Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ^ábbá — amit szociáldemokrata képviselőtársaim is személyesen tapasztalhattak — a szakszervezeti ellenzék munkájára nézve kiadott utasítások, a vörös segélyek és a többi. Ha nem tudjuk mindezeket a dolgokat nyilvánosságra hozni, akkor nem tudunk ellenük védekezni. A kárpátaljai események előtt én magam hallottam Budapesten két vagy három alkalommal olyan megjegyzéseket, amelyekből antimilitarista propagandára lehet következtetni. Ez pedig nem oiyan kérdés, amely felett csak úgy egyszerűen napirendre lehetne térni. Lehet, hogy ezek a kommunista szervezetek ma alszanak, de ez nem biztos. Egyet kétségtelenül meg kell állapítani, amikor az ember olyan kijelentéseket hall, hogy miért menjek harcolni, amikor kenyerem sincsen: nem biztos, hogy ezeket a kijelentéseket a nyomor és az elkeseredés váltja ki, hanem nagyon valószínű, hogy ez a kiképzett kommunista agitátorok antimilitarista propagandájának eredménye. (Ügy van! Ügy van!) Mert ezzel tudják a legjobban megfogni az elesett, nincstelen, de fanatikus magyar és nemzeti érzésű tömegeket. Kétségtelen, hogy nehéz helyzetben van népünk, de tudjuk, hogy amikor a hazának szüksége volt rá, akkor a legjobban nyomorgó, a legszegényebb magyar paraszt is éppen olyan jól védte hazáját, ha nem jobban, (vitéz br. Roszner István: Sőt!) mint az, akivagyonilag jobb helyzetben volt. T. Ház! A csendőrségnél teljesített szolgálatom alatt kénytelen voltam azt a szomorú tényt tapasztalni, hogy akkor a sokkal több bűnözőt produkáló kommunista szervezkedésekkel szemben nem voltak olyan szigorú intézkedések, mint ma, a nemzeti irányú szervezkedések ellen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor nem volt gyorsított eljárás; akkor ritkaság volt az egyévi, másfélévi, kétéyi büntetés, akkor egészen máskép mérlegelték a dolgokat. Személyes tapasztalataim alapján mondhatok el egy esetet, amikor egy kommunista tüntetés alkalmával elfogtak az Titcán egy kommunistát, akinek a zsebében röpcédulák és kövek voltak és mégis felmentették, mert nem lehetett rábizonyítani, hogy a köveket ablakbeverésre akarta használni. Ezzel szemben, ha ma valakinek a lakásán találnak egy jobboldali röpcédulát, akkor ezért internálják és esetleg hónapokra bezárják. Ezek azok a dolgok, amelyeken véleményem •szerint feltétlenül változtatni kell, mert ez a nemzet egységének kialakulását igen nagy mértékben elő fogja segíteni. T. Ház! örömmel üdvözöltem az előadó úrnak azt a kijelentését, hogy büntetőtörvénvkönyvünk elavult, nem a magyar nép sajátságainak megfelelően alkották meg és ezért «bben az irányban is bizonyos Változtatásokra és javításokra kerül sor. Tény az, hogy miután zsidó ember csinálta büntetőtörvénykönyvünket, a súlyos testi sértést, amely a magyar nép vérmérsékletéből és virtussá g-ából származik, súlyosan bünteti, ezzel ellentétben a sikkasztást, a csalást, a hűtlen ltezelést és minden olyan bűncsel ekménvt, amely a zsidók faji tiidaidönsáffaiyál némileg Összefügg, sokkal enyhébben bírálja el. (Bo« d«r Márton: így van! Az csak kihágás! — Utassay Kárólv: Nem szabad iIve"eket mondani! — Felkiáltások a svélsőbaloldalon: így vow* — Rassay Károly: El keU olvasni a büntetőtörvényköp wot, ak^o-r kiderí} 1, hogy nem igy van! — Matolcsy Mátyás: Ez így van!) ése 1939 november 23-án, csütörtökön. 349 Meg vagyok róla győződve, hogy Rassay képviselőtársam nagyon sokszor elolvasta, de legyen megnyugodva, hogy én is nagyon sokszor elolvastam és ez a véleménykülönbség... (Rassay Károly: A sikkasztásra ne mondja, hogy kihágás!) Elnök: Ne méltóztassék közbeszólni. Baky László: ...kizárólag a világnézeti felfogásbeli különbségből származik. (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Tessék folytatni. Baky László: T. Ház! Az igazságügyi kormányzat figyelmét felhívom a fegyőrök igen nehéz szociális és életkörülményeire. Több mint kétezer családot érint ez a kérdés. KÖnynyen ellenőrizhető tényeket hozok fel és nagyon kívánatos volna, ha az igazságügy minisztérium illetékes szervei meglepetésszerűen felülvizsgálnák a fegyőrök szolgálati és szociális helyzetét. Szóvá kell tennem elsősorban a fegyőrök szolgálattal való túlterhelését. Nem ritkaság a f egy őröknél az egyfolytában 48—72 óráig tartó szolgálat, természetesen úgy, hogy 16 óra szolgálat és 8 óra pihenés van naponta. Ezáltal nemcsakhogy fizikailag tel'esen kimerítik a nehéz szolgálatot teljesítő f egy őröket, hanem teljesen el is vonják őket a családi élettől. Szóvá kell tennem a csuklógyakorlatokat is. A fegyőrök legnagyobbrésze altiszt volt, nagyon sok igazolványos altiszt van közöttük, idősebb, törődött emberek, akik éppen a fáradságos szolgálat következtében fizikailag r leromlottak. Nagyon sok helyen a fegyőrlegénység parancsnokai, a börtönigazgatók katonák sohasem voltak. Például a váci fegyházban a jelenlegi igazgató előtti két igazgató egyike sem volt katona. (Mozgás a báloldalon.) Ezek az emberek, akik katonai szolgálatot nem teljesítettek, nem tudják elbírálni, hogy mit bír el egy törődött, fáradt fegyőr és nagyon sok helyen túlzásba viszik ezeket a csuklógyakorlatokat, amelyekre fegyelmezés vagy a test felfrissítése céljából talán szükség volna, de nem túlzott mértékben, mert akkor éppen ellenkező hatást ér el. (Bodor Márton: Ki kell őket is képezni.) A fegyőrök számára évente kétheti szabadság van előírva, azonban a legkevesebb helyen tudják igénybe venni a szabadságot éppen a szolgálattal való túlterheltség következtében. Sok börtönigazgató arra az álláspontra helyezkedik, hogy miután a fegyőröknek minden hatodik napjuk szabad, így évente 61 napi szabadságot élveznek, holott nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent 72 órás szolgálat után egy szabadnap: arra sem elég, hogy kipihenje magát az ember, legfeljebb a fáradság jön ki rajta. A legtöbb fegyőr a büntetőintézetekhez közel vagy a büntetőintézettel összeépített laktanyában lakik. Ezek a lakások szociális szempontból nagyon sok kívánnivalót hagynak maguk után, de még több kívánnivalót hagy nak maguk után az egyes gazdaságokban uralkodó lakásviszonyok. Például az alsópesti rabgazdaságban egy 16 négyzetméteres szobában és egy konyhában lakik egy hétgyermekes fegyőr. Ugyanitt annyira nedves a fegyőr lakása, hogy ősszel és tavasszal embermagasságig vizesek a falak, megpenészednek a fegyőr bútorai. Ebben a gazdaságban a közelmúltban igen szép száraz tégla-tehénistállót építettek, úgyhogy a^ fegyőr maga szeretne átköltözni a tehénistállóba, hogy egészséges lakása legyen. (Bodor Márton: Nincs embervédelem.)