Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés képviselőházának 54. ülése 1939 november 21-én, kedden. 251 figyelemmel kíséri és számonkéri tőle és hogy •azok egy ellenséges propaganda nagyítóüveSén át kerülnek szemei elé. Sohase feledje a magyar tisztviselő azt, hogy minden tettével a magyar nemzet nagy európai hivatását van hivatva tanúsítani és igazolni.« Ehhez egy szót se akarok hozzátenni, csak kérem azokat a magyar tisztviselőket és az alsófokú fórumokat, amelyeket a magyar állam az ilyen posztokra állit, szívleljék meg naigyon is és kétszer is ezeket a gyönyörű sorokat és a magyar nemzet érdekében tegyék meg azt, amit a magyar nép tőlük megkíván, (TJ??/ van

f Ümt van! wbb felöl éê a közéven.) T. Képviselőház! Ezekben foglaltam össze a kisebbségi kérdésre vonatkozó álláspontomat es azzal fejezem be felszólalásomat, hogy a jövő állama a Kárpátmedencében valóban az az államszerkezet, amely csak teljesen egyenjogú, mégpedig- jogilag és ténylegesen egyenjogú népeket ismer, amelyek fel fogják rövidesen ismerni egymásra utaltságukat, fel fogják ismerni azt, hogy nemcsak nekünk, csonkamagyarországi magyaroknak hiányzanak a hegyek, hanem a hegyeknek is hiányzanak a sík területek, (Taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) fel fogják ismerni a gazdasági egymásrautaltság után azt a politikai és — mondjuk — életvédelmi egymásrautaltságot is, amelyet csak ez a geopolitikai és geoökonómiai egység- adhat. Hiszem, hogy rövidesen eljön, közel van az az idő, amikor a Kárpátmedence népei ezt felismerik és vissza fognak térni a Kárpátmedencének új', korszerű, modern államába, az új szentistváni birodalomba. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre .jegyző: Porubszky Géza! Elnök: Porubszky Géza képviselő urat illeti a szó. Porubszky Géza: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr magvas és tartalmas beszédét mindenképpen magamévá teszem és ahhoz hozzájárulok. Legyen szabad azonban még kiegészítésképpen a nemzetiségi kérdés tekintetében megemlítenem azt, hogy mi Prágában állandóan hallottuk azt a vádat, — és <ellene védekeztünk — mintha Magyarországon valaha is elnyomták volna a nemzetiségeket. Az egyik alkalommal, ha jól tudom Léván, -demonstrációs nagygyűlésünk volt Jaross mostani miniszter úrral együtt. Akkor erre a kérdésre a következő feleletet adtuk: Hogy menynyire nem nyomták el Magyarországon a nemzetiségeket, annak világos példája boldogult Csernoch János hercegprímás, aki szakolcai szlovák származású ember volt és annak dacára Magyarország hercegprímása lehetett és közjogi szempontból az ország' első zászlósura. Ugyanakkor folytattam: Én pedig, aki csehszlovák állampolgár vagyok, meg vagyok arról győződve, hogy prágai érsek sohasem leszek. ('Derültség.) T. Ház! Arról a minisztériumról, illetve annak költségvetéséről fogok beszélni, amelyik a költségvetés keretében először és azt hiszem, utoljára szerepel: a tárcanélküli minisztériumról. (Mozgás a baloldalon.) A tárcanélküli minisztérium ellen, illetve létezése és fennállása «lien, úgy a sajtóban, mint itt a parlamentben, többször hallotttunk bizonyosfokú kifogásokat. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ ITT. Mi volt a tárcanélküli minisztériumnak a rendeltetése? Összekötő volt egy éven keresztül a visszacsatolt magyar nép és az egyes minisztériumok között. Másrészt pedig előkészítője volt az egységesítésnek, az u^ifikációnak. Valaki hazatérésünk idején szellemesen azt mondta, hogy erre az intézményre nincs szükség, mert ha a Garam belefolyik a Dunába, az már nem Garam marad, hanem Duna lesz, ha az Ipoly belefolyik a Dunába, az ismét megszűnt Ipolynak lenni, hanem már az is a Duna vizévé válik. Érzelmileg ezt a szellemes megállapítást elfogadom. Elismerem azt, hogy amikor hazatértünk, a mi magyar lelkünknek nem volt arra szüksége, hogy distanciákat szüntessenek meg, hogy összeolvadjon az anyaországi magyar lélekkel. (Űgy van! a balközépen.) Értelmi szempontból azonban ezt az összehasonlítást nem hagyhatom jóvá két okból. Az első az, hogy más volt a cseh állami igazgatás és más a csonkamagyarországi államigazgatás. A cseh állami igazgatást átállí-tani máról-holnapra nem lehet. A másik ok pedig az is volt, hogy az. anyaország nem volt felkészülve a hirtelen jött visszacsatolásra. Amikor a németek bevonultak Csehországba, kész katasztereket, terveket vittek magukkal a tisztviselők, 24 óra alatt a legkisebb postás, a rendőr, a csendőr a hivatalnok, a hivatalszolga már ott állott a poszton. Nálunk ez az előkészítés nem történt meg. Hosszú hónapokon keresztül igazoltatás! eljárások után történtek az állásbahelyezések és így történnek még most is. Ennek ellenére az unifikálásra elmondhatjuk, hogy az lényegileg már megtörtént. Megtörtént az egységesítés a hadseregnél, a közigazgatásnál, a vármegyei rendszernél, a postánál és a vasútnál. Vannak azonban még mindezideig olyan különbözőségek, amelyek még megszűntetésre várnak és a Felvidéken vannak olyan speciális esetek, amelyek kivételes elintézést igényelnek. Ezekről az esetekről akarok most beszélni és ez a felszólalásom egyúttal felelet lesz arra is, hbgy miért áll még fenn a tárcanélküli minisztérium. ,..,.... Az első ilyen diszparitas, illetve kulonos sérelem, amelynek elintézését kértük már a miniszterelnök úrtól is, — ígéretet kaptunk és ügy tudom, hogy az elintézés folyamatban is van — a csehek által elbocsátott magyar közalkalmazottak ügye. Sok becsületes magyar tisztviselőt cseh uralom alatt, amikor a csehek átvették a hivatalokat, állásukból elbocsátok tak, egyeseket nyugdíj nélkül, másokat csekély nyugdíjjal. Az egyik kívánságunk az, hogy ezek állásukba minél előbb visszahelyeztessenek, amennyiben egyébként munkaképesek, ha pedig munkaképességük nem állapítható meg, akkor nyugdíj-járandóságot utaljanak ki azoknak is, akik önhibájukon kívül, tisztán magyarságuk miatt vesztették el állasukat minthogy a csehek őket kitették az állásukból vagy szerény nyugdíj mellett nyugdíjaztak. Ide tartozik ugyancsak az is, hogy sokan voltak, akik állásban voltak, mikor a csehek bejöttek, nyugdíj nélkül bocsátottak ^el oket

fi érezték magukban, hogy valamit kell tenmok, dolgozniok, alkotniok a magyar feltámadásért, beállottak tehát a kisebbségi magyar életbe, beállottak a magyar pártokba mint; azok pionírjai, párttitkárai, ott dolgoztak evekeii keresztül abban a hitban és abban a meggyozcK désben, hogy azt a munkájukat a - hazatere», után honorálják és úgy számítják be, mmtna 33