Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

340 Az országgyűlés képviselőházának 56. bírását, munkakésziség'ét, amely (biztosítja nemzeti és gazdasági fejlődésünkben a jogrendet, a személy- és vagyonellenes jogtalan törekvések igazságos és gyors megtoilását. A magyar bírótól emberfeletti munkát'nem lehet követelnú mert ez a jogszolgáltatás rovására esik. A magyar bíró anyagi függetlenségét (biztosítani kell, mert csak így lehet megkívánni befolyástól mentes ítélkezési A magyar igazságszolgáltatás egy másik fontos faktora a magyar

1 ügyvéd. Az ügyvédkérdés a múlt években nagyon sokat foglalkoztatta az igen t. Házat mindaddig, amíg az ügyvédi rendtartást meg nem alkotta az igen t. Ház. Ma kevesebbet foglalkozik ez a Ház az ügyvédkérdéssel. Meg kell állapítanunk, hogy alább is hagyott az ügyvédellenes hangulat, amely itt ebiben a Házban is sok félreértésre adott alkalmat és amely abból származott, hogy az emberek szeretnek általánosítani, egy ügyvéd botlását általánosítani az összes ügyvédekre. A felvidéki és kárpátaljai területek viszszacsa tolása val kapcsolatban a kassai ügyvédi kamarában 142, a komáromi kamarában 79, a kárpátaljai ügyvédi kamarában 50, a balassagyarmati ügyvédi kamarában 30, összesen 301 működő ügyvéd tért vissza a magyar ügyvédi karba. De a trianoni Magyarországon lévők arányánál sokkal több ügyvédi özvegy, ügyvédi árva és elnyomorodott és munkaképtelen ügyvéd tért vissza a trianoni Magyarországihoz. Az Országos Ügyvédi Nyugdíj- és Gyámintézetnek volna hivatása ezeket az elnyomorodott özvegyeket, árvákat és ügyvédeket támogatni és segélyezni. Az 1914 : LII. tc.-nek megfelelően, amelyben 500.000 aranykorona volt megállapítva az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet segélyezésére, a kormányzat már a múltban is, így a múlt esztendőben is 220.000 pengőt bocsátott az Ügyvédi Nyugdíjintézet rendelkezésére. Az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet az igazságügyminiszter úrhoz fordult, hogy a visszatért ügyvédi árvák, özvegyek és megrokkant ügyvédek segélyezésére további 100.000 pengőt bocsásson az Ügyvédi Nyugdíjintézet rendelkezésére. Innen is hálás köszönetet mondok a most már a Ház elnöki székében ülő volt igazságügyminiszter úrnak (Éljenzés és taps jobbfelöl és a közéven.) az ügyvédi kar és a Felső-Magyarországgal és Kárpátaljával visszatért ügyvédi özveigyek, árvák és elnyomorodott ügyvédek nevében is azért, hogy megértette az Ügyvédi Nyugdíjintézet és az ügyvédi kar kérését és további 40.000 pengőt folyósított az Ügyvédi Nyugdíjintézet javára erre a célra. Őszintén meg kell azonban azt is mondanom, hogy ez a 40.000 pengő a visszatért ügyvédi özvegyek, árvák és elnyomorodott ügyvédek segélyezésére kevés. A matematikusok számítása szerint erre a célra legalább 60.000 pengő kellene. Legyen szabad innen felhívnom az új igazságügyminiszter úr és az államtitkár úr figyelmét arra, hogy ha valami mód van rá, már erre a folyó esztendőre is szíveskedjék valahonnan pótolni ezt a hiányzó 20.000 pengőt és ha ezt nem lehet megtenni, legalább a jövő költségvetés összeállításánál igyekezzék rábírni a pénzügyminiszter urat arra, hogy az a 40.000 peügő, amelyet erre a célra folyósítanak, 60.000 pengőre emeltessék fel. Igen t. Ház! Ezek után legyen szabad az igazságügyminiszteri tárca egy pár olyan részese 1939 november 23-án, csütörtökön. létére áttérnem, amelyet fontosnak tartok a Ház előtt megemlíteni. Elsősorban meg kell említenem a tagosítás kérdését. Az ország területén az 1935. év óta eltelt négy év alatt 68 tagosítási ügy indult meg 63 községben. A tagosításba bevont terület 190.000 katasztrális hold. A tagosítás 6 községben befejeződött, 57 községben folyamatban van és 3,000.000 pengő költséget előlegezett a minisztérium ezekre a tagosítási eljárásokra. Az 1939. évben 12 községben indult meg a tagosítási eljárás. Tagosításra vár azonban még hozzávetőlegesen 1500 község és pedig különösen Zala, Vas, Baranya, Tolna, Nógrád, Heves és Szatmár megyében, ahol a birtokok elaprózódása a legnagyobb. Ezeket a számadatokat azért hoztam ide, hogy méltóztassék meggyőződni arról, hogy a tagosításokat nagyobb mértékben és sürgősebben kellene keresztülvinni, ennek azonban egyelőre az az akadálya, hogy sem megfelelő anyagi fedezet, sem megfelelő számú személyzet nem áll rendelkezésre. A tagosítás nagy obbmérvű lebonyolítása — mint jól méltóztatnak tudni — elsősorban nem jogi feladat és nem jogi érdek. A tagosítás keresztülvitele elsősorban közgazdasági érdek és — hogy úgy mondjam — kisüzem-racionalizálási érdek, mert nem mindegy az, hogy egy kisgazdának 20 hold földje egy darabban vagy két darabban, avagy húsz vagy harminc darabban van. Nem mindegy, hogy a húsz vagy harminc darab földhöz 2—3 kilométer távolságra kell-e neki kimennie, vagy pedig sokszor 30—40 kilométer távolságra kell fuvaroznia, hogy földjeit megközelítse. Erről a helyről tehát inkább a pénzügyminiszter úr és a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét hívom fel arra, adjanak módot a jövőben az igazságügyminiszter úrnak hogy a még hátralévő 1500 községben a tagosítást lehetőleg 10 esztendőn belül lebonyolíthassuk. A hátralévő községeknek ebben az 1500-as számában még nincsenek benne a Felvidéken és a Kárpátalján tagosítatlan terület községei. Egy másik fontos kérdés a telekkönyvi átalakítás kérdése. 46 községben van folyamatban a telekkönyvi átalakítás, ( megindításra vár 75 község telekkönyvi átalakítása. Az ügyosztály négy évre van ellátva munkával és itt is nagyobb személyzet ég ennek megfelelően nagyobb költségfedezet volna szükséges. Szerény nézetem szerint azonban a legsürgősebben keresztülviendő dolog a betétszerkesztés. A telekkönyvi betétszerkesztés statisztikája a legrosszabb. Csonka-Magyarország 3612 községéből 2345 községre vonatkozólag fejeztetett be a telekkönyvi betétszerkesztés, nincsen tehát még telekkönyvi betét 1267 községben. (Váczy József: Kevés a betétszerkesztő bíró!) Ezekből 118 községben folyamatban van, 232 községben megindításra vár, 917 községben a telekkönyvi betétszerkesztést még el sem indították. A mai betétszerkesztő személyzettel évenkint átlagosan csak 20 község betétszerkesztését lehet elvégezni. Ez a személyzet tehát már több mint tíz évre el van látva elrendelt betétszerkesztésekkel és 917 község van, amely még 10 esztendő múlva is telekkönyvi betétszerkesztés nélkül áll; és ebben a felvidéki és kárpátaljai községek nincsenek benne. Telekkönyvi betétszerkesztéssel és telekkönyvi átalakítással mindössze 21 tárgyalást vezető bíró, titkár és jegyző van megbízva, 37 telekkönyvvezető, 68 segédhivatali tisztviselő foglalkozik ezzel. Ezeknek a számát meg kellene háromszorozni,