Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

346 Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. kodifikáeiós működésének sorából — bár nem àz igazságügyi szervezet hatáskörébe tartozik — a honvédelmi törvény megalkotását, ez a törvény éppen azt mutatja, hogy ma már nem­csak a katona és a fegyver, hanem a nemzet­nek a legszentebb együttérzésben és ha kell. az együttvérzésben újjászületett lelki ereje a legfőbb biztosítéka az állami lét védelmének. önálló és kiemelkedő jelentőséggel bír a zsidótörvény megalkotása; amely végre kodifi­kálta azt az egyetemes óhajt, hogy a közélet, a sajtó, az irodalom és a kultúra területéről az idegen fertőző szellem kiirtass ék és a gazda­sági élet vonalain megteszi az első lépést arra, hogy a zsidóság által megszállva tartott gaz­dasági erőknek a magyar faj legyen a hor­dozója és továbbfejlesztője. T. Ház! Meggyőződésem, hogy a t. Ház többségének lelki- és érzésvilágát fejezem ki, ­amikor a legnagyobb hálával emlékezem meg vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnök úrról, gróf Teleki Pál miniszterelnök úrról és Tas­nádi Nagy András volt igazságügyminiszter úrról. Antal István t. képviselőtársunkról és az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osz­tályának európai hírű vezetőjéről, Vladár Gá­borról és az ő munkatársairól, akik igen hatal­mas és jelentékeny erőkkel szemben, gyakran sebeket kapva, a férfias helytállás és elszánt­ság ezeréves ősi magyar szellemében állták a harcot és alkották meg ezt a törvényt, mint a magyar jövő egy'k alaptörvényét. (Éljenzés.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a jövő távlata szempontjából részben bírálva,, részben kiegészítve az igazságügyminisztérium előterjesztéseit, általánosságban néhány meg­jegyzést tegyek. A mi jogrendünknek, de külö­nösen az 1930. évet megelőző jogrendnek sarka­latos hibája volt, hogy az egyént magára hagyta az életküzdelemben és nyomorában s ott követelt erkölcsi edzettséget, ellenállást és szellemi integritást, ahol ez vagy nehezen ment vagy pedig teljesen lehetetlen volt. Ebből sar­jadt ki azután az a helyzet, amely a gyengébb és a védtelenek elnyomására vezetett. Méltóztassék megengedni, hogy utaljak eb­ben a tekintetben arra a régi jogi tételre, hogy a jogszabályokat mindenkinek egyformán is­mernie kell. Most kérdem, hogy a kanászlegény és az a tízezerholdas földbirtokos hogyan, mi­képpen hozható a jogismerés egyenlő kötele­zettsége tekintetében egy nevezőre, vagy ho­gyan hozható egy nevezőre a bányamunkás a hatalmas bányavezérigazgatóval, akinek ter­mészetesen meg volt a lehetősége, hogy a kul­ttíra áldásaiból a tudás vonalán, a tudás forrá­sából megfelelő jogászismereteket is szerez­zen 1 ? Itt vannak kereskedelmi és hiteléletünk különböző szabályai, e váltóra, a vételi és a hitelügyletre, a részvénytársasági formákra vonatkozó rendelkezések. Hány és hány közép­osztálybeli és hány nemesi vagyon pusztult el ezeknek a jogszabályoknak jó- és rosszhiszemű alkalmazása vagy nemtudása miatt. Sajnos, ma is még ott tartunk, hogy ha 18—20 éven át is szolgál egy munkás, egy szom­bati napon, amennyiben a szerződésben meg­állapították, szolgálati viszonya a munkakönyv átadásával és előzetes felmondás nélkül nvnm­ban megszüntethető és kitehető az utcára. Em­lékezzünk csak vissza t. Ház, azokra az időkre, amikor a szuperkapitalizmus hatalmas válla­latai Budapesten és az országban racionalizá­lási okokból, az úgynevezett fúzió jelszava alatt hány és hány ezer munkást tettek kenyérte­lenné, hány és hány tisztviselőt vetettek a lá­zongó: nyomor kétségbeesésébe, — mennyi gyár­kémény hűlt ki csak azért, mert erre a. jogrend­szer lehetőségeit adott és mert a tőke a terme­lést rentábilisnak nem tartotta. T. Ház! Az igazságügyminiszter úr első bemutatkozó beszédében azt mondotta, hogy a nemzeti öncélúság és szolidaritás mellett a munka a nemzet legnagyobb erőforrása, annak védelmét és fejlesztését tekinti programmjának alaptételéül. Ma már neniesaka dolgozók száz­ezrei, de egyúttal a tudományos szakirodalom is megállapította, hogy a kapitalista termelés rendszere tarthatatlan és azt oly változásnak kell alávetni, amely a munkának es a tőkének egyenlő jogát átfogóan megállapítja, a munkát és tőkét a nemzeti termelésben egyenlően vé­dett termelési értéknek tekinti és egyúttal le­hetővé teszi, hogy a termelés és a fogyasztás egyensúlya,^ ezzel kapcsolatban a nemzeti jöve­delemelosztás problémája is bizonyos fokig mee-oldódjék. Ebben az igazságügyminiszteri nyilatkozatban bízva kérem az igen t. kormány­zatot, minél hamarabb intézkedjék az iránt, hogy a Ház elé kerüljön a magyar munkaalkot­rnány megalkotására vonatkozó tervezet, amply végre^ lehetővé teszi, hogy a munka és tőke egymásra utalt ereje a nemzet élő szervezeté­ben, kölcsönös együttműködéssel termelési egy­séggé olvadjon. (Helyeslés.) T. Ház! A másik sarkalatos hibája j\)g­rend:3zerünknek, hogy a mai szabályok a régi liberális gazdasági rend eszközei voltak, — ezért áthidalhatatlan szakadék mutatkozik a dolgozó tömegnek lés a közvéleménynek jogos kívánsága — és a fennálló gazdaságpolitikai helyzetet védő normák és szervek hatalmi ereje között. Itt tisztelettel utalok a liberális gazdasági életnek két komoly szervére, a kar­lelre és a részvénytársaságra. Az igazságügy­miniszteri jelentés kilátásba helyezte a rész­vénytársaságoknak a mai gazdasági viszonyok­nak és a közérdeknek megfelelő új szabályozá­sát. Ennek a kartelra való kiterjesztése is fel­iétlenül szükséges; mert emlékezzünk csak visz­sza, hosry volt idő, amikor a helyett hogy ez a két gazdasági szerv az állam ellenőrzése alatt állott volna, saját érdeke szempontjából ez a k'ét szerv ellenőrizte magát az államot, azon szuverén gazdasági erőhatalom folytan,_ ame­lyet a szuperkapitalizmus kifejlődése idején él­veztek. A részvénytársaságoknál tisztelettel fel­hívom az igazságüsryminiszter^ úr figyelmét, arra, — amit az előadó úr is érintett — hogy itt a kisebbség megvédését különösen egy vona­lon kell szorgalmazni, nevezetesen az alaptőke felemeléséwl elkövetett visszaélések meggát­lása kérdésében. (Ügy van! Úgy van.) Hbgy a közénosztálynak egyrésze elvesztette a részvé nyékbe fektetett vagyonát, ennek nemcsak az infláció volt az oka, hanem egyúttal a mai rész­vényjog normáival űzött visszaélések is, ame­lyek lehe+ővé tették egyrészt a kisembereknek kifosztását, másrészt nagyhatalmú gazdasági szervek kialakulását. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk a banktörvény megalkotását, ez alatt értem a pénzváltással s a takarékbetétekkel foglalkozó intéizetek jogviszonyának szabályozását és pe­dig igen komoly formában, a mai kinövéseknek megszüntetésével. Szükséges a fizetésképtelenség reformjának végrehajtása is, mert lehetetlen, hogy ismét be­következzék az a helyzet, amelyet az Országos Hitel védő Egylet kimutatása bizonyít, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents