Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

. ülése 1939 november 22-én, szerdán. 312 Az országgyűlés képviselőházának 51 amelyben pedig mindenki egy véleményen van' tető alá jöhessen, mégpedig azért, mert meg kell várni, míg a többi szakon közös véleményre jutnak az érdekeltek. T. Képviselőház! Arra kérem a miniszter urat, vegye ki a gyógyszerészeti reformot a többi reform komplexusából és oldja meg külön. Meg akarom indokolni, hogy miért sokkal sürgősebb ez a reform, mint a többi. Semmi esetre sem épületes dolgok azok, amiket el fogok mondani, de el kell mondanom, mert öt esztendeig hiába sürgettük, és remélem, ha elhangzik az, amit most elmondok, akkor ez talán ösztökélni fogja a kormányzatot arra, hogy tényleg külön vegye kezébe a gyógyszerészi képzés reformját. A gyógyszerek nemcsak növényekből, hanem állati és ásványi anyagokból is készülnek. Ennek ellenére, a gyógyszerésztanhallgató az egyetemen hallgat ugyan állattant és ásványtant, de riem kell vizsgáznia ezekből a tárgyakból. Jól tudjuk, mit jelent az' ha egy egyetemi hallgatónak valamit csak hallgatnia kell, de abból nem kell vizsgáznia is. Azt jelenti, hogy azt a tárgyat nem tanulja meg és ha be is jár az órákra, miután a tárgy őt nem érdekli, ott csak zavarokat okoz ós nem mozdítja elő a tanulás céljait. Elképzelhetetlen, hogy egy jó gyógyszerész ne ismerje* az állattan és ásvánvtan gyógyszerészeti vonatkozásait. Már pedig a magyar gyógyszerészképzés olyan, hogy ez a gyógyszerész megkapja a diplomáját anélkül, hogy állattanból és ásványtanból vizsgázott volna. Fizikát egy szemeszteren át hallgat néhány órán keresztül, azután hirtelen levizsgázik belőle és akkor el is búcsúzik a fizika tudományától. Már pedig ma a ^modern fizika a természettudományok alanj*t és a természettudományok további fejlődésének r az útja. Nézzük most, hogy vagyunk a kémiával? Négy féléven keresztül tanulnak kémiát, de a szer-^ ves és szervetlen kémia együttvéve oly nagy matéria, hogy azt megemészteni, igazán megtanulni négy féléven keresztül annál keyésbbé sem lehet, mert hiszen gyakorlati kémiával is kell foglalkozniok a laboratóriumokban, már pedig annak a diáknak, ha az első évben heienkint 50 és a második évben 57 órával van megterhelve, nincs ideje arra, hogy az anyagot megtanulja és tényleg meg is eméssze. A legkirívóbb dolog talán az^amit a közegészségtannál látunk. Ezt egy félévig kell a gyógyszerésztan hallgatónak hallgatnia, ez azonban olyan óriási matéria, hogy azt egy félév alatt egyáltalában nem lehet megemészteni. Az eredmény pedig az, hogy az egyik évben a diákok 50%-a bukott meg; ilyen rövid idő alatt oly nagy tananyagot kell nekik elsajátítaniuk, amire ez az idő teljesen elégtelen. A speciális szakképzés terén is egészen lehetetlen helyzetben van a magyar gyógyszerészi kiképzés. Magát a gyógyszerészetet ugyanis, a gyógyszerészet tudományát, vagyis azokat a szabályokat és tudományos elveket, amelyek alápián a gyógyszerek készítendők, valóban hallgatja ugyan két féléven keresztül a gyógyszerésztan-hallgató, de nem kell belőle az oklevél megszerzéséhez vizsgáznia. Elképesztő dolog, hogy éppen a szakképzést szolgáló gyógyszerészet nem vizsga tárgya! Ezek olyan lehetetlen dolgok, t. Képviselőiház, hogy ezeket csak avval lehet megmagyarázni, hogy az 1851/52. tanévtől kezdve, tehát már 88 év óta az egyetemi tanulmányi idő nem változott. Változatlanul csak négy félév szolgál a gyógyszerészek elméleti kiképzésére az egyetemen. T. Képviselőház! Még egy furcsaságra hívom fel a figyelmet. A gyógyszerész megkapja a diplomáját és ugyanakkor esküt kell tennie. Esküt tesz arra, hogy a közegészségügyre és a gyógyszerészetre vonatkozó szabályokat és rendelkezéseket úgy maga megtartja, mint alkalmazottai által megtartatja.. Esküt tesz erre, ezeket a szabályokat azonban nem tanítják az egyetemen és, ezek vizsga fárgyát az oklevélhez nem képezik. így az a gyógyszerész, amikor megkapja diplomáját, esküt tesz arra, hogy megtartja ezeket a szabályokat, — amelyek speciális szabályok és amelyeket tényleg csak azt tud, aki azokat külön megtanulja — noha az egyetemen ebből a diplomához nem vizsgáztatnak. Hogy mégis ezen a nívón áll a magyar gyógyszerészet, amelyen áll és bizalommal le^ het bemenni a gyógyszertárba, mert tudja mindenki, hogy jó gyógyszert fog kapni, ennek oka csak abban rejlik, hogy a régi gyógyszerészek megtanítják a fiatalokat, azok a régi gyógyszerészek, akik idejüket a régi, nyugodtabb időkben önképzésre fordították és mint ilyenek tanítómesterei lehetnek a fiataloknak. De ezek a régi gyógyszerészek már kihalóban vannak és ha nem' jön hamarosan a gyógyszerószkiképzés reformja, nem lesz, aki a jövő[ nemzedéket a gyógyszerészetre megtanítsa. Rá kell mutatnom még valamire, arra azökonomiaellenes helyzetre, hogy a magyar gyógyszerész tudása és laboratóriuma nem használtatik ki arra a célra, amelyre pedig olyan nagy mértékben alkalmas lenne és amire oly nagy szükség is van. A gyógysze-' rész a falu életének egyik igen komoly tényezője. Ebben az agrárországban, ahol a racionálisabb termelés a kitűzött cél, ahol újabban több és több gazdasági iskolát állítunk fel — bár sokkal kisebb számban, mint ahogyan arra szükség volna — és ahol magasabbrendű gazdasági ismeretekkel akarjuk a gazdaközönséget ellátni, ezt a célt egyedül az iskolákkal nem fogjuk tudni elérni. Mert hiába tanulja meg az a gazdaifjú vagy maga a gazda az agrokémiának, vagy agrobiológíának feltétlenül szükséges elemeit, ha földjének ebből és abból a szempontból való megvizsgálását könynyen keresztül nem viheti, mert Budapestre kellene felhoznia vagy küldenie földjéből a mintát, vagy terményeit megvizsgálás céljából. Ennek a hiánynak a pótlására nagyon alkalmasak a falusi gyógyszerészek és a falusi gyógyszertárak laboratóriumai. A rendeletek igen szigorúan előírják,, hogy minden vonatkozásban milyen tökéletesen kell, hogy felszerelje a gyógyszerész a laboratóriumát. Ez a laboratórium nemcsak a gyógyszerek előkészítésére és vizsgálására al-, kalmas, hanem arra is, hogy a magyar mezőgazdaság szolgálatába állíttassék; az a laboratórium alkalmas arra is, hogy ott agrokémiai vizsgálatokat végezzenek, alkalmas arra, hogy ott a terményeket megvizsgálják, alkal

1 mas rézgálicvizsgálatra s egyéb a mezőgazdaságban szükséges anyagoknak, növényvédelmi szereknek a megvizsgálására. Amikor tehát azt sürgetem, hogy a magyar gyógyszerészek kiképzésének reformja tető alá hozassék, ez nemcsak közegészségügyi érdekből történik, hanem abból a megfontolásból is, hogy a: gyógyszerésznek az idejét, szakértelmét, lel-^^^^^^^BMM