Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1939 november 22-én, szerdán. 311 "tok megoldását is ránk rójja. Ezek a konkrét feladatok időnkint, korszakunkint változnak. Éppen ezért minden idők iljúságának megvan a maga különleges történelmi elhivatottsága és minden idők nemzetének jövője attól függ, hogy az ifjúság mennyiben ismerte fei és milyen mértékben vállalta ezt a különleges történelmi elhivatást. A mi korunk a szociális gondolat megvalósításának és a szociális igazságok kivívásának korszaka. A mi ifjúságunknak új konkrét feladatokkal kell számolnia az új kialakuló Európában, a nevelés kérdését tehát ezekre kell irányítani. Mivel a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésiéből a keresztény, nemzeti és szociális kultúrpolitikának »vonalait látom kidomiborodini és mindezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítására lehetőséget látok, a kultuszminiszter úr iránt teljes bizalommal a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és « középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Tauf fer Gábor! Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Kép viselőiház S Az előttem szólott Somogyi Ferenc t. képviselőtársam és a többi képviselőtársam beszédeiből is egyet konstatálni lehetett, azt, hogy az a félóra, amit a házszabály a költségvetések egyes címeinek tárgyalására rendelkezésünkre bocsát, olyan, rövid, hogy a szónokok legnagyobb részébe, hogy úgy mondj am * a klotűrlámpa beleszorítja a témát és beleszorítja a szót. Ugyanebben a kényszerhelyzetben én is csak egyetlenegy témát kívánok felemlíteni, mert azzal mélyebben és alaposabban szeretnék foglalkozni. BE a felsőoktatás: reformját vettem témául, nem azért, mint hogyha a telsőokta tási reform ügyében nem történtek volna meg a kezdeményező lépések és nem tárgyalnák ezt, hanem azért, mert úgy érzem, meg kell sürgetni a kormányt, hogy a felsőoktatásügyünk reformjában gyorsabb léptekkel haladjon előbbre, mert az idő nagyon halad és Összehasonlítva a magyar felsőoktatás-ügyet a többi európai felsőoktatás-üggyel, azt láthatjuk bizony, hogy nagyon-nagyon elmaradtuinik ezen a téren. (Ügy van a baloldalon.) Különösen, ha a gyógyszerészképzés reformijára gondolok, mert erről akarok beszélni, akkor nagyon szomorú szívvel és talán egészen halkan kell kijelentenem azt, hogy a magyar gyógyszerészképzés, azt lehet mondani, az Összes európai államokkal szemben messzemessze el van maradva. Ez igen súlyos kijelentés és mindenki csodálkozhat rajta. Sajnos, mi gyógyszemészeik már nagyon régen csodálkozunk ezen. En ezelőtt hat esztendővel megkértem Hóman miniszter urat, aki akkor is miniszter volt, hegy vegye ezt programmjába és soronkívül intézze el éppen e súlyos es égető defektusok folytán.. Ezt az ígéretet oneg is kaptam, azóta azonban hat esztendő eltelt a nélkül, hogy ezen a téren valami konkrét eredményre jutottunk volna. T. Ház! A felsőoktatás-ügy reformjával már évekkel ezelőtt foglalkoztak hivatalos körök. A felsőoktatás-ügyi kongresszus volt az, amelynek feladatává tűzte ki a kormány, hogy a különböző szakokon szükséges reformokat tárgynál ja meg, ami meg is történt. Kezemben van a »Magyar felsőoktatás« című munkának egyik kötete, mégpedig a III. kötete. Ez a mű ugyanis három kötetből, mégpedig ilyen 400 oldalas kötetből áll. (Felmutatja-) Ez a kongresszus megtartatott 1936 december 10-étől december 16-áig, vagyis három évvel ezelőtt. Ennek anyagát adta ki a miniszter úr ebben a »Magyar felsőoktatás« című könyvben, és annak ellenére, hogy az anyag teljes mértékben összegyűlt és a felsőoktatás kérdését minden vonatkozásában megtárgyalták, íme, három esztendő eltelt a nélkül, hogy a magyar, felsőoktatás ügye reform alá került volna. T. Ház! Ha pedig külön nézem a gyógyszerészképzés reformjának ügyét ezzel a kongresszussal kapcsolatban, kinyitom ezt a könyvet es abból egy passzust olvasok fel, amely ugy szól, hogy (olvassa): »Nagy lendülettel vitte előre ezt az ügyet a felsőoktatásügyi egyesület orvosi szakosztályának elnöke' Grosz Emil professzor úr által egybehívott és 1936 január 10-én megtartott népes értekezlet, ahol főbb vonásaiban magukévá tették és elfogadták azokat az elgondolásokat, amelyeket egyes arra hivatott és illetékes tényezőkkel és szakférfiakkal történt tüzetes és előzetes tárgyalások eredményekép ennek a mostani referátumnak előkészítője terjesztett az értekezlet elé.« Mit látunk ebből? Azt látjuk, hogy 1936 január 10-én az összes érdekeltek bevonásával ez a kérdés letárgyaltatott és közös nevezőre hozatott, s ennek a kérdésnek minden főbb vonásában és vonatkozásában közös megállapodásra jutottak. Én, mint a Magyarországi Gyógyszerészegyesület elnöke, már akkor nagyon jól tudtam, hogyha egy reformra sor kerül, nagy szóáradat szokott megindulni és annak tengerében zátonyra jut maga a reform. Éppen azért, mindezt megelőzőleg a Magyarországi Gyógy•szerészegyesület kebelében összehívtam az öszszes érdekelteket, ott mindent alaposan retárgyaltunk és mindenben egy véleményre jutottunk. Annak ellenére, hogy ez már 1935-ben megtörtént, 1936-ban pedig — amint említettem — a felsőoktatásügyi egyesület orvosi szakosztálya hívta össze az érdekelteket és ott is megállapodásra jutottak ezekben a kérdésekben, mondom, annak ellenére, hogy 1936 óta már eltelt három esztendő, illetőleg — miután januárról van szó — majdnem négy esztendő, még mindig nem jutottunk előbbre. Az új magyar életet ilyen lassú tempóval előrevinni nem lehet. Ma már más tempót diktál az élet és az életszükséglet. Itt van a közoktatásügyi minisztérium, itt vannak az egyetemek, itt vannak a szak egye sületek: ezeknek a tényezői mind készen állnak arra, hogy dolgozzanak és megoldják a reformot és mégis négy esztendő múlt el anélkül, hogy a reform végre tető alá jutott volna. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy a gyógyszerészképzés reformját emelje ki az egész felsőoktatásügyi gyógyszerészképzés reformkomplexumból, mert tudom, hogy arra a kérdésre, hogy miért késik a reformja, a válasz az, hogy azért késik, mert az összes felsőoktatásügyi reformokat egyszerre akarják megoldani. Miután tudjuk, hogy a felsőoktatásügyi reform öt-hatfelé ágazik, nyilvánvaló, hogy ennek a végére tíz esztendő múlva sem fogunk érni, mert annyiféle érdek és annyiféle felfogás áll szemben a többi szakon egymással, hogy ez meg fogja akadályozni azt, hogy a gyógyszerészi reform,