Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

344 Az országgyűlés képviselőházának 56, perben az első folyamodása bíróságoktól jog­orvoslatnak nincsen helye s ezekben a perek­ben a járásbíróságok mint utolsó fórumok jár­nak el. T. Képviselőíház! Az igazságügymiuiszter úr indokolásában utalás történik arra, hogy előkészítés alatt vannak a tervezetek a polgári peres és perenkívüii eljárás egyszerűsítésére, gyorsabbá és olcsóbbá tételére vonatkozólag. Sajnos, az igazságügyminiszteri indokolás erre vonatkozólag nem tartalmaz többet, így tehát találgatásokra vagyunk utalva a tekintetben, hogy vájjon mik lehetnek ezek a kilátásba he­lyezett egyszerűsítési rendelkezések. Legyen szabad erre vonatkozólag egy ügy­védkörökben több oldalról és ismételten fel­merült kívánságot előterjesztenem, azt tudniil­lik, hogy az első folyamodás! bíróságok lehető­leg nivelláltassanak és szüntessék meg az a kü­lönbség, ameily ma a járásbíróságok és a tör­vényszékek mint elsőfolyamodású egyesbírósá­gok között fennáll. A járásbíróság hatáskörébe tartoznak ugyanis a 3000 pengőig terjedő érték­határral bíró perek, az ezen felüliek pedig a törvényszék hatáskörébe tartoznak, de ma már a törvényszéken is az egyesbírói intézmény ve­zettetett be és így a 3000 pengőn felüli perekbe i ugyanolyan képzettségű és ugyanolyan elő­gyakorlatú bíró hoz határozatokat, mint a já­rásbíróságon a 3000 pengőn aluli értékhatárral bíró ügyekben. Ez szerintem teljesen indokolat­lan ma már, amikor az eljárási szabályok ugyanazok, amikor ugyanazon^ jogszabályok szerint kell elbírálnia a járásbíróságnak egy S00O pengős váltóügyet, mint amilyen szabá­lyok szerint bírálja el a törvényszéki bíró az 5000 pengős váltókereseteit. Ezt a két bíróságot tehát mindenesetre egy színvonalra kellene hozni; nem tartható fenn többé különbség, amely ma fennáll a járásbírósági és a törvény­szék mint elsőfolyamodású egyesbíróság között. A büntetőjogszolgáltatás terén szintén ugyanilyen egyszerűsítést kívánunk, mert nem tartjuk a gyorsaság és főként az olcsóság kö­vetelményeinek megfelelőnek a mai rendszert, amely szerint, mondjuk egy olyan perben, amelyben gondatlanságból okozott könnyű testi sértés vétségéről van szó, — például vegyünk egy kutyabarapásos ügyet — a ceglédi járás­bíróság nem járhat el, hanem a kecskeméti tör­vényszéknek kell eljárnia, még pedig hármas­tanácsban, egy olyan ügyben tehát, amelyben 14 napon belül gyógyuló sérülésről van szó, az ügyésznek vádat kell vinni, a bíróságnak messze vidékről be kell idéznie 4—5, vagv 10 ta­nút a tényállás kiderítése céljából és egy ilyen jelentéktelen ügyben hármastanácsnak kell elsőfokú ítéletet hoznia. A fellebbvitel terén szintén egy igen külö­nös körülményre kívánok rámutatni. Például egy 3000 pengős, tehát járásbírósághoz tartozó ügyben van fellebbvitel a törvényszékhez, on­nan van felülvizsgálati kérelemnek helye a kir. ítélőtáblához, tehát esy 2000 pengős értékű ügy­ben hét bíró hozza meg a döntést, ellenben egy 4000 pengős értékű pör már a törvényszék előtt indul meg. egyesbíró dönt benne, határozata ellen azonban csupán egyfokú jogorvoslatnak van helye, fellebbvitelnek a kir. ítélőtáblához. A négyezer pengős értékhatár mellett már to­vábbi jogorvoslatnak nincs b<dve, a tábla vég­érvényesen dönt, és így egy 4000 pengős suh­stratumű v erben mindössze négy bíró hozza me& az ítéletet szemlben, azzal a 2000 pengő« értékű üggyel. T. Ház! Még egy dologra kívánok igen rö­ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. viden rámutatni és ez már inkább a szervezeti kérdésekkel kapcsolatos. Itt el kell ismernenv hogy bár jelenleg az új generációnak, a fiatal­ságnak előlépési viszonyai teljesen kielégítőek,. mégis a jövőt illetőleg azt hiszem, hogy a nyugdíjazások 70 és 65 éves korhatárai csök­kenthetők volnának. Még ha el is ismerjük azt, hogy az V. és VI. fizetési csoportba tartozó bí­ráknál szükséges az, hogy a 70. életév megma­radjon, azonban az első- és másodfokúaknái a 65 éves korhatár 62 évre volna leszállítandó. T. Képviselőház! Pártállásomra való tekin­tettel a költségvetést nem fogadom el. (Helyes­lés balfelől.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkéz "ki Nagy Ferenc jegyző: Bocsáry Kálmán. Elnök: Bocsáry Kálmán képviselő urat il­leti a szó. Bocsáry Kálmán: T. Ház! A költségvetési vita utolsó óráit éljük. Abban a tényben, hogy az állami költségvetési előirányzat fejezetei közül az utolsók között foglal helyet az igaz­ságügyi szolgálatnak és szervezeteknek költ­ségvetése, annak a felfogásnak elismerését lá­tom, hogy az állam elsősorban jogrend, amely alapját alkotja az állami lét összes életformái­nak és amely boltozatos, szilárd acélvázával veszi körül a nemzettestet, hogy a nemzetet,, annak tagjait és különböző intézményeit min­den körülmények között és minden időben a szerves együttműködésre és együttélésre alkal­massá tegye. De egyúttal elismerését látom annak a felfogásnak, amelynek az előadó úr is kifeje­zést adott, hogy minden nemzeti értéknek és minden nemzeti intézménynek benne rejlő ön­értéke az igazság, tehát az igazság szolgálata és az igazság szervezete jelentőségében külö­nösen megbecsülendő. A világháború óta eltelt negyedszázad két­ségkívül mindnyájunkat meggyőzött arról, hogy a világháború az emberiség egyik legna­gyobb forradalma volt. Megingatta a régi szi­lárd életformákat, sőt voltak egyes helyek, ahol repeszeire dobta szét a régi rendnek, a jog : , társadalmi, gazdasági és erkölcsi rendnek alapjait. De ma már világosan látjuk, t. Ház, hogy ez a régi rend kilendült ugyan helyzeté­ből, de soha eredeti egyensúlyába visszatérni nem fog. A világháborúnak mint forradalmi jelen­ségnek a jogrend területén mutatkozó hatása különböző jelenségekben nyilvánul. Abban az együttélésben, amely az egyén és a szabály között a társadalmi élet keretén belül fennáll, a világháború óta a helyzeti előny a szabály javára eltolódott. Egyik szabály a másik után járja át a társadalmat, mind több és több kor­látozó szabályt bocsát ki az államhatalom,, úgyhogy a jog ma már rendkívül kifinomult és bonyolult gondolatvilág lett, amely hajszál­csöves finomságú erezettel az idegrendszerhez hasonlóan fntja át az egész társadalom életét. A mai. a háború után eltelt időket a szabály uralma jellemzi és társadalmi életünk ma már ott tart a különböző korlátozások folytán, hogy abban több a szabály, mint az élet maga. A világháborúnak mint forradalmi erőnek másik hatása a jogrendnek azon a területén nyilvánul, amely évezredek óta, amióta jog­szabály és egyén szimbiózisban együtt él,, örökké dúló küzdelmet mutat. Ez a küzdelem a világháború óta felfokozódott. A társadalom. ebben a vonatkozásban két csoportba osztható..

Next

/
Thumbnails
Contents