Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
Az országgyűlés képviselőházának 56. az ötszázmillió passzívát, amellyel a kereskedők és iparosok egy és fél évtized alatt kényszeregyezségbe vagy csődbe mentek, végeredményben a fogyasztók és dolgozók fizessék meg, oly módon, hogy a gyárak ezt a veszteséget — mert hiszen a gyárak vesztesége a bukott kereskedők és kisiparosok passzívuma — a fogyasztóra hárítsák át. De szükséges a szövetkezeti jog reformjának végrehajtása is, mert két lényegében más célú intézmény azonos normákkal nem szabályozható. A mai jogrendszer szerint pedig inkorporativ utalással ugyanazok a rendelkezések irányadók a szövetkezeti jog terén, mint amelyek a részvénytársaságokra vonatkoznak. Végül, t. Ház, halaszthatatlan a kartelszatbályok megreformálása is. Az a karteltörvény, amelv jelenleg fennáll, (Bodor Márton: Nem jó!) feltűnő tartózkodást mutat a karteljogviszony szabályozása tekintetében. A karteleket a nyilvánosság ellenőrzése alá kell helyezni; továbbá helyes az a követelés is, hogy ki kell venni a kereskedelmi miniszter hatásköréből azt a hatalmat, amely* szerint a kartelhíróság elé csak a miniszter által odautalt ügy vihető. Meg kell adni az ügyészségnek, sőt indokolt esetben a magánszemélyeknek is a jogot a kartelbíróságok előtti keresetek megindítására. Figyelembe kell venni a kényszerkartel létesítésének lehetőségét is, meg kell alkotnunk a kényszerkartel intézményét, amely hivatva lesz arra, hogy az egyenlőtlen termelési költségeket sematizálja és ezzel árszabályozással is a fogyasztó érdekét szolgálja. T. Ház! Felszólalásom nem volna teljes, ha az igazságügyi szolgálat két jelentős szervéről, az igazságügyminisztérium kodifikáló osztályának és a bíróságoknak működéséről meg nem emlékeznék. Ha a kodifikátor felemeli a tollat, óriási hatalmat tart a kezében. Ezt a hatalmat a törvényelőkészítő osztály messze felül emelte a jogdogmatikának és a sablonos jogszabályalkotásnak színvonala fölé, működésében nemzetfenntartó erő érvényesült, nehéz viszonvok között irányt szabott és termékenyen alkotott. A másik a bírósági szervezetünk. A magyar ember, t. Ház, a bíróságot mindenkor maga fölé emelt szimbólumnak tartotta (Úgy van! Ügy van!) és ez a megállapítás annak ÍI magasabbrendű működésnek az elismerése, amelyet a magyar bíróságok mindenkor kifejtettek. Nem volt könnyű a szerepe az elmúlt év során sem a kodifikátornak, sem a magyar bíróságoknak, mert a régi jó idők, amikor a törvényelőkészítés állandó társadalmi, gazdasági és pénzügyi viszonyok között történt, már régen elmúltak. A száguldó idők sodra nemcsak gazdasági és pénzügyi Válságokat, de igen súlyos szociális válságokat is teremtett, — már pedig ezek az erők döntően súlyosak a törvények alkotásánál és az ítélkezésnél egyaránt, mert minden egyes cselekedetben a nemzeti öröklétet mentjük át a jövő számára. Ezt a magasztos feladatot — meg kell állapítanom — mindkét szervezet, teljes harmóniában az alkotmánnyal és fennálló életviszonyokkal, oldotta meg. És ezzel kiérdemelte az egész nemzet háláját. (Ügy van! Űay van!) T. Ház! A házszabályok rövidlélegzetű szerkezete felszólamlásom befejezését parancsolna. Méltóztassék megengedni, hogy egy kiváló jogászunk és szociálpolitikusunk szavaival fedezzem be felszólamlásomat. Ha nem akarjuk, liogy a világháború gazdasági forradalma, mmmm lése 1939 november 23-án, csütörtökön. 347 amelyet feltartóztatni nem lehet, de nem is szabad, átcsapjon az állami és társadalmi élet területeire, — ellenben ha azt akarjuk, hogy az előttünk lévő válságok sorozatából' a nemzetnek minél nagyobb szellemi és anyagi erej. 1 átmentessék a jövő számára, halaszthatatlanul szükséges, hogy határozott és radikális, de alkotmányos úton megalkotott gazdasági és szociális reformokkal elébe menjünk az eseményeknek. A mi jövő rendünk a jogi rend mellett, legyen társadalmi rend is, legyen benne több az igazság és becsület és nagyobb legyen az etikai kisugárzása, mint amilyen volt a régi háború előtti jogrendszeré. A költségvetést a kormány, a volt és a jelenlegi igazságügyminiszter úr iránti bizalom alapján elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö-. vetkezik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Baky László! Baky László: T. Ház! Mint a nyilaskeresztes front vezérszónoka, pártom nevében bejelentem, hogy az igazságügyi tárcát is mint politikamentes tárcát bíráljuk és így felszólalásom teljesen politikamentes. Ez alkalommal bejelentem azt is, hogy a mi mozgalmunk mindenkor a magyar törvények és a magyar alkotmány tiszteletben tartásával folyik. (Helyeslés.) Mi mindenkor a legteljesebb törvénytiszteletet tartjuk szem előtt, mert meggyőződésünk az, hogy magyar céljainkat kizárólag törvényes és alkotmányos úton tudjuk elérni. (Helyeslés.) Mindenekelőtt teljes elismerésemet fejezem ki pártunk nevében a magyar igazságszolgáltatásnak, mert bennünk is azt a meggyőződést kelti, hogy a magyar bírói kar hivatásának magaslatán áll. politikailag majdnem száz százalékig független s az ítéleteket a fennálló törvények — sajnos, sokszor elavult törvények — értelmében pártatlanul hozza meg. Igen jól esett hallgatnom az előadó úr igen nívós előadását és különösen azt, hogy a rehabilitáció törvényének meghozatala egyike azoknak a feladatoknak, amelyeknek megoldása a jogszabályelőkészítés kapcsán folyamatban van. Ezt sajnos, a költségvetés indokolásában sehol sem találtam, holott a rehabilitáció kérdése ma az alkotmányos élet egyik legnagyobb problémája. í Antal István igazságügy miniszteri államtitkár: Meg fogom ismételni a már erre vonatkozólag tett kijelentésemet!) Büntetőtörvénykönyvünk, amelyet bár nagyon szakképzett ember, de mi&gis nem magyar származású ember, Csemegi Károly készített, nagyon sok tekintetben olyan elvek alapján épült fel, amelyek már idejüket multák, inert büntetőtörvénykönyvünk a XIX. századbeli klasszikus büntetőjog a jelenleg is érvényben lévő francia Code Pénal alapján készült, amelynek alapja a megtorlás. Ez pedig rossz, mert a büntetéseknek és ítéleteknek a cela a nem lehet kizárólag a megtorlás. A magyar törvényhozás e miatt sok olyan törvényt es büntetőnovellát léptetett életbe, amely a humanitás szempontjából enyhíti a rossz alapon felépült büntetőtörvénykönyv rendelkezéseit. Csak példaképpen említem meg az 1908:XXXy 1. tc.ben foglalt büntetőnovellát, a fiatalkorúak bíróságát felállító 1913: VII. tc.-et, majd kesőbba munkakerülők dologházba utalásáról szolo 1913. évi XXI. tc.-et. , .'•,"„ ,, Ezeknek a jog-szabályoknak mar kettős céljuk volt. Köztudomású, hogy a bűntettesek ket 46 3
