Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1939 november 22-én, szerdán. 311 "tok megoldását is ránk rójja. Ezek a konkrét feladatok időnkint, korszakunkint változnak. Éppen ezért minden idők iljúságának megvan a maga különleges történelmi elhivatottsága és minden idők nemzetének jövője attól függ, hogy az ifjúság mennyiben ismerte fei és mi­lyen mértékben vállalta ezt a különleges tör­ténelmi elhivatást. A mi korunk a szociális gondolat megvalósításának és a szociális igaz­ságok kivívásának korszaka. A mi ifjúságunk­nak új konkrét feladatokkal kell számolnia az új kialakuló Európában, a nevelés kérdését te­hát ezekre kell irányítani. Mivel a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium költségvetésiéből a keresztény, nemzeti és szociális kultúrpolitikának »vonalait látom kidomiborodini és mindezeknek a célkitűzések­nek a megvalósítására lehetőséget látok, a kultuszminiszter úr iránt teljes bizalommal a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és « középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Tauf fer Gábor! Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Kép viselőiház S Az előt­tem szólott Somogyi Ferenc t. képviselőtár­sam és a többi képviselőtársam beszédeiből is egyet konstatálni lehetett, azt, hogy az a fél­óra, amit a házszabály a költségvetések egyes címeinek tárgyalására rendelkezésünkre bo­csát, olyan, rövid, hogy a szónokok legnagyobb részébe, hogy úgy mondj am * a klotűrlámpa beleszorítja a témát és beleszorítja a szót. Ugyanebben a kényszerhelyzetben én is csak egyetlenegy témát kívánok felemlíteni, mert azzal mélyebben és alaposabban szeretnék fog­lalkozni. BE a felsőoktatás: reformját vettem té­mául, nem azért, mint hogyha a telsőokta tási reform ügyében nem történtek volna meg a kezdeményező lépések és nem tárgyalnák ezt, hanem azért, mert úgy érzem, meg kell sürgetni a kormányt, hogy a felsőoktatás­ügyünk reformjában gyorsabb léptekkel ha­ladjon előbbre, mert az idő nagyon halad és Összehasonlítva a magyar felsőoktatás-ügyet a többi európai felsőoktatás-üggyel, azt lát­hatjuk bizony, hogy nagyon-nagyon elmarad­tuinik ezen a téren. (Ügy van a baloldalon.) Kü­lönösen, ha a gyógyszerészképzés reformijára gondolok, mert erről akarok beszélni, akkor nagyon szomorú szívvel és talán egészen hal­kan kell kijelentenem azt, hogy a magyar gyógyszerészképzés, azt lehet mondani, az Összes európai államokkal szemben messze­messze el van maradva. Ez igen súlyos kije­lentés és mindenki csodálkozhat rajta. Saj­nos, mi gyógyszemészeik már nagyon régen csodálkozunk ezen. En ezelőtt hat esztendővel megkértem Hóman miniszter urat, aki akkor is miniszter volt, hegy vegye ezt programm­jába és soronkívül intézze el éppen e súlyos es égető defektusok folytán.. Ezt az ígéretet oneg is kaptam, azóta azonban hat esztendő eltelt a nélkül, hogy ezen a téren valami konkrét eredményre jutottunk volna. T. Ház! A felsőoktatás-ügy reformjával már évekkel ezelőtt foglalkoztak hivatalos körök. A felsőoktatás-ügyi kongresszus volt az, amelynek feladatává tűzte ki a kormány, hogy a különböző szakokon szükséges refor­mokat tárgynál ja meg, ami meg is történt. Ke­zemben van a »Magyar felsőoktatás« című munkának egyik kötete, mégpedig a III. kö­tete. Ez a mű ugyanis három kötetből, még­pedig ilyen 400 oldalas kötetből áll. (Felmu­tatja-) Ez a kongresszus megtartatott 1936 de­cember 10-étől december 16-áig, vagyis három évvel ezelőtt. Ennek anyagát adta ki a mi­niszter úr ebben a »Magyar felsőoktatás« című könyvben, és annak ellenére, hogy az anyag teljes mértékben összegyűlt és a felsőoktatás kérdését minden vonatkozásában megtárgyal­ták, íme, három esztendő eltelt a nélkül, hogy a magyar, felsőoktatás ügye reform alá került volna. T. Ház! Ha pedig külön nézem a gyógy­szerészképzés reformjának ügyét ezzel a kon­gresszussal kapcsolatban, kinyitom ezt a köny­vet es abból egy passzust olvasok fel, amely ugy szól, hogy (olvassa): »Nagy lendülettel vitte előre ezt az ügyet a felsőoktatásügyi egyesület orvosi szakosztályának elnöke' Grosz Emil professzor úr által egybehívott és 1936 január 10-én megtartott népes értekezlet, ahol főbb vonásaiban magukévá tették és elfogad­ták azokat az elgondolásokat, amelyeket egyes arra hivatott és illetékes tényezőkkel és szak­férfiakkal történt tüzetes és előzetes tárgya­lások eredményekép ennek a mostani referá­tumnak előkészítője terjesztett az értekezlet elé.« Mit látunk ebből? Azt látjuk, hogy 1936 január 10-én az összes érdekeltek bevonásával ez a kérdés letárgyaltatott és közös nevezőre hozatott, s ennek a kérdésnek minden főbb vonásában és vonatkozásában közös megálla­podásra jutottak. Én, mint a Magyarországi Gyógyszerész­egyesület elnöke, már akkor nagyon jól tud­tam, hogyha egy reformra sor kerül, nagy szóáradat szokott megindulni és annak tenge­rében zátonyra jut maga a reform. Éppen azért, mindezt megelőzőleg a Magyarországi Gyógy­•szerészegyesület kebelében összehívtam az ösz­szes érdekelteket, ott mindent alaposan retár­gyaltunk és mindenben egy véleményre jutot­tunk. Annak ellenére, hogy ez már 1935-ben megtörtént, 1936-ban pedig — amint említet­tem — a felsőoktatásügyi egyesület orvosi szak­osztálya hívta össze az érdekelteket és ott is megállapodásra jutottak ezekben a kérdések­ben, mondom, annak ellenére, hogy 1936 óta már eltelt három esztendő, illetőleg — miután januárról van szó — majdnem négy esztendő, még mindig nem jutottunk előbbre. Az új magyar életet ilyen lassú tempóval előrevinni nem lehet. Ma már más tempót dik­tál az élet és az életszükséglet. Itt van a köz­oktatásügyi minisztérium, itt vannak az egye­temek, itt vannak a szak egye sületek: ezeknek a tényezői mind készen állnak arra, hogy dol­gozzanak és megoldják a reformot és mégis négy esztendő múlt el anélkül, hogy a reform végre tető alá jutott volna. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy a gyógyszerészképzés reformját emelje ki az egész felsőoktatásügyi gyógyszerészképzés reformkomplexumból, mert tudom, hogy arra a kérdésre, hogy miért késik a reformja, a válasz az, hogy azért késik, mert az összes felsőoktatásügyi reformokat egyszerre akarják megoldani. Miután tudjuk, hogy a felsőoktatásügyi reform öt-hatfelé ága­zik, nyilvánvaló, hogy ennek a végére tíz esz­tendő múlva sem fogunk érni, mert annyiféle érdek és annyiféle felfogás áll szemben a többi szakon egymással, hogy ez meg fogja akadályozni azt, hogy a gyógyszerészi reform,

Next

/
Thumbnails
Contents