Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

300 Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1939 november 22-én, szerdán. kultúra, a magyar lélek őre, amelyet lia megfertőznek, elkorcsosítanak, elpusztul a magyarság, s lelkileg korcs magyarok jönnek létre. Kulturális életünkben sok helyütt hiába keressük a magyarságot. A magyar tánc már kiment a divatból, jazz nóta járja, jazzre táncolnak és ha ez így megy tovább, jazzre fognak még aratni is, ha a rádió tovább folytatja a jazz kultiválását ahelyett, hogy állandóan magyar táncdarabokat játszana műsorán. (Szabó Zoltán: Nesz Ferenc is játssza a jazzt! — Derültség!) Ügy látom, képviselő úr nem bír felemelkedni arra a magaslatra, amely magaslaton én ezt a kérdést tárgyalom, mert ez nem pártkérdés, €ÍZ a nemzet létének kérdése, a magyar lelkiség, a magyar szellemiség, a magyar fennmaradás kérdése. Ne keverjünk ebbe bele személyeket! Hogy ki mit játszik, az az ő Ízlésének a dolga. Én tehát azt indítványoznám, a kultuszminiszter úr hasson oda, hogy a különböző tánciskolákban, ahol az ifjúságot a táncművészetre tanítják, túlnyomóan magyar táncokat tanítsanak. {Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Senki se lehessen táncmester addig, amíg a magyar táncokat nem ismeri. Tánciskolát fenn ne tarthasson, csak akkor, ha legalább 80%;ban magyar táncokat tanít. Bálokon, táncestéibeken mutassuk meg, hogy visszatértek a régi idők, (Helyeslés.) hogy ebben az országban nem idegen táncokkal mulatunk. En egyenesen rosszul érzem magam, ha idegen ruhájú emberek között vagyok, én rosszul érzem magam, ha idegen szellemű emberek között vagyok. Tegyünk tanúbizonyságot a mai súlyos időkben magyar szellemünkről, magyar érzésünkről. (Helyeslés a jobb- és baloldalon és a középen.) — Füssy Kálmán: Hogy érzi magát kolléga úr a hátammögött lévő viseletekkel? — Elénk derültség.) Én már tanácsoltam, hogy magyar ruhát vegyenek fel. Én külsőleg is dokumentálom a véleményemet. (Helyeslés.) Annál is inkább szükség van arra, amit mondtam, mert nagyon sokan törekszenek arra, hogy megfosszanak bennünket mindentől, ami magyar, hogy mintegy gyökereinket vegyék el, hogy ezáltal mi is hozzá hasonuljunk az ő gyökértelenségükhöz. A zsidókérdés nemcsak gazdasági kérdés, hanem az én szememben elsősorban a magyar kultúra, a magyar szellemiség kérdése is. Mert ha a zsidót kiszorítjuk gazdasági téren és kozmopolita egyéneket ültetünk be a helyükre keresztény kiadásban, ezzel az ország semmit nem nyert. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Itt van a mozik és a színházak kérdése. Azt mondjuk mindig, szeretjük hangoztatni és igaz is, hogy kaíonanemzet vagyunk. Amikor bemegyek a moziba és hazafias érziésemet, nemzeti érzésemet fokozni akarom, — amennyiben még lehet — akkor a lengyel darabon lelkesedem, amely a lengyel szabadságharc egyik mozzanatát örökíti meg, azután lelkesedem azokon a német katonákon, akik hűséggel teljesítették kötelességüket. Amikor azonban a magyar mozikban magyar katonadarabokat kerestem, kerestem a magyar jellemek történetének feldolgozását a Rákóczi-időkből, a magyar szabadság-harcból, Kossuth, Széchenyi, Körösi Csorna, Dugovits Titusz idejéből, vagy olyan filmet, amely a kurucvilágból való lett volna, vagy a Bach-korszak magyar ellenállását örökítette volna meg« sajnálattal kell megmondanom, hogy ilyen filmeket nem találtam. Most egy kis javulás van ezen a téren. Most már, ha nem is ilyen történelmi és a magyarság szellemét ébrentartó darabokat hoznak, de mindenesetre javu-as van a múlttal szemben.. Régebben lipótvárosi szerelmi históriákat láttunk, láttunk huszártiszteket, akik ablakokon maszkálnak be s csak pezsgőt inni és kártyázni tudnak. Ne csak azon a téren nyilvánuljon meg változás, hogy a zsidó színészeket kitették és keresztények csinálják a dolgot, hanem a szellemben és a darabok megválasztásában is és erre kell pénznek lennie. Olyan színdarabokat kell feldolgozni, amelyek az Ősi szabadságharcokat, őseink jellemet vetítik a vászonra, mert akkor igenis, látnánk, hogy büszkék lehetünk az ősi hagyományokra. Különösen szükséges ez akkor, amikor vannak olyan áramlatok, amelyek elszakítani akarnak bennünket az ősöktől,, a tradícióktól, pedig az a nemzet, amelynek nincsenek tradíciói, amely megfeledkezik hagyományairól, kivágta magát a nemzetek sorából. (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen.) Tehát feltétlen magyar szellemet mindenhová! Lásson a közönésg a filmen lemondást, áldozatot, szenvedést, amit a hazáért és a fajtáért hoztak ÍÍZ Ősök. Mert ismétlem, nem elég az, líogy a zsidógyerekektől megszabadultunk a színpadon s hogy nem látjuk ezeket a pult mellől elszaladt rőfössegédeket különböző malackodó kabarékban, ahol mint komikusok játszották ki magukat, holott nem azon nevettünk, hogy jól alakítottak, hanem azon, hogy roszulsikerülten jöttek a világra s az ő esetlenségük volt a nevetség tárgya. (Derültség.} Amikor ennél a kérdésnél tartok, rámutatok arra a tapasztalatunkra is, hogy a múltban a szícaészetnél nem becsülték meg és mellőzték azokat a keresztény érzésű magyar fajvédő színészeket, akik nyíltan magyaroknak merték 'vallani magukat, mert a zsidó mindig azon a szemüvegen keresztül nézett mindent, hogy mi szolgálja az ő faji érdeküket. A legkiválóbb művészeket agyonhallgatták a lapokban, a legkiválóbb művészről három sort sem írtak, ha nem a »fajtá«-hoz tartozott és így nagyon sok kiváló művész lemaradt. Nem akarok személyi kérdést csinálni abból, amikor egy régi, becsületes, elismert művészember sorsát, Ferenczy Károlyét hozom ide, aki régi, keresztényérzésű, talpig magyar, kiváló művész s a múltban örökké éppen azért mellőzték, mert ilyen érzésű volt. Ajánlom őt a kultuszkormány figyelmébe. Ez nem protekció, nem kivétel, ez az érdemeknek egy nemzeti irányzattól való elismerése. (Helyeslés a közéven.) Tegyem még szóvá, hogy az újpesti fa- és fémipariskolában 25%-ig zsidó a felvett tanulók száma'? Mutassak rá, hogy egy Blockner nevezetű zsidó igazgató yan ott? Ez is mutatja, hogy az a fajta nyomja, segíti a másikat, így volt ez a világháborúban. Amikor zsidó ezredorvos vizitálta a katonákat, a magyar tauglich, a faj-hitsorsos legtöbb esetben untauglich lett. Ezt látiuk az egész vonalon. Itt is felvették a zsidókat nyakló nélkül 25—?0%-ban és most kell ezt valahogy jóvátenni mert azzal, hogy az igazgatót kitették »7 állásából, még nincs elintézve a dolog. Felhívom tehát a mélyen t. miniszter úr figyelmét a legmesszebbmenő óvatosságra és ellenőrzésre. Mélyen t. Ház! Van itt egy másik kérdés is, a szabadkőművesek kérdése. Azt jól^ tud">a a t. Ház, hogy mi az a szabadkőművesség. Jól tudja a t. Ház, hogy a szabadkőművesség olyasvalami a páholytestvérek, az örök vako-