Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. 345 Az országgyűlés képviselőházának 56. Así egyik csoport a jogszabály oltalma alatt él, — ezeknek szól a tulajdonjog, a birtok jog, az örökíog — ezeknek szól ma a részvénytársasági jogi forma, a kartelek, a szindikátusi formák, az iparvállalatok, az üzemek és más egyéb gazdasági szervezetek nagy hatalma. A társadalom másik csoportja tárgyilag a jogrenden kívül helyezkedik el és több ereszre tagozódik. A közönséges bűnözők kérdésével neon kívánok foglalkozni, mert ez — bármiképpen alakuljon is a társadalom belső vagy külső behatások révén — lényegében rendőri probléma és ennek elintézése legfeljebb abból a szempontból lényegbevágó és fontos, hogy az adott esetben és az adott viszonyok között az állani érdeke és jogrend hatékonyan megóvassék. Sokkal nagyobb jelentőségű azonban ennek a másik csoportnak két alosztálya, — ezeknek küzdelmei már a jog és a társadalom síkján folynak. Az egyik csoport a joggal visszaélők és a lesben járó résművészek csoportja, — ezek mindenkor megkeresik a jogszabályok területén azt a lehetőséget, amely saját egyéni érdeküknek a legjobban megfelel és állandó háborúságban élnek a jog szellemével. A legveszélyesebb az utolsó csoport; ezt úgy lehetne nevezni, hogy a jogközömbösek, vagy a jogmegtagadók csoportja, mert nem lehet beosztani őket sem a büntetőjoggal öszezeütközésbe kerülők csoportjába, sem a most előbb említettek keretébe, mert hiszen rendszerint nincs is joguk, amellyel visszaéljenek, vagy pedig azt kijátsszák. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra, hogy a konjunktúra felfelé ívelő haladását a század 30-as éveiben igen meredek visszaesés követte és volt idő, amikor a munkanélküliek száma a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal kimutatása szerint 30 millió volt a világon. Ha tehát a családtagokat is számításba vesszük, százmillióra volt tehető ezeknek az úgynevezett jogközömbösöknek a száma, akiknek az életfeltételét nem mozdította elő a fennálló jogrend, sőt egyenesen megfosztotta őket az életlehetőség eszközeitől. Ha ezt a százmillió embert annakidején egy lokális egységben, egy területen összegyűjtötték volna, ma a világ legnagyobb hatalmasságával, a világ leghatalmasabb államával kellene számolnunk. . „ .. • De nemcsak ezekből ail a jogkozombosefc osztálya. . .,, s „. Vegyük figyelembe, hogy a világháború után, amely sok millió embert pusztított el, de még több embert tétlenségre kárhoztatott, az azt követő gazdasági és pénzügyi válság során a kisexisztenciák és az intellektuelle^, a kereskedő, iparos és szellemi foglalkozásúak nagy része a legválságosabb helyzetbe, a lázongó nyomor kétségbeesésébe sodródtak. A körülöttünk kialakult nagy, hatalmas kulturális világegységek jogrendszerében a világháborúnak ez a forradalmi hatása mélyreható intézkedésekben nyilvánult. A XIX. század liberális-kapitalista jogrendszere az első hatalmas sebet már a háborúban szenvedte el, amikor a hadi érdek és a győzelem céljából az államszocializmusnak egy olyan formája lépett életbe, amely a különböző nemzetek adottságához és érdekéhez adaptálódott. Az államszervezeti élet területén a parlamentarizmus szerkezetének ütemszerűsége gyengült, vagy teljesen megszűnt, a magán életviszonyok területén, tehát az egyéneknek és az egyének egymásközötti, interindividuális kapcsolataiban az állam akarata és az állam befolyása a nemzeti közösség érdekében mind erősebben fokozódott. Ezeket a jogrendszereket különösen jellemzi a szabály uralma. Kiemelkedő vonásuk, hogy elvetették a tiszta jogtalan teóriát, elvetették a merev törvényimádatot, kiküszöbölték a papiros- és paragrafusjogot, de elvetették egyúttal az egyéni jogban rejlő azt az önzést és a társadalmat feszítő erőt is, amely minden körülmények között az egyéni szabadságot és érdeket tartja a régi jogrendszer alapján szem előtt. Ellenben ezek a jogrendszerek mindenek felett álló, értéknek a népi és nemzeti közösséget, tehát az örök nemzeti lét szempontjait tekintették és törvényes intézkedéseik ennek a magasabbrendű szemléletnek alkotásai. T. Ház!, A mi jogrendszerünk fejlődését a világháború után két részre lehet osztani. Az első az 1930. évvel, tehát egy decenniummal lezárulva azt mutatja, hogy ez a jogalkotás úgyszólván alig érintette a régi, liberális gazdasági rendnek szabályait és elrendezését. Megalkottuk a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvényt, kodifikáltuk a jelzálogok új szabályozását és az állatszayatosságra vonatkozó jogviszonyokat, itt találjuk az ipari novellát és azt a törvényt is, amely a fiatal gyermekeket és nőket védi az ipari munkahelyeken, — de ezek a rendelkezések lényegében nem vá'ltov meg annak a megállapításnak a helyességét, hogy valójában itt nem történt egyéb, mint hogy a régi liberális ortodox jogrendszernek egyes intézkedései ugyancsak a liberális jogrendszernek eszme világából kisarjadzóan, de bizonyos szociális szineződéssel látszólag új köntösben jelentkeznek. Ezalatt az egy decennium alatt új szellemi alkotásnak csak a tisztességtelen versenyről szóló törvényt tartom, amely a jog erkölcsi kisugárzását fokozta, de a jogszolgáltatás területén jelentős változást nem hozott, mert a zsűri felállítását a kereskedelmi és iparkamaráknak, tehát épp azoknak a szerveknek hatáskörébe utalta, amelyek mint a régi gazdasági erők bástyái komolyabb és radikális reformra szorulnak. T. Képviselőház! Az 1931. év utáni idő a jogalkotás szellemében változást mutat. Már világnézeti elszíntelenedéssel nem találkozunk és határozott irányt látunk abban a vonatkozásban, hogy az új világnézeti álláspont a népi és szociál's szellem vonalán tervszerűen, tudatosan, lépésről lépésre alkalmaztassák. Hivatkozom az uzsoratörvény megalkotására, a kamatkérdés szabályozására, az Országos Hitelvédő Tanács felállítására, az árellenörzést célzó jogszabályok megalkotására, továbbá egyes vállalatok állami ellenőrzés alá helyezését, a részvénytársaságok vezető állásai betöltésében az állam beavatkozását megállapító rendelkezésekre, ide tartozik a gazdaadósságok rendezése, végül, ha nem is átfogó hatású és inkább csak a konjunktúrának felfelé ívelő, helyzetében bír jelentőséggel, a munkabérek és a munkaidő szabályozása. T. Ház! A korszellemnek megfelelő, a szociális állani • kialakulását célzó jogszabályok alkotásának alapelve*t mutatja az elmúlt év kodifikációs munkálata is. Utalok a fizetési eszköiznkkel űzött visszaélésekről szóló törvény megalkotására, az árukészletügyletet szabályozó törvényre, a Kárpátalja és a Felvidék visszacsatolása folytán kialakult jogszabályokra is; ezek már mind ezt az új szellemet sugározzák, hogy ne csak egyesek és osztályok, hanem a jogszabályokban m'.ndenki megtalálja érdekeinek védelmét. De külön ki kell emelnem a minisztérium KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. 46