Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

348 Az országgyűlés képviselőházának 56. kategóriába tartoznak; vannak alkalmi és szokásos bűntettesek. Nagyon helyes tehát, ha olyan jogszabályokat létesítünk, amelyek ezt a két kategóriát egymástól élesen elválasztják és ameddig az alkalmi bűntettesekkel szemben mindig csak egy lehet a cél, a megjavításnak a célja, addig a szokásos bűntettesekkel szemben tényleg sokszor a legkíméletlenebb megtorlásra van szükség. T. Ház! Ha valakinek az ügyében kimondanak egy ítéletet, ez az ítélet belekerül a bűnügyi nyilvántartásba is — köznyelven szólva az illető priust kap — és ezt a priust végighordja az egész életén. Különösen a háború utáni időben akadtak ilyen természetű esetek, amikor a forradalmak és a négyéves háború hatása alatt a hazatérő emberek sokszor virtusból, sokszor meggondolatlanságból, sokszor anyagi helyzetük következményeként nem vették annyira szigorúan tekintetbe a fennálló törvényeket és hajlamosabbak is voltak elkövetni törvénybe ütköző cselekményeket. Készletre vásárolt például valaki valamit, a részleteket nem tudta fizetni s talán elzálogosította azt a holmit, ezért a fennálló törvények értelmében sikkasztásiért megbüntették és ez a büntetés belekerült a bűnügyi nyilvántartásba. Sok példát hozhatnék fel, amikor ilyen, egyszer megtévedt, de egyébként feltétlenül megbízható, értékes és komoly emberek nem tudnak elhelyezkedni az életben és úgyszólván a társadalom számkivetettéivé válnak. (Bodor Márton: Még a családjuk is!) Mélyen t. Ház! Előfordult, hogy egy ilyen ember, aki 1920—21-ben hibát követett el s ezért büntetést kapott, mint családos ember, 1938-ban a negyedik állását vesztette el, me>i't talán olyanok, akik be akartak jutni az ő helyére, kikutatták, hogy 18 évvel előbb büntetést kapott. Nem tudta prodtukálni az erkölcsi bizonyítványt, be volt írva rá kirótt büntetése s ezért elvesztette az állását. (Bodor Márton: Bomlásba dőlt!) és családjával a szó szoros értelmében a legsúlyosabb nélkülözések közé került. T. Ház! Nagyon kevesen vagyunk magyarok, nem lehet egyetlen törvénynek és egyetlen igazságszolgáltatási rendszernek sem. a célja az, hogy az egyszer megtévedt magyar testvéreinket, akik elkövettek valamit, — de nemcsak őket, hanem mint az igen t. képviselőtársam is említette, leszárcnazóikat és családjaikat — egész életükre közmegvetésnek tegye ki és kizárja a magyar társadalomból. (Malasits Géza: Ezrével!) Ez ma szerintem a legégetőbb problémák esyike, és akkor, amikor tudomásom szerint talán már több, mint 10 éve előkészített tervezetek vannak s amikor az egyik legkiválóbb jogtudósunk, Finkey Ferenc koronaügyész úr erről cikkeket írt és ő maga is sürgette a rehabilitációs törvényjavaslatnak a Ház ele hozását, sajnos, ezt nélkülöztük, mert az még mindig nincs itt. Nagyon szeretnénk, ha ezt a törvényjavaslatot minden más törvényjavaslat előtt soronkívül a Ház elé hozná az igazságügyminiszter úr. Felfogásom az, hegy ezt a kérdést egy rövid törvénnyel is el lehetne intézni és mes

1 lehetne találni a módját annak is, hogy ha valaki szerepel is a bűnügyi nyilvántartásban, de csak egyetlenegy bűncselekményt követett el egéíz életében, kisebb, mondjuk egy-két éven aluli szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén a büntetés kitöltése után 3, vagy 4 évvel tiszta erkölcsi biz©.nyitványt kapjon. Ez; természetesen nem vonatkozik a visszaeső bűnözőkre. Az igazságügyidlése 1939 november 23-án, csütörtökön. miniszter úr bizonyosan megtalálja a módját annak, hogy a visszaeső bűnözőkre vonatkozólag a szigorított szabályokat alkalmazzák bíróságaink. {Helyeslés a széhÖJaloldalon.) E tárca tárgyalása során a Ház elé kell hoznom egy másik nagyon kellemetlen és a magyar élet fájó sebét jelentő ügyet is. Ez pedig az utóbbi időben - - sajnos — igen gyakori politikai bűncselekmények megtorlásának és a politikai ítéleteknek a kérdése. A bíróságnak első kötelessége a szándékot vizsgálni. Mindennek az az alapja, hogy aki ellentétbe jutott a fennálló törvényekkel és jogrenddel, milyen szándékkal követte el tettét? Szerintem nem lehet egy kalap alá venni egy fanatikus nemzeti érzésektől áthatott, csak hazájának jobb sorsát szolgálni akaró embert egy másikkal, aki nemzetközi alapokon áll, akinek célja osztályuralom létesítése, aki előtt semmi sem szent, sem a vallás, sem az erkölcs, sem a haza. Nein lehet, hogy mindkét egyént, ha a fennálló törvényekkel ellenkezésbe jutottak, ugvanazon törvények alapján bírálják el. Lehetetlenség, hogy magyarságukat mindenek elé helyező egyéneket nemzetgyalázás és a nemzet megbecsülése elleni vétség címén ítéljenek el és évekre terjedő szabadságvesztésbüntetéssel sújtsanak. Pedig előfordult az is, hogy egyik képviselőtársunkat mandátumától fosztották meg. Meg is nevezem: Pálffy Fidél volt képviselőtársunkról van szó, akiről — azt hiszem -— a Háznak egyetlenegy tagja sem merné feltételezni, hogy valaha is vétett a nemzet megbecsülése ellen. (Bodor Márton: Ügy van!) Nagyon kérem az igazságügyi kormányzatot, találjon módot arra, hogy ezek az ügyek generálisan revízió alá vétessenek és ha lehetséges, hasson oda

% hogy valamilyen formában ismét egyénenkénti elbírálás alá kerüljön mindazoknak az ügye, akik az utóbbi évek folyamán politikai, különösen nemzeti szervezkedések kapcsán bíróság elé kerültek és ügyükben ítélethozatalra került a sor. Meg vagyok arról győződve, hogy a mai nehéz időkben, amikor mindnyájunknak csak egy célja iehet: a teljes magyar egység kiépítése, az igazságügyi kormányzatnak ez az eljárása igen nagy mértékben fogja szolgálni ezt az egységet. Nagyon sajnálom, hogy az új igazságügyminiszter úr nincs jelen, de meg vagyok róla győződve, hogy őt Antal államtitkár úr mindezekről a kérdésekről kellőképpen tájékoztatni fogja. T. Ház! Ehhez a problémához kapcsolódik az utóbbi időkben felbukkanó nemzetközi mozgalmak veszedelme is. Súlyos bűnt követünk el a nemzettel szemben, ha strucc-poiitikát folytatunk és ha, mivel az országban látszólag teljes nyugalom és csend van, azt hiszszük, hogy nem áll ajtónk előtt ugrásra készen az a vöröte veszedelem, amelyen 1919-ben keresztülmentünk. Mi, akik fegyveresen harcoltunk ellene, nagyon jól és nagyon határozottan emlékszünk rá, hogy milyen eszközökkel dolgozott hazánk és nemzetünk ellen. Akadályozva vagyunk azonban abban, hogy a kommunizmus ellen olyan mélyrehatóan védekezzünk, mint ahogy arra szükség volna, mert ahhoz, hogy a társadalom hatásosan tudjon védekezni a kommunizmus ellen, tisztában kell lenni a kommunista szervezkedések utasításaival és célkitűzéseivel. A kommunisták ugyanis nagy munkát végeznek_ ezen a téren: ott vannak például az: üzemi sejtek részére, a falusi sejtek megszervezésére, a gyermekek közötti munkára, to-