Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. Szólnom kell a fegyőrök szolgálati ruházatáról is. Elő van írva. hogy a fegyőrök évente egy bakancsot, kétévenként egy ruhát és négyévenként egy köpenyt kapjanak. Ezeket a határidőket nem tartják be, a tavalyi ruhát sem kapták meg, azonkívül különösen a köpenynél sok a négy év. Az a fegyőr esőben, hóban állandóan köpenyben kénytelen szolgálatot teljesíteni, nem is olyan jó az anyag, hogy a köpeny négy évet kibírna és a harmadik évtől kezdve mintha nem is volna rajta semmi, annyira silány a minősége. Talán meglehetne csinálni azt, hogy legalább köpenyt kapjanak háromévenként es a bakancs helyett minden második évben csizmát, mert télen nem tudnak bakancsban szolgálatot teljesíteni a fegyőrök. Kapják meg tehát minden második évben a csizmát és minden második évben a bakancsot. Az is antiszociális intézkedés, hogy a fegyőröknek az elviselt ruhát az új helyett be kell adniok és a régi beadott ruhát eladják a rongyoszsidónak. Sokkal szívesebben megvenné az elhasznált ruhát a fegyőr maga, hogy gyermekeinek felhasználja, mintsem eladják azt olyannak, aki tovább spekulál vele. Az előadó úr is kiemelte a fegyintézetek munkaüzemeit. Tényleg nagyon szép eredménynyel dolgoznak, de ne feledjük el, hogy ezekben a munkaüzemekben a fegyőrök teljesítenek szolgálatot és az ő felügyeletük mellett tudnak ezek az üzemek ilyen eredményeket produkálni. Azonkívül az üzem működése következtében előállott poros, egészségtelen levegőben keil egész nap szolgálatot teljesíteniük ezeknek az embereknek. Mint az előbb említettem, a nem katonaviselt börtönigazgatók bánásmódja nagyon sok helyen kívánnivalót hagy maga után. Durva, goromba a bánásmód. Egy példát is hozok fel. Nem volt alkalmam ellenőrizni ... Elnök: Kérem a t. képviselő urat, hogy kritikájban ne méltóztassék így általánosítani. Ha csak egy példát tud felhozni, nem lehet azt mondani, hogy a bánásmód durva és goromba. Méltóztassék a példákat elmondani, de ne általánosítani. Baky László: Az idő rövidsége miatt csak egy példát hozok a Ház elé. Sajnos, nagyon sok példa áll rendelkezésemre. A Markó-utcai fegyházban egy memorandumot nyújtottak be a fegyőrök, amelynek következménye az volt, hogy kettőt elbocsátottak, többet pedig^ megbüntettek. (Antal István igazságügyminiszteri államtitkár: Tessék megmondani, mi volt benne!) Ennek valóságát nem tudV.m ellenőrizni. (Antal István igazságügyminiszteri államtitkár: Tessék megmondani, mi volt benne!) Nem tudom, mi volt benne. ^ (Antal István igazságügyminiszteri államtitkár: Majd én el fogom mondani!) Lehetséges, hogy fegyelmezetlen hangú volt, kétségtelen azonban, hogy ha az államtitkár urat érdekli, a konkrét panaszok légióját fogom tudni ebben a kérdésben szállítani. Ezeket a tényeket csak azért soroltam fel, hogy ne kerüljek abba a látszatba, mintha politikai célokra vagy agitáeióra akarnám mindezt felhasználni. Nem ez a célom. Célom az, hogy a börtönörök. akik tulajdonképpen fegyveres szolgálatot teljesítenek, énpen olyan elbírálás alá kerüljenek, mint a többi fegyveres szolgálatot teljesítők. (Somogyi Ferenc: A hadseregnél sem szabad memorandumot benyújtani!) Nekem semmi más célom sincs, mint hogy ezeknek a nehéz szolgálatot teljesítő embereknek emberségesebb és jobb megélhetésük legyen. Mindezek előrebocsátása után kijelentem, hogy az igazságügyi szolgálattal szemben nem viseltetem bizalommal. érnoen azért, mert ezek a tények évek hosszú sora óta fennállanak. Panaszok mentek be, megengedem, sokszor fegyelmetlen hangon, de ezek az elkeseredett emberek nem tudnak hová fordulni, és ha olyan hangú panaszt írnak, amely kifogásolható, amely megérdemli a büntetést, akkor is talán nem az elbocsátás volna a büntetés. Általában pedig minden körülmények között megérdemlik azt, hogy sorsukon javítsanak. (vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter megjelenik a teremben. — Mink éljenzés. — Meskó Zoltán: Helytállani ám az egész vonalon! Mi is ott leszünk, ha baj lesz!) Mindezek előrebocsátása után, mivel az igazságügyi kormányzattal, valamint az összkormányzattal szemben bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetés nem fogadom el. (Éljenzés a baloldalon.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Güter János. Elnök: Giller János képviselő urat illeti a szó. Giller János: T. Ház! Az előttem felszólalt Baky László képviselőtársam zárószavai, amslyekben az igazságügyi kormányzattal szembeni bizalmatlanságának adott kifejezést, nem kongruálnak egészen bevezető szavaival, amelyekben valóságos dicshimnuszt zengett az igazságügyi kormányzatról. (Baky László: A bírói karral szemben!) Az igazságügyi kormányzat mellett elismerte bírói karunk kiválóságát, ennek a gyöny'örű magyar erkölcsi rezervoárnak értékeit és ugyanakkor elismerte azt is, hogy az igazságügyi kormányzat eddigi működésével teljes mértékben meg van elégedve. Különben jólesett az ő részéről hallanom azt a tárgyilagos bejelentést, hogy ő, ellenzéki pártfelfogása mellett is, mindenkor a magyar nemzeti lelki egység megalkotásán és megteremtésén kíván fáradozni és a nemzet ügyét a maga pártfelfogásán belül is mindig a törvények tiszteletben tartásával kívánja szolgálni. Mólyen t. Ház! Én magam is, aki nemrégen jöttem vissza a jogszolgáltatás országából és örömmel jöttem vissza, hogy így mondjam, az igazságszolgáltatás országába, (Éljenzés.) csak a bírói kar iránti legmélyebb tisztelettel tudok bevezető szavaimban szólni a magyar bírói karról. Emlékszem arra az időre, amikor ez a bírói kar az erkölcsi felfogásnak, az erkölcsi erőnek majdnem az ideal'zmus légkörébe való felemelkedésével szinte a nemzet napszámosa vált, hiszen volt idő, amikor talán havonkénti két mázsa búza értékének megfelelő fizetése volt egy törvényszéki bírónak, aki talpalt, ruhát varrt gyermekeinek, de a becsület és a nemzet iránti kötelességének az útjáról sohasem tért le. (Éljenzés és taps.) Ez az a bírói kar, amelynek rezervoárjából az igazságügyi kormányzat könnyen tudott meríteni, am "kor a felszabadult területeknek és Kárpátaljának a bírósági szervezetét kellett életrehívni. örömmel állapítom meg, hogy a felszabadult területek és Kárpátalja igazságügyi szervezetének létesítése volt az első, amely mintaszerűen létesült és amely azóta is mintaszerűen működik. (Ügy- van! Ügy van!) Szeretnék az igazságügyminiszter úr helyettesétől, az államtitkár úrtól hallani arra nézve is megnyugtató kijelentést, hogy azok az emberek, akiket a felszabadult