Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 5ó. vagy vélt jogigényeiket bírói úton érvényesít­sék. Perlekedési mániával leginkább a szegény­jogon perlekedők részéről találkozunk, mert itt láthatjuk azt, hogy a perlekedés rájuk nézve kockázattal nem járván, gyakran évtizedek el­múltával is pert indítanak kártérítésért az állam, a vármegye, a városok vagy közületek ellen állítólagos jogtalan elbocsátások vagy orvosi műhibák miatt, vagy a közigazga­tási tisztviselők által állítólag elkövetett törvénysértő cselekményekből előállott károk megtérítése címén, stb.; 10—20 év elmúltával, amikor az iratoknak egy része már elkalló­dott vagy kiselejteződött, vagy amikor már a tanuk is elköltöztek vagy elhaltak. Ezek az úgynevezett próbaperek, amelyeket inkább zsarolás céljából indítanak a felperesek és rá­kényszerítik az alperest, hogy tartozatlanul is fizessen meg valamit a kereseti összegből, csak azért, hogy a perlekedés kellemetlenségétől és költségeitől megszabaduljon. (Ügy van! Úgy van!) Tisztelettel felhívom az igazságügyi kor­mányzat, nagybecsű figyelmét arra, hogy az Államvasutak ellen indítható kártérítési perek analógiájára méltóztassék az ilyen természetű kereseti igényeknek az elévülésére a jelenlegi 32 év helyett három évet megállapítani. Ez je­lentékeny cenzúra lenne az ilyen perek számá­nak csökkentése szempontjából. A törvénykezési illetékek és külön díjak a mai gazdasági viszonyok között olyan nagyok, hogy — mint említettem is — nagyon hátrál­tatják a jogos igények érvényesítését, úgy­hogy emiatt sokan lemondanak igényeikmeík érvényesítéséről. Az 1914:XLIII. te. által elég magasan meg­állapított törvénykezési illetékek ismételten fel­emeltettek, és pedig az egyes relációkban, kü­lönösen a 100 és 200 pengő perértéken aluli re­lációkban. 100—200%-kai is. Es itt legyen sza­bad felhívnom nemcsak az igazságügyi kor­mányzat, hanem a jelenlévő pénzügyminiszter úr nagybecsű figyelmét is arra, hogy általános szociális indokból kívánatos volna legalább ezeknek a csekélyebb értékű pereknek a tör­vénykezési illetékeit leszállítani. Ezen túlmenő kérést a mai súlyos államháztartási viszonyok között elő nem mernék terjeszteni. Őszinte örömmel csatlakozom magam is ahhoz a minden oldalon megnyilatkozó elisme­réshez, amely bíróságaink munkájával szem­ben megnyilvánult. A bírák függetlensége és pártatlansága alkotmány biztosíték, magas jogi készültségük és lelkiismeretes munkájuk pedig a mi büszkeségünk. A megszállt területekről visszatért képviselőtáraalm tehetnek arról bi­zonyságot, hogy a magyar bírónak a munkája mennyivel felette áll pártatlanság, szakszerű­ség és tárgyilagosság szempontjából az addig ott működött bíróságom munkájának. Legyen szabad megemlítenem azt is, hogy az igazság­ügyi kormányzat körültekintő gondossága nagy mértékben nyilvánult meg abban, hogy úgyszólván boszorkányos gyorsasággal helyre­állította a Felvidéken és Buszinföldön működő bíróságok munkáját s ezzel ott a jogrend hely­reállításában igen hatékonyan közreműködött. A bíróság munkája Iránti nagy elismerés, mint értékítélet, a közvéleményben is olyan mély gyökeret vert, hogy alig van olyan újaim törvényünk, amelyben ne szorgalmaznák nem­csak a magánjogi és büntetőjogi, hanem más, gyakran közigazgatási jogi vonatkozású érde­keknek is bírói oltalom alá helyezését. Ez a illése iÖSÚ november U~án } csütörtökön. 35Ö bírói munkának mindennél nagyobb megbecsü­lése. A bírói munka szakszerűségét kiválóan fo­kozza az igazságszolgáltatás másik tényezőije, az ügyvédi kar, amely a maga jogi ismereté­vel rendelkezésre áll a bíróságnak. Sajnos, az ügyvédi kar gazdasági helyzete annyira lerom­lott, hogy már a proíetarizálódás szélén áll az ügyvédi kar. Ezért a magam részéről is csat­lakozom az előadó úr által előterjesztett ama kéréshez, hogy legalább az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére folyósítandó segély a következő évben arányosan felemel­tessék, figyelemmel arra, hogy a felvidéki és ruszinszkói területek idecsatolása által az ügy­védi kar száma mintegy ?100 fővel emelkedett, az ügyvédözvegyek, árvák és gondozásra szo­rultak száma pedig még nagyobb mértékben növekedett. Remélem, hogy az újabb törvényhozási in­tézkedések, új ügyvédi rendtartásunk, vala­mint az ügyvédi kar számának csökkenése és a túlzsúfoltság apasztására tett intézkedések mind közre fognak működni abban az irány­ban, hogy az ügyvédi kar a tisztes hagyomá­nyok szellemében a gazdasági és erkölcsi meg­becsültetést a társadalom minden részéről a jövőben kiérdemelhesse. A megoldás alá kerülő közelebbi reformok között nem olvastam a költségvetés indokolá­sában azt, hogy a magánjogi polgári törvény­könyv beterjesztése tekintetében mi az igaz­ságügyi kormányzatnak az álláspontja? 1514. óta, mióta Werbőczi Hármaskönyvét a törvény­hozás törvénybe iktatta, általános magánjogi kódexünk nem került a törvényhozás tárgya­lása alá, pedig ez a jogélet, a jogfejlődés szem­pontjából végtelenül nagyfontosságú dolog lenne, mert hiszen ez a kódex hivatva lenne arra, hogy az ember és a vele egy tekintet alá eső jojgi személy minden magánjogi vonatko­zású jogviszonyát rendezze, ezzel tehát a gaz­dasági, társadalmi, nemkülönben a családi életnek jogviszonyait egységesen szabályozná. Méltóztassék megengedni, hogy idevonatkozó­lag kérjem azt, hogy az a törvényjavaslat, amelyet a magánjogi kódex alakjában 1928-ban előterjesztettek már és amelynek letárgyalá­sára külön törvényhozási intézkedés hozatott, (1931. évi XXII. te.) megfelelően átdolgoztassék és ilymódon a modern jogpolitikai és szociál­politikai követelmények keresztülvitelével ter­jesztessék ez a magánjogi törvénykönyv a Ház elé. A tagosítás és a telepítés kérdésével is kí­vántam volna foglalkozni. Az előadó úr igen helyesen mutatott rá ennek nagy fontossá­gára. Legyen szabad kiemelnem idevonatkozó­lag azt a hatalmas közgazdasági érdeket, amely a tagosítás keresztülviteléhez fűződik, mert hiszen üzemstatisztikailag meg van álla­pítva, hogy a tagosított birtok és a nemtago­sított birtok terméshozama között mintegy 20% különbség áll fenn. Óriási nemzetgazda­sági kár keletkezik tehát abból, — éppen első­sorban a kis- és törpebirtokosok kárára — ha a tagosítást nem viszik keresztül. T. Ház! Miután én az igazságügyi kor­mányzattal szemben a legteljesebb bizalom­mal viseltetem és miután az új igazságügy­miniszter úr eddigi közéleti munkássága és közelebbi politikai megnyilatkozásai, nemkü­lönben ama tény, hogy ott látjuk munkatár­sai között és ott maradt a minisztériumban az igazságügyi politikai államtitkár úr is, (Elénk

Next

/
Thumbnails
Contents