Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. 23 követelmény, amelynek a munkások nagy tömegei nem tudnak eleget tenni. (Űay van! balfelől.) Tudom, azt méltóztatik mondani, ott van a rokkantsági biztosítás lehetősége. Ennek elbírálásánál azonban olyan szigorúan Járnak el, hogy a legtöbb munkás nem tudja azt igazolni, ihogy ő már annyira rokkant, hogy nem tud dolgozni, mert azt mondják neki: valamelyes munka elvégzésére még mindig

1 alkalmas és fennálló keresetének egy meghatározott százalékát, amelyet a törvény előír, még neg tudna szerezni. Ha ú.i szellemet kívánunk belevinni a közéletbe, ha állandóan azt méltóztatik hangsúlyozni. — és főképpen választások alkalmával — hogy szociális tartalmat kell belevinni a nép életébe és nyújtani kell a dolgozó embereknek azt, amihez nekik joguk van. akkor méltóztassék az első lépésként ezt a 65 éves és teljesen tarthatalanul magas korhatárt 60 évre leszállítani. Nem temetkezési segélyt kérnek ezek az emberek, mert hiszen az a 65 éves éle-tkorban (nyújtott összeg majdnem, egyenértékű a temetkezési segéllyeL, Méltóztassék megnézni az átlagos életkort, amiből nagyon könnyen meg lehet állapítani azt, hogy hány évet érnek el az egyes szakmákban a munkások. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor azt kell mondanunk, nem indokolt, hogy ez a magas életkor fenntartassék. Tudom, jön majd egy olyan — hogy úgy mondjam — ellenvetés, hogy ez egy biztosítás-matematikai kérdés és hogy ezt neun lehet másképpen megoldani, mert a kamatok nem nyújtanak elég fedezetet és a többi. Bocsánatot kérek, ezért mondottam azt, hogy helytelen, hogy az állam azt a négymillió pengős hozzájárulást önmagának elengedi, mert ha azt a négvmillió pengőt fizetné az állam, akkor az alaodíjat, amely havi 10 pengőben van megállapítva, legaïibb arra az átmeneti időre, amely átmeneti időben él a mai generáció, fel lehetne emelni 10 pengővel és akkor a járadék 19 pengőről már "29 pengőre emelkednék, ami még mindig nem volna olyan fantasztikus összeg, hogy azt lehetne mondani rá, hogy nem tudom, milyen kényelmes megélhetésre nyújt alapot. Nem a dolgozó ember bűne az, hogy azt a törvényt csak 1927-ben alkotta meg a magyar társadalom, mert a bányanyugbérbiztosítás régebbi keletű, a bányanyugbérb'ztosítás kezdetei egészen Mária Terézia koráig nyúlnak vissza. A bányanyugbérbiztosításnál az a helyzet, hogy az ezekben a munkákban hoszszabb időt eltöltött, magasabb fizetési osztályban lévő emberek már mégis el tudnak érni egy körülbelül 39 pengős járadékot, mert több a szolgálati idejük, illetve régebbi nyugdíj járulékfizetési részvételük van az intézetben. (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tessék megnézni annak a matematikai biztonságát!) Tudom, az sem egészen kitűnő. Mégis — mondom —van 25—30 éves hozzájárulásuk. De hát miniszter úr, ha megnéztem volna ezeknek a vállalatoknak nyugdíjbiztosítási matematikáját külön, mielőtt csatlakoztak volna az országos nyugdíjalaphoz, például megnéztem volna a Dunagőzhajózási "Társaságét, azt hiszem, az már régen csődbe ment volna, ha a nyugdíjterheket vállalnia kellett volna, nem azokat, amelyeket ma fizetnek, ami lényegesen több, mint amennyit akkor fizettek, hanem csak azt az alacsony nyugdíjösszeget is, amelyet neki annakidején fizetnie kellett volna. A bányabiztosításnál ^izok a vállalatok, amelyek újabb keletűek, mint például a tatabányai vállalat, ahol kevesebb a nyugdíjasok száma, könnyebben vsélnék ezeket a terheket, de például Salgótarján, Pécs, stb., amelyek régebbi művelésre tekinthetnek vissza, ahol a nyugdíjasok száma nagy, már régen csődbe mentek volna, ha nekik a régi járadékot kellene fizetniök. Indokolt és jogos tehát ebből kifolyólag az, hogy ezek a vállalatok fizessenek többet, hogy ez a biztosítási matematika is teljesen egyensúlyba jöjjiön és megfelelő legyen. ( ,, Do visszatérve az előbb mondottakra: nem a munkás hibája az, hogy a magyar társadalom csak 1927-ben alkotta meg'ezt az öregségi biztosítási törvényt. Ha a magyar társadalomnak ez a hibája fennáll, akkor ezt a hibát legalább korrigálni kell átmeneti időre és azoknak az öregeknek, akik ma élnek, lehetővé kell tenni azt, hogy ha saját hibájukon kívül nem tudták megszerezni a magasabb járadékot, akkor az állam legalább havi 10 pengővel toldja meg azt az alap járadékot, amelyet a törvény megállapít. Utóvégre egy minimális összegről, évi négymill'ó pengőről van szó, amely a köztisztviselői és egyéb nyugdíjasok 300 millió pengős nyugdíj járandóságával szembeállítva igazán minimális összegnek mondható. A magyar társadalom 7G0.0ÖJ biztosítottjáról van szó. Ha ezt átszámítom... (vitéz KeresztcsFischer Ferenc belügyminiszter: Az a négymillió bele van kalkulálva, ne tessék tehát ilyeneket állítani! Az nem jelent pluszt!) Nem tudom megérteni. (Vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: A négy millióból nem lehet 10 pengőket osztogatni!) De a járadékosoknak lehet ezeket az összeg-eket folyósítani. En végezetül arra kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék ezt a kérdést megfelelő szakértekezlet elé vinni, méltóztassék lehetővé tenni, hogy az érdekeltek ne egy párperces felszólalás keretében foglalkozzanak ezzel a munkásokat súlyosan érintő fontos kérdéssel, hanem megtaláltassék a mód arra, hogy ez a véleményem szerint igen helytelen rendelkezés módosuljon és a 65 éves életkort 60 évre szállítsák le. ! Minthogy ezt nem látom, a költségvetést oem fogadom el. Elnök: Ki a következő vezérszónok? ! Boczonádi Szabó Imre jegyző: Huszár Mihály! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik a vezérszónokok közüli Boczonádi Szabó Imre jegyző: Huszovszky Lajos! Huszovszky Lajos: Mélyen t. Ház! Sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt nincs alkalmam és módom reflektálni Peyer Károly igen t. képviselőtársam egyes megjegyzéseire, arra a megjegyzésére azonban mégis kénytelen vagyok alludálni, amelyben azt mondta, hogy pártunk a választások alkalmával a szociális segítés reformjait ígérte és azután semmit meg nem valósított azokból. Én úgy érzem, hogy ez a vád méltatlanul éri ezt a pártöt. (Ügy van! jobbfelől.) Lehet, hogy nekem más a szemmértékem, nekem azonban, hallva például legutóbb a pénzügyminiszter úrnak itt elhangzott expozéját s áttanulmányozva a költségvetést, az az érzésem, hogy a kormányzat mindent megtesz, amit szociális szempontból az ország mai helyzetében megtehet (Ügy van! iobbfelöl.) és úgy érzem, hogy az egyedüli dqlog, ami határt szab ennél a munkálkodásnál