Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1939 november 22-én, szerdán. 323 350.000 pengő fölé. Az 1934/35. költségvetési évben néhai Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején az ő első pénzügyminisztere, Imrédy Béla (Éljenzés a jobboldalon.) adta az első százezer pengőt iskolatatarózá sokra, a következő évben már 900.000 pengőt kaptam építésre és 100.000 pengőt tatarozásra, tehát csak 1935 óta állt rendelkezésemre olyan összeg, — egymillió pengő — amivel az építkezést nagyobb arányban lehetett újra megkezdeni. Ez a tétel megmaradt a következő, az 1936/37. évben, míg végre 1937/38-bau Darányi Kálmán miniszterelnök megértésével és az ő akkori pénzügyminiszterének, Fabinyi Tihamér (Éljenzés a jobboldalon.) barátomnak támogatásával sikerült újabb emelést elérni. Akkor már 100.000 pengő tatarozási és 1,200.000 pengő építési hitel állt rendelkezésemre és ezenfelül kaptam költségvetésen kívül elemi népiskolákra 1,800.000 pengőt és mezőgazdasági népiskolákra 120.000 pengőt. 1938/39. évben Bárányi Kálmán győri programmja alapján az akkori beruházási programúiból 2,500.000 pengő évi összeget kapott a kultusztárca népiskolai építkezésekre. Reményi-Schneller Lajos barátom, (Éljenzés a jobboldalon.) aki amint említettem, minden kulturális kiír dés iránt nagy megértésről tesz tanúságot, e mellett a mezőgazdasági népiskolák és elemi iskolák építésére és tatarozására felvett régi egymillió pengős összeget is fenntartotta, úgyhogy tavaly már három és félmillió pengőm volt. Az 1939/40. évi költségvetésben pedig másfél évre már ötmillió pengő áll rendelkezésre. Ez az emelkedés az 50C0 pengőtől az ötmillió pengőig mutatja azt az utat, amelyet a kultusztárca a mindenkori miniszterelnökök és pénzügyminiszterek támogatásával bsjárt. Ismétlem, köszönöm azoknak, akik ezt lehetővé tették, a miniszterelnököknek, a jelenleginek ós a multaknak, a pénzügyminisztereknek, de elsősorban két korán elhunyt barátom, Gömbös Gyula és Darányi Kálmán emlékének. Ennek az áldezatkészségnek eredménye, amit különben az előadó úr már említett, az, hogy 1935. januárjától 1940. év december 31-éig elkészül 2996, kereken 3000 népiskolai tanterem lés lakás, amelyek közöl 1982 már tető alatt áll. (Éljenzés.) Annál érdekesebb erről a számról megemlékezni, mert az egész mindössze 12.5 millió pengőnyi megterhelését jelentette az államkincstárnak, a többi részt a községek, az is; kolafeimtartók fizettek, szemben a korábbi iskolaépítéssel, amikor fényűzőbb, szebb, nagyobb alkotásokkal gazdagították a falut és a tanyát, de 52 millióba került az 5200 népiskolai objektum felépítése. Ma szegényebbek vagyunk, nem mehetünk tovább azon az úton, nem nyújtózkodunk tovább, mint ameddig a takarónk ér, de a falu és a tanya népét, igenis, el kívánjuk és el is fogjuk mindenütt iskolával látni. (Éljenzés és taps.) Ahol nem vagyunk képesek minden tanyán és minden kis falucskában új iskolát r építeni, ott a tanyai internátusok rendszerét fejlesztjük tovább, amit Mester Miklós t. képviselőtársam külön kiemelt, s toyább folytatjuk a vándortanítói intézmény fejlesztéséi A magyar földnek legelhanyagoltabb zugába is el fogjuk vinni azt a nemzeti kultúrát, amelynek a gyökérig, a nép legalsó rétegeihez is le kell nyúlnia. (Éljenzése) Nem óhajtok itt most arról beszélni, hogy a mezőgazdasági népiskolánál, a polgári iskolánál, a középiskolánál és egyetemi területen milyen építkezéseket hajtottam végre és tervezek. Azt hiszem, hogy a főtételről, a népiskolai építkezésről megemlékezve, tiszta képet nyújtottam a Háznak arról, hogy a beruházások terén a múltban követett utat kívánom járni jövőre is. (Helyeslés.) Áttérek a szociális természetű kiadásokra. Elsősorban az elemi iskolai építkezési akció eredménye tette lehetségessé azt, hogy idén a szükséges új állásokkal, a létszámemelés felhasználásával, a tanítói és tanári státusok legégetőbb szociális problémáinak megoldását is megkíséreljük. A normális fogyaték betöltésével és az 1939:IV. törvénycikk folytán beálló üresedések megszüntetésével nem lehetett volna a kérdést megoldani. A néptanítói státusban az üresedés egy évben az államnál és a felekezeteknél együttvéve 6—700-ra tehető. Ezzel a kérdés megoldhatatlan volt. Az 1939:IV. törvénycikk végrehajtásával pedig az államnál nagyon kevés állás üresedik meg, mert hiszen alig volt állami alkalmazásban zsidó vagy zsidónak számító tanerő. Mindössze 99 emberről van szó, akik hosszú szolgálat után most nyugdíjaztatnak. Még 14 marad, akiknek rövidebb szolgálati idejük van; ezek a 3 évi törvényes határidő alatt fognak szúkcesszive nyugdíjaztatni. Kernelem, ez Meskó t. képviselőtársamat is megnyugtatja. Akik most távoznak, kivéve a legfiatalabb ideiglenes tanerőket, az egy-két éve szolgálókat, mind magas nyugdíjjal távoznak az állami szolgálatból. Uj állásokat kellett a költségvetésbe felvenni, részben a felvidéki és kárpátaljai igények ellátására, részben az új iskoláknak tanszemélyzettel való ellátására. Az új tanítói állások száma 5780, a tanári állásoké 1239, összesen tehát 7019. Ezek közül 4530 az állami és 2489 az államisegélyes tanító és tanár. A Felvidékre és Kárpátaljára esik 5920, a tráanoni területre kereken 1100 új tanítói és tanári állás esik. Ezeknek az állásoknak felhasználásával tudtuk kielégíteni azokat a nagy 'érdekeket, amelyek a tanítók és tanárok szociális helyzetének javulásához fűződnek. Ha igaz az, hogy az iskolában nem a tanulmányi rend, nem a tanterv, nem a tankönyv és nem a felügyelet a legfontosabb, hanem a jó tanár, akkor a jó tanárnak megelégedettnek is kell lennie, (Ügy van! Ügy van!) mert csak olyan tanártól ós tanítótól várhatunik eredményes és lelkes működést, aki nem páriája, mostohafia az államnak és társadalomnak, hanem aki elégedetten, testi-lelki nyugalommal végzi a maga munkáját. (Úgy van! Ügy van! — Taps.) A társaság minden kategóriáját egyformán kielégítő státusrendezés végrehajtása legalább 5—6 millióba került volna. Ki kellett tehát választani azt a kategóriát, amely leginkább ráutalt a sesrítségre s amelynek szociális helyzetén javítanunk immár halaszthatatlanul sürgős feladat volt, ez pedig a fiatal tanárok kategóriája, (Ügy van! Ügy van! — Taps a balközépen-) akik közül sokan óradíias helvettesi, k*segítői. segéderői ^őt naoibéres ^kalmffzotti minőségben voltak alkalmazva. Meg kellett szervezni újra azt az egységes tanári és tanítói státust, am elvet ia különböző forradalmi fizetésemelések és a néhanv év múlva nvomuikban járó létszámcsökkentéseik felborítottak. A pénzügyminiszter úrral sikerült egy új rendszert kidolgoznunk, amelynek lényege az,