Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

24 Az országgyűlés képviselőházának 51 a kormány elé, az ország teherbíróképessége. Ezeket voltam bátor Peyer Károly képviselő úr vádjaival szemben megemlíteni. A költségvetés előadója fejtegetései során főkép a belügyi tárcának azokkal a kérdéseivel foglalkozott, amelyek már a folyó időszakban megvalósításra kerülnek, vagyis amelyeknek költségvetési fedezetük van már. Legyen szabad nekem a belügyi kormányzat nénány problémájával a jövő fejlődés szempontjából foglalkoznom s ezek közül elsősorban a falu közegészségügyének kérdésére térnék rá. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Ház! Valósággal banális dolognak látszanék és felesleges időpazarlásnak lehetne tekinteni annak hangoztatását, hogy a közegészségügy ápolása és gondozása mennyire fontos az ország szempontjából, ha nem láttuk és tapasztaltuk volna azt, hogy évtizedeken keresztül milyen súlyosan elhanyagolták ezt a kérdést. Sajnos, olyan évtizedekben hanyagolták el különösen, amikor pedig a békeidők prosperitása lehetővé tette volna, hogy hatalmas öszszegekkel siessünk ezeknek a bajoknak a megszüntetésére. r A falu közegészségügyéről szólva, csak egy számadatra utalok, nevezetesen arra, hogy az ország lakosságának 74-8 százaléka a statisztikai adatok szerint falusi életviszonyok közt él. Azt hiszem, egyéb indokolás felesleges. Földes padlók, kis ablakok, túlzsúfolt szobák, az egészségügyi ismeretek terén való tájékozatlanság, közlekedés sokszor porfelhőben vagy sártengerben, fertőzött ivóvíz, egészségtelen árnyékszékek, a táplálkozás hiányosságai, az egészséges életmód ismeretének hiánya: legnagyobbrészt ezek azok az okok, amelyek maguk után vonták hogy a népbetegségek hosszú-hosszú évtizedeken keresztül szabadon pusztíthattak és tizedelhették nemzetünket. T. Képviselőház! Az egészségügyi kérdésekkel való foglalkozás annál sorsdöntőbb, mivel annak elhanyagolása vagy felkarolása köztudomásúan kihat a jövő nemzedékre. Röviden érintem, hogy a belügyi kormányzat az 1934. évben tízéves tervet dolgozott ki az egészségvédelem rendszerében és ennek a tízéves tervnek nyomán dolgozik. Határkövet jelent ebben a munkában a közegészségügyi szolgálatnak az 1936. évi IX. törvénycikkel való újjáalakítása; ekkor létesült az Országos Közegészségügyi Tanács is. Az 1938. évben — mint tudjuk — a kormányzat nagy lépéssel vitte előbbre ezt a kérdést azzal, hogy 20 százalékkal szaporította a községi és a körorvosok számát. Néhai Darányi Kálmánnak Győrött bejelentett milliárdos programja nagy összegekkel tette lehetővé a közegészségügyi szolgálat előbbrevitelét, az ivóvízellátás javítását, ezernyi és ezernyi kút létesítését, tüdőbeteggondozóknak és nemi betegségek gyógyítására alkalmas intézetek létesítését. Úgy érzem, t. Képviselőház, hogy nem tennék jó szolgálatot a köznek, ha azt hangoztatnám, hogy elegendő munkálat történt már ezen a téren, vagyis elégséges volt az, amit a kormányzat ezen a téren tett. Mi magunk mondjuk azt, hogy nem elég, mi magunk voltunk és vagyunk azok, akik állandóan szorgalmazzuk, hogy minél több történjék ezen a téren és menjünk el addig, ameddig azt az ország pénzügyi egyensúlya és teherbíróképessége megengedi. Azt hiszem, tárgyilagos szemlélet mellett mindnyájunknak bekell látnunk azt, hogy egy vesztett háború után — köztudomású dolgokat mondok — amikor jóvátételi összegeket kellett fizetnünk, á kommuülése 19S9 november 15-én, szerdán. nizmus rombolásai után és akkor, amikor egy súlyos gazdasági világdepresszió után nekünk valósággal az alapjaiból súlyos összegekkel kellett és kell most is honvédségünket továbbfejlesztenünk, nem lehet erre a nemes célra azokat az összegeket áldozni, amelyeket pedig az a valóban szép és nemes cél megérdemelne. T. Képviselőház! Igazat kell adnom a belügyi kormányzat ezen ágazata vezetőjének abban a megállapításban, hogy a közegészségügyért folytatott közvetlen küzdelem mellett, majdnem, mondhatni, ugyanolyan fontosságuk van egyéb szempontoknak is, mint például a kultúra fejlesztésének, kultúrházak létesítésének, az egészséges ivóvízzel való ellátásnak, az utak és bekötőutak létesítésének, a falusi lakosság gazdasági helyzete javításának, — ezek mind! olyan koefficiensek, amelyek közvetve előmozdítják a köziegészségügyet — és én még hozzáteszem a magam részéről, hogy a mai nehéz viszonyok között olyan súlyos küzdelmet folytató orvosok gazdasági helyzetének felsegítése, a szülésznők és a védőinők helyzetének javítása mind olyan lépés, amely ennek a nemescélnak elérését mozdítja elő. A közegészségügy általános javulása maga után vonja az élettartam meghosszabbodását. Itt utalok a belügyminiszter úrnak a bízottságban elmondott megállapítására, hogy tudniillik amilyen örvendetes ez a tény az egyik oldalról, annyira egyoldalúvá válik és a lakosságnak az elöregedését vonja maga után, ha párhuzamosan nem halad a természetes szaporodásnak az előmozdításával és a gyermekvédelemmel. A gyermekvédelem kérdéséről szólva utalok arra, hogy inalunk az állami gyermekvédelem rendszere az elhagyottságnak a tényén alapszik, vagyis azok a gyermeíkek kerülnek állami gondozás alá, akikről az eltartásra kötelezettek gondoskodni nem tudnak. Ha a szélesebb néprétegeket szociális szempontból kedvezőbb helyzetbe juttatjuk, akkor elérhetjük azt a célt, hogy ezt a gondoskodást a gyermekek saját otthonukban, a család körében kapják meg, és közeledünk ahhoz az ideális célhoz, hogy csökkenni fog az eltartásra kötelezettek száma és kevesebb lesz azoknak a gyermekeknek «zárna, akik a többé-kevésbbé megbízható idegen gondozásra bízva, nélkülözik a családi otthon melegét. T. Képviselőház! Ennél a kérdésnél szólnom kell az állami gyermekmenhelyek üdvös munkájáról. A gyermekmenhelyek jövő fejlődése olyan irányzat felé mutat, hogy célszerű lesz ezeknek olyirányú kiterjesztése, hogy gyermekegészségügyi központokká legyenek átalakíthatók, vagyis iiiogy ne csak a kötelékükbe tartóz» gyermekekről gondoskodhassanak a jövőben, hanem egészségügyi centrumokká átalakítva, a körzetükbe tartozó Összes gyermekek különleges vizsgálatát elláthassák. Ebből a célból például a gyulai állami gyermekmenhely megfelelő szakorvosokkal el van látva. Ide tartozik a kisdedóvás intézménye is, amely az 1936. évi XXIII. törvénycikkel a kultusztárca hatásköréből a belügyi kormányzat gondozásába utaltatott. Ez a törvénycikk — ahogy a miniszteri indokolásában olvastam — utalt az 1891. évi alaptörvényre, amelyben kifejezetten betmefoglaltatik, hogy a kisdedóvás feladata elsőisorban az ápolás és a gondozás és csak másodsorban a kulturális feladatokra való törekvés. Ez annál is inkább áll, t. Képviselőház, mert az utóbbi időben — talán évtizedeket is mondhatunk -*rmeglehető-í eltolódás állott be a kisdedóvási gondozás anyagában. Nevezetesen régebben inkább a polgári középosztály gyermekei vol-