Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

25Ö Az országgyűlés képviselőházának 5 aki nem volt hajlandó az első csendőr meg­jelenésére elmenekülni. Végsőkig felfokozott sovinizmus lett úrrá azokban a demokráciákban, amelyeket a béke­szerződések alkotói meg akartak teremteni egy nagy tévedés alapján. A békeszerződések alkotói ugyanis abban a meggyőződésben vol­tak, hogy a nyugati és amerikai lelkiséggel meg lehet teremteni demokráciákat Európának ezen a részén és nem vették figyelembe, hogy a keleteurópai lelkiség egészen más és nem bír el olyan modern intézményeket és állam­formákat, mint a nyugateurópai vagy az ame­rikai lelkiség, mert hiszen azoknak a népek­nek a fejlődéséből, amelyeknek uralma alá he­lyezték a magasabbrendű magyarságot, igenis hiányoznak az évszázadok s a társadalmi és történeti fejlődés egész fázisai estek ki és ezek a néoek egyszerre estek bele mondjuk egy önállótlan népiségből egy önálló demokratikus államiságba. (Ügy van! Ügy van!) Természe­tes, hogy ilyen meg nem emésztett fejlődés után, ilyen fázisok kiesése után ezekben az országokban olyan sovinizmusnak kellett úrrá lennie, amelyet talán semmiféle kormányzat nem tudott volna megfékezni. Ezzel a soviniz­mussal léptek fel a demokrácia nevében — legyen szabad itt elmondanom — például az­zal a székely néppel szemben, amely a három egyenlő nemzetnek tordai országgyűlésén már 1545-ben kimondotta a teljes vallásszabadságot s amely olyan demokráciát tudott már 500 esz­tendővel ezelőtt megvalósítani, amely nem is­mert, csak szabad embert és nemest a széke­lyek között, tehát ahogyan az egyik költőnk mondja, azt a székely népet helyezték egy bru­tális, kisebb műveltségű nép uralma alá, amely egy személyben tudott lenni paraszt és fejede­lem. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) T. Képviselőház! Le kell itt szögeznünk, hogy az a türelmetlenség, amellyel az utódál­lamok a magyarsággal szemben viselkedtek, nagyon rossz befektetés volt számukra is, mert ez kezdi meggyőzni az európai államokat ar­ról, hogy ilyen alacsonyrendű államok impé­riuma alá nem lehet magasabbrendű . Vagy egyáltalában bármilyenrendű idegen nemzeti­ségeket helyezni azért, (Ügy van! Ügy van!) mert az az életforma, amely ilyen államokban kifejlődhet, nem emberi életforma. Ezt bizo­nyítja nemcsak a magyarságnak, hanem más ottélő nemzetiségeknek a sorsa is. De rossz be­fektetés volt ez azért is, mert elkövetkezhet­nek éppen a most kezdődő nagy európai katak­lizma idején olyan időszakok, amikor ezek az államok vagy legalább is ezek közül az álla­mok közül egyik-másik be fogja látni, hogy milyen rossz befektetés volt gyűlölködést, ha­ragot és türelmetlenséget vetni; mert jöhet­nek események s akkor kapkodni fognak ezek a nemzetek é3 szomorúan fogják látni, hogy nagyon rossz befektetés volt az a türelmetlen­ség is, amelyet a magyarsággal szemben is ta­núsítottak. (Ügy van! Ügy van!) Türelmet . a Dunamedencében és a. Kárpátok medencéjé­ben egy nemzet tanúsított csak az idők során és ez a magyar. (Ügy van! Ügy van!) Én bát­ran szembe merek szállni minden ellenkező té­ves felfogással és azt mondom: vissza lehet nyúlni a múltba és a múlt tradícióiból lehet erőt és ideológiát meríteni egy új korszerű dunamedenoei állam felépítéséhez, egy olyan új és korszerű dunamedencei állam felépítésé­hez, amely újból az una eademque libertás el­vét é3 a suum cuique elvét vallja és megadja k* ülésé 1939 november 21-én, kedden. minden itt élő nép számára a teljes jogi és tényleges egyenlőséget, megadja a társadalmi, politikai és gazdasági érvényesülés lehetősé­gét. Ez lehet csak a jövő állama és ezért örömmel kell üdvözölnöm a kormányzatnak és a kormányzatoknak azt az állandó irányvona­lát, hogy a belső nemzetiségi politikában igenis e felé a cél felé halad. Ennek az a céjja, bogy idebenn boldog, megelégedett nemzetiségek legyenek. (Ügy van! Ügy van!) Örömmel üdvözlöm azt az iskola­politikát, amelyet sok oldalról tájékozatlan kri­tikával illetnek, amelynek az a célja, hogy az itt élő nemzetiségeknek nyelvük és kultú~'' ,J! Hk teljesen szabad használatát biztosítsák. Öröm­mel üdvözlöm azt a legújabb intézkeoest, ikuX^y éppen a nyelvig kultúra szabad kiépítése céljá­ból a nemzetiségi tanítóképzést valósítja meg és a legnagyobb örömmel, valóban szívem me­legével köszöntöm Kárpátalja autonómiáját. (Ugy van! Ügy van!) Azt kérem a kormány­zattól, hogy ennek olyannak kell lennie, amely ­példa- és mintakép lesz, amely minden nép számára vonzóerővel bír itt, a Kárpátok me­dencéjében, azoknak a népeknek számára, akik még nem tértek vissza, nagyrészben talán sa­ját akaratukon kívül, mert ezeket a népeket akkor* amikor ilyen rágalmakkal illették a magyar nemzetiségi politika múltját, nem mer­ték megkérdezni azok, akik az önrendelkezés alapján húzták meg a határokat Kelet-Európá­ban. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket a népeket nem merték megkérdezni, mert a nép igenis, nem követte azokat a fantasztákat és izgága kat, akik a kákán is csomót keresnek, akik a sérelmeket, sikánokat felnagyítva juttatták el Európa köztudatába; nyilvánvaló, hogy azok a népek, amelyek a Duna medencéjében élnek, ebben a szavazásban elmarasztalták volna sa­ját vezetőiket és ide szavaztak volna, a szent­istváni birodalomhoz. (Ügy van! Ügy van!) Ha már a kisebbségi kérdésről beszélek, csak egy-két figyelmeztetést szeretnék még in­tézni erről a helyről a nemzethez. Ahhoz, hogy a Kárpátok medencéjében egy új. korszerű, ki­alakuló magyar állam létrejöjjön, ahhoz egy új lelki habitus kell, nemcsak nekünk, hanem mindenkinek, aki a Dunamedencében él. Mint Macartney írja (olvassa): »Mielőtt ez keresz­tülvihető volna, gyökeresen meg kellene vál­toznia a ma uralkodó felfogásnak, és a ma­gyar, cseh, román, jugoszláv és német nacio­nalizmusnak egyformán meg kellene hoznia a maga áldozatát.« Én erről a helyről a magyar nemzethez azt a kérést szeretném intézni, hogy ezt az új lelki habitust, ezt a testvéri lelki habitust vegye fel a magyar nemzet és adjon elsőnek példát, a nagy ősök tradícióiból merítve erőt, adjon pél­dát a Duna medencéjében élő népeknek. Ehhez valóban új megértés és új lelki habitus kell annak, aki itt él a Duna medencéjében, mert eljön az idő, — és ma már látszanak a jelek — hogy ezek a kis népek, igenis, rájönnék arra, hogy egymásra vannak utalva, (ü'gy van! Ügy van! — Taps.) ; Es szeretnék néhány szót intézni azokhoz a tisztviselőkhöz, akik nemzetiségi területen, nemzetiségi népek között teljesítenek szolgála­tot. Nem is a magam, hanem egy fiatal tudós­nak, üttlik Lászlónak szavait idézem, aki azt mondja (olvassa): »Sohase csináljunk nemzeti­ségi politikát a falutornya árnyékából: ma­gyar tisztviselő sohase feledje el, hogy ő Euró­pában van, hogy cselekedeteit Európa állandó

Next

/
Thumbnails
Contents