dicstelensége. Elnök: T. képviselő úr! A gyorsírói jegyzetek felhozatására már intézkedést tettem, mert nem értettem jól az imént, hogy a kép^viselő úr azt a kifejezést hasznáita-e, hogy a szolnokmegyei politikai exponens utasítására dolgozik a királyi ügyészség. Miután a képviselő úr ezt most megismételte és, nem hagy kétséget az iránt, hogy az előbb is ezt mondta, a képviselő urat a hatóságnak ily módon való bírálatáért rendreutasítom. (Maróthy Károly: A minisztertől függ az ügyész!) Csendet kérek, Maróthy képviselő űr! Meskó Zoltán: En katonai akadémiát végeztem, de joggal is foglalkoztam. Ügy vagyok értesülve, hogy az ügyész utasításra cselekszik. Nem akarok szembeszállni az elnök úr... Elnök: Képviselő úr kérem, világosan megmondtam, hogy nem a szolnokmegyei politikai exponens utasítására dolgozik. Tessék - folytatni. Meskó Zoltán: En az igazságügyminisztert akartam megvédeni, hogy ő erről nem tud. Most is az a meggyőződésem, hogy az igazságügyminiszter a trianoni törvénynek erről az alkalmazásáról tudomással nem bírt. (ügy vau! a baloldalon.) Hogy történt, mint történt, nem akarok az elnöki figyelmeztetéssel szembehelyezkedni; mint régi parlamenti ember, alávetem magam és folytatom beszédemet. (Helyeslés jobb felől.) Mélyen t. Képviselőház! Mindenesetre nagyon szomorú, mondhatnám kétségbeejtően szomorú, hogy ehhez a szégyenteljes trianoni szerződés alapján létrejött törvényhez nyúltak. A trianoni bilincsek lehullottak a magyar kezekről. Ma a Kárpátok bércein a magyar királyi honvédség őrszemei vigyáznak az ország biztonságára, ma már Önálló nemzeti hadseregünk van, ma már nem állanak fenn a tiltó rendelkezések és a királyi ügyész még mindig fenntartja a trianoni vádat. Lehetséges, hogy rövid időn belül szükség lesz^ arra, hogy derék magyarjaink, honvédeink és köztük ez a tizenegy becsületes magyar Bernát István és társai is elinduljanak a trianoni határ további kitolására akár életüket áldozzák érte és a szíolnoki