Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1939 november 22-én, szerdán. 303 plántálni, alap nélkül akar építeni, ezért ez a munkája eredménytelen. De egyúttal megtöri lassankint az öntudatlanul védekező falukul ­túrának, a mélykultúrának az ellenállását is, így annak elpáncélozottsága egyre több pon­ton szakad át és enged utat az igazi magyar szellemet, a nemzeti szellemet megmérgező idegen, hibrid hatásoknak. Hasonló tapasztalatokra jutunk akkor is, lia tekintetbe vesszük, hogy a kultúrán belül világosan megfigyelhetjük a következő folya­matot. Minden nemzeti kultúrában vannak új al­kotások, vannak adopeiós folyamatok, tehát elsajátításig kölcsönvevési, egyúttal átformá­lási, átalakítási folyamatok, de megfigyelhet­jük a kultúra bizonyos javainak kiesését is. A magyar nemzettest úgy a mély-, miut a magaskultúrában mindhárom tekintetben igen nagy értéket mutat fel. Rendkívül nagy a ma­gyar nemzettestben a termelő, az alkotó, az új alkotásokat létrehozó folyamat. Ezt xígy szok­ták hétköznapi nyelven mondani, hogy a ma­gyar nagyon tehetséges nemzet. (Egy hang jobbfelől: Ügy is van!) Istennek hála, ez így is van. Feltalálóinknak, művészeinknek, tudó­sainknak hosszú sora és ha utolsónak említjük is, de nem utolsó értéknek szántuk, őstehetsé­geinknek ismeretes és ismeret nélkül maradó nagy száma bizonysága annak, hogy a magyar nemzettestben a kultúrának ez az alkotó folya­mata rendkívül erős. Tény, hogy erős adopeiós hajlamunk is van, mégpedig hogyha ez nem jótékony irányban épül ki, akkor érvényesül majd kártékony irányban. Ha mi nem tudunk magyar népünk számára idejében, kellő meny­nyiségben, hozzáformált módon állandó ilyen adopeiós anyagot adni, akkor ez az erős adop­eiós ösztön majd kártékony irányokban elégül ki és ez a folyamat annál inkább erős, mert az egyes életkorok szerint az adopeiós hajlam is különböző: a fiataloknál a legnagyobb, a kon­zervatívabb öregeknél a leggyengébb. Ezzel ma­gyarázhatjuk azt, hogy a falu fiatalságát is szinte teljesen elborította — hogy a legnépsze­rűbb adopeiós területeket említsük — a ma­gyartól idegen, városi, kozmopolita divatnak, táncnak, éneknek és zenének az áradata. (Ügy van! Úgy van! — Egy hang jobbfelől: Ezt meg kell akadályozni!) T. Ház! fezeknek a kérdéseknek felvetésére, — bizonyos mértékben elvi tisztázására — azért volt szükség, mert véleményem szerint a min­denkori magyar kultúrpolitikának ezekéit a kérdéseket nagyon élesen és öntudatosan lát­nia kell. (Úgy van! jobbfelől.) A mindenkori magyar kultúrpolitikának tisztában kell lennie a mely- és magaskultúra tevékenységével, kell, hogy irányító befolyást tudjon reá gyakorolni és lajstromozva tartsa azokat az értékeket, amelyeket fokozott adopció tárgyává kell ten­nie, hogy a nemzettest hallatlanul nagy képes­ségeit mindenkor a nemzet egészének javára tudja használni. Mindez — hisszük — jórészt neun ismeret­len a magyar kultúrpolitika előtt és nem isme­retlen főleg a kultuszminiszter xír előtt. Tud­juk, hogy a miniszter úr tiltakoznék ellenie a legjobban, ha a kultusztárca költségvetésének tárgyalását az ő személyi kultuszává akarnók tenni, de annyit el kell mondanunk, hogy őt a magyar magaskultúra egyik kiemelkedő érté­kének tartjuk. írásaiban, beszédeiben jólesett látnunk azt, hogy a mély kultúra iránt is nagy megértés és éles érzék van benne, hiszen ebben a tekintetben egyik elsőrendű követelmény a népismeret, a népismeretnek pedig egyik első­rendű követelménye a né]) történetének isme­rete. Mégis szeretnők azonban, ha még öntuda­tcsabb lenne ezen a téren az egész magyar kul­túrpolitika. Nem kívánunk itt mélyreható szer­vezeti reformokat, hanem azt a szellemet kíván­juk, amely képes arra, hogy bármilyen szerve­zetet áthasson, átformáljon és a maga hordozó­jává tudjon tenni. T. Ház! Amikor áttérek a népművelés kér­désére, nem, sietek aggály nélküli és vitathatat­lan nyereségnek elkönyvelni a nyolcosztályos elemi iskola tervét. Önmagammal ketrülnék el­lentétbe, ha nem vallanám én is elérendő és megvalósítandó célnak a nyolcosztályos elemi iskolát, de kérdés,, nem kell-e ezt esetleg más és még sürgősebb feladatoknak megelőzniök? Ilyen feladatnak tartjuk azt, hogy először a hatosztályos elemi iskolába való beiskolázás is építtessék ki teljes mértékben, még jobban szio­líttassék le ennek bizonyságául az analfabéták százalékszáma, szóval, hogy először a mai elemi iskolai oktatás teljes és eredményes keresztül­vitele biztosíttassék. Szerintünk ugyancsak a minél előbb meg­valósítandó feladatok közé tartozik az eddigi hatosztályos elemi iskolai nevelés egy bizonyos fajtájú betetőzése, amely egyúttal az iskolán­kívüli népművelés súlypontjának a felnőttek­ről az if jakra való áttolódását is jelentené. Ez a két követelmény, tehát az elemi iskolai okta­tás betetőzése és a népművelés súlypontjának az ifjabb életkorúakra való áttolása szerintünk szerencsésen kapcsolódnék össze a népfőiskolai rendszer kiépítésében. Ha nem ilyen időket él­nénk, nem riadnék vissza annak indítványozá­sától, hogy a Ház egy pártközi bizottságot kül­dene ki ennek az intézménynek a helyszínen való tanulmányozására. Dániában és főleg a rokon finneknél, a 42 népfőiskola, munkájának — merjük állítani — oroszlánrésze van a finn nemzeti szellem heroikus 1 megnyilatkozásában. Azokat a meglátásokat, amelyek a népfőis­kola gondolatát és megszületését létrehozták, nem akarom itt kellő idő hiányában részletezni, csak arra szeretnék még rámutatni, hogy ez a munka éppen a mély kultúrához való teljes hozzákapcsoltsága révén mindenütt a nemzeti szellemhez szorosan hozzásímulóvá tudott válni és jól esik megemlíteni, hogy az első kísérlete­ket, az első tapogatózó lépéseket mi is megpró­báltuk ebben az irányban és ennek csodálatosan szép eredménye is mutatkozott. Csak egyet em­lítek meg. Épp tegnap volt szó arról, hogy a főiskolákon meg kellene tanítani a statisztika helyes használatára a főiskolás és középiskolás diákságot. Mi mertük a kéthónapos népfőisko­lai tanfolyamon az elmúlt esztendőben Sáros­patakon statisztikára tanítani a paraszt fiúkat és nem vallottunk vele szégyent. Mindnyájan hazavitték ajándékként a statisztikai zsebk^ny^ vet és a Statisztikai Közlönynek a felvidéki számát és bizonyítékaink vannak arra, hogy eredménnyel használták. T. Ház! A népfőiskolai rendszernek a kiépí­tése egyúttal a felnőttek iskolánkívüli népmü­velésének fontos és szükséges alapépítménye is lenne. Ebben az iskolánkívüli népművelésben érvényesíttetve szeretnénk látni mindazokat* amelyeket a mély és magas kultúrának viszo­nyairól elmondottunk. A selejtes városi civili­zációt csak egy ilyen megalapozott népművelés állíthatja meg a falura való áramlásában. Na­gyon szeretem a népvéleményeket meghall­gatni, néha nagy böics-eség van bennük. Gazda-

Next

/
Thumbnails
Contents