Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

. ülése 1939 november 22-én, szerdán. 312 Az országgyűlés képviselőházának 51 amelyben pedig mindenki egy véleményen van' tető alá jöhessen, mégpedig azért, mert meg kell várni, míg a többi szakon közös vé­leményre jutnak az érdekeltek. T. Képviselőház! Arra kérem a miniszter urat, vegye ki a gyógyszerészeti reformot a többi reform komplexusából és oldja meg kü­lön. Meg akarom indokolni, hogy miért sok­kal sürgősebb ez a reform, mint a többi. Sem­mi esetre sem épületes dolgok azok, amiket el fogok mondani, de el kell mondanom, mert öt esztendeig hiába sürgettük, és remélem, ha elhangzik az, amit most elmondok, akkor ez talán ösztökélni fogja a kormányzatot arra, hogy tényleg külön vegye kezébe a gyógy­szerészi képzés reformját. A gyógyszerek nemcsak növényekből, ha­nem állati és ásványi anyagokból is készülnek. Ennek ellenére, a gyógyszerésztanhallgató az egyetemen hallgat ugyan állattant és ásvány­tant, de riem kell vizsgáznia ezekből a tár­gyakból. Jól tudjuk, mit jelent az' ha egy egyetemi hallgatónak valamit csak hallgatnia kell, de abból nem kell vizsgáznia is. Azt je­lenti, hogy azt a tárgyat nem tanulja meg és ha be is jár az órákra, miután a tárgy őt nem érdekli, ott csak zavarokat okoz ós nem moz­dítja elő a tanulás céljait. Elképzelhetetlen, hogy egy jó gyógyszerész ne ismerje* az ál­lattan és ásvánvtan gyógyszerészeti vonatko­zásait. Már pedig a magyar gyógyszerészkép­zés olyan, hogy ez a gyógyszerész megkapja a diplomáját anélkül, hogy állattanból és ás­ványtanból vizsgázott volna. Fizikát egy szemeszteren át hallgat né­hány órán keresztül, azután hirtelen levizsgá­zik belőle és akkor el is búcsúzik a fizika tu­dományától. Már pedig ma a ^modern fizika a természettudományok alanj*t és a természet­tudományok további fejlődésének r az útja. Nézzük most, hogy vagyunk a kémiával? Négy féléven keresztül tanulnak kémiát, de a szer-^ ves és szervetlen kémia együttvéve oly nagy matéria, hogy azt megemészteni, igazán meg­tanulni négy féléven keresztül annál keyésbbé sem lehet, mert hiszen gyakorlati kémiával is kell foglalkozniok a laboratóriumokban, már pedig annak a diáknak, ha az első évben he­ienkint 50 és a második évben 57 órával van megterhelve, nincs ideje arra, hogy az anya­got megtanulja és tényleg meg is eméssze. A legkirívóbb dolog talán az^amit a köz­egészségtannál látunk. Ezt egy félévig kell a gyógyszerésztan hallgatónak hallgatnia, ez azonban olyan óriási matéria, hogy azt egy félév alatt egyáltalában nem lehet megemész­teni. Az eredmény pedig az, hogy az egyik évben a diákok 50%-a bukott meg; ilyen rövid idő alatt oly nagy tananyagot kell nekik elsa­játítaniuk, amire ez az idő teljesen elégtelen. A speciális szakképzés terén is egészen lehetetlen helyzetben van a magyar gyógysze­részi kiképzés. Magát a gyógyszerészetet ugyanis, a gyógyszerészet tudományát, vagyis azokat a szabályokat és tudományos elveket, amelyek alápián a gyógyszerek készítendők, valóban hallgatja ugyan két féléven keresztül a gyógyszerésztan-hallgató, de nem kell belőle az oklevél megszerzéséhez vizsgáznia. Elké­pesztő dolog, hogy éppen a szakképzést szol­gáló gyógyszerészet nem vizsga tárgya! Ezek olyan lehetetlen dolgok, t. Képviselőiház, hogy ezeket csak avval lehet megmagyarázni, hogy az 1851/52. tanévtől kezdve, tehát már 88 év óta az egyetemi tanulmányi idő nem válto­zott. Változatlanul csak négy félév szolgál a gyógyszerészek elméleti kiképzésére az egye­temen. T. Képviselőház! Még egy furcsaságra hí­vom fel a figyelmet. A gyógyszerész meg­kapja a diplomáját és ugyanakkor esküt kell tennie. Esküt tesz arra, hogy a közegészség­ügyre és a gyógyszerészetre vonatkozó szabá­lyokat és rendelkezéseket úgy maga meg­tartja, mint alkalmazottai által megtartatja.. Esküt tesz erre, ezeket a szabályokat azon­ban nem tanítják az egyetemen és, ezek vizsga fárgyát az oklevélhez nem képezik. így az a gyógyszerész, amikor megkapja diplomáját, esküt tesz arra, hogy megtartja ezeket a sza­bályokat, — amelyek speciális szabályok és amelyeket tényleg csak azt tud, aki azokat külön megtanulja — noha az egyetemen ebből a diplomához nem vizsgáztatnak. Hogy mégis ezen a nívón áll a magyar gyógyszerészet, amelyen áll és bizalommal le^ het bemenni a gyógyszertárba, mert tudja mindenki, hogy jó gyógyszert fog kapni, en­nek oka csak abban rejlik, hogy a régi gyógy­szerészek megtanítják a fiatalokat, azok a régi gyógyszerészek, akik idejüket a régi, nyugodtabb időkben önképzésre fordították és mint ilyenek tanítómesterei lehetnek a fiata­loknak. De ezek a régi gyógyszerészek már ki­halóban vannak és ha nem' jön hamarosan a gyógyszerószkiképzés reformja, nem lesz, aki a jövő[ nemzedéket a gyógyszerészetre megta­nítsa. Rá kell mutatnom még valamire, arra az­ökonomiaellenes helyzetre, hogy a magyar gyógyszerész tudása és laboratóriuma nem használtatik ki arra a célra, amelyre pedig olyan nagy mértékben alkalmas lenne és amire oly nagy szükség is van. A gyógysze-' rész a falu életének egyik igen komoly ténye­zője. Ebben az agrárországban, ahol a racioná­lisabb termelés a kitűzött cél, ahol újabban több és több gazdasági iskolát állítunk fel — bár sokkal kisebb számban, mint ahogyan arra szükség volna — és ahol magasabbrendű gaz­dasági ismeretekkel akarjuk a gazdaközönsé­get ellátni, ezt a célt egyedül az iskolákkal nem fogjuk tudni elérni. Mert hiába tanulja meg az a gazdaifjú vagy maga a gazda az agrokémiának, vagy agrobiológíának feltétle­nül szükséges elemeit, ha földjének ebből és abból a szempontból való megvizsgálását köny­nyen keresztül nem viheti, mert Budapestre kellene felhoznia vagy küldenie földjéből a mintát, vagy terményeit megvizsgálás céljá­ból. Ennek a hiánynak a pótlására nagyon al­kalmasak a falusi gyógyszerészek és a falusi gyógyszertárak laboratóriumai. A rendeletek igen szigorúan előírják,, hogy minden vonatkozásban milyen tökéle­tesen kell, hogy felszerelje a gyógyszerész a laboratóriumát. Ez a laboratórium nemcsak a gyógyszerek előkészítésére és vizsgálására al-, kalmas, hanem arra is, hogy a magyar mező­gazdaság szolgálatába állíttassék; az a labo­ratórium alkalmas arra is, hogy ott agroké­miai vizsgálatokat végezzenek, alkalmas arra, hogy ott a terményeket megvizsgálják, alkal 1 mas rézgálicvizsgálatra s egyéb a mezőgazda­ságban szükséges anyagoknak, növényvédelmi szereknek a megvizsgálására. Amikor tehát azt sürgetem, hogy a magyar gyógyszerészek kiképzésének reformja tető alá hozassék, ez nemcsak közegészségügyi érdekből történik, hanem abból a megfontolásból is, hogy a: gyógyszerésznek az idejét, szakértelmét, lel-­^^^^^^^BMM

Next

/
Thumbnails
Contents