Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

248 Az országgyűlés képviselőházának ô kérdést kívánok érinteni, az értelmiségi kormánybiztosság akcióját és a kisebbségi kérdést. A legnagyobb örömmel üdöziöm az értelmiségi munkanélküliség ügyeinek kormánybiztosságát, azt az akciót, amelyet a kormány e kormánybiztosság útján bonyolít le. Örömmel üdvözlöm azért, mert húsz esztendő ota állandóan sürgettük egy ilyen akció létrehozását. Húsz esztendő óta azt hirdettük, hogy az a nagy ellenérzés, az az antiszemitizmus, ami a nemzeti társadalomban fennáll, csupán negatívum és hirdettük, hogy nem akar, vagy nem tud továbbmenni a negatívumoknál, nem akarja kiépíteni az érem másik oldalát és nem teremti elő azokat a fiatal értelmiségi férfiakat, akik a kérdés másik részét pozitív tartalommal tölthetnék ki és akik rendelkezésre állanának abból a célból, hogy elfoglalják azokat a gazdasági pozíciókat, amelyekből az antiszemitizmus ki akarja szorítani a zsidóságot. Húsz esztendeje sürgettük és most úgy látom, hogy ez az akció az első kezdeményezés a felé a folyamat felé, amelynek az a célja, hogy a magyar nemzeti társadalom számára visszaszerezze azokat a gazdasági területeket, amelyekről a magyar nemzeti társadalom jórészt saját hibáján kívül szorult ki (Ügy van! Ügy van!) egy hibás politikai vezetés és egy hibás, helytelen társadalmi felfogás miatt, örömmel üdvözlöm tehát ezt a többletet és minden öszszeget, amelyet a magyar állam mai nehéz körülményei között erre a célra fordítani tud, a legnagyobb örömmel és készséggel szavazok meg. Legyen szabad néhány szempontra itt rámutatnom. Tudom azt, amit az előadó úr is kiemelt kitűnő előadásában, hogy ez az akció nehézségekkel küzd, a kezdet nehézségeivel és legfőként azért, mert nines annyi pénz, mint amennyit igényelnek, mint amennyi erre a célra szükséges lenne. Azt szeretném, mintegy buzdításként a kormány és a kormánybiztosság felé mondani, hogy ha vannak is kritikák, ha van is bizonyos oldalról szabotálás, ne rettenjen vissza a nehézségektől és ugyanolyan lelkesedéssel képviselje és ugyanolyan lelkesedéssel vigye tovább ezt az akciót, mint amilyennel megkezdte. Tudom, hogy bizonyos oldalról szembe akarnak helyezkedni a törvénnyel. A törvény a nemzet akarata és azért azt kérem a kormánytól, hogy ha azt látná, hogy vannak ebben az országban, akik a nemzet akaratával szembe akarnak helyezkedni, akkor minden rendelkezésre álló eszközzel statuáljon példát azokkal szemben, akik a nemzet akaratát nem akarják respektálni. (Helyeslés.) Legyen szabad egyúttal ezt a kormánybiztosságot is biztatnom. Mindnyájan tudjuk mi képviselők, hogy a kormánybiztosság az el°ő fecske, amely a protekciót kizárta a fiatal értelmiségi munkanélküliek elhelyezésénél. (Helyeslés.) Tudjuk azt is, hogy milyen nehéz dolog éppen olyan helyen zárni ki a orotekciót, ahol a fiatal -értelmiséget tízezerszámra helyezik el gazdasági pályákon. Tudom azt is, hogy é miatt is éri gáncs a kormánybiztosságot, de azt szeretném biztatásul mondani és azt szeretném kérni, hogy ha lehet, még nagyobb eréllyel zárja ki a jövőben is a protekciót és ezzel adjon példát sok más intézménynek arra, hogy miképpen kell az ilyen nemes akciókat protekció nélkül lebonyolítani és hogyan kell kiválasztani az arra megfelelő embereket, egyedül a rátermettség, a képesség és a szorgalom alánján. (Elénk helyeslés,) . ülése 1939 november 21-én, kedden. Végül szeretnék egy-két szót intézni azokhoz a íiataloknoz, akik a nemzetnek eoben a nagy eigonaoiásaban, szemueszáliva a tarsaűanni leiszeg elöl leietekkel és vállalva a gazuasági pályákon vaió elhelyezkedő minőén kockázatát, készséggel állottak rendelkezésre, iiogy a nemzet ezt a nagy elgondolását 'kereszt mvihesse. Osak azt szeretnem nekik mondani és e helyről üzenni: érezzük és kell érezniök azt, hogy az ő munkásságukat az egéiz magyar nemzeti társadalomnak féltő és aggódó szeretete kiséri. (Ügy van! ügy van!) Most rátérek a másik kérdésre, a nemzetiségi kérdésre. Amint hallottuk az előadmányból, itt közel kétmillió pengő az az összeg, amivel a másfélévi költségvetés előirányzata méghaladta a múlt évi összeget. Ez nagy részben a visszacsatolt területek beruházásaival és berendezéseivel indokolható, de ki kell jV lentenem, hogy nekünk olyan nagy feladatokat kell megoldanunk és ezeknek a nagy feladatoknak előfeltételeként olyan nemzetiségi politikát kell folytatnunk, hogy én mmden összeget megszavaznék, mert nem hiszem, hogy volna befektetés, amely jobban visszaadná a gyümölcsét, mint amit mi egy tökéletes és bölcs nemzetiségi politikára fordítunk. (Elénk helyeslés.) A nemzetiségi kérdés egész Európa számára igen fontos probléma, de nem hiszem, hogy különösen a békeszerződések óta volna állam Európában, amelynek számára a kisebbségi kérdés külső és belső vonatkozásai fontosabbak lennének, mint nekünk magyaroknak A magyar nemzetiségi politikát három körülmény befolyásolta és hátráltatta. Méltóztassék megengedni, hogy ezekkel röviden fog lalkozzam. Az első az európai közvélemény tájékozatlansága a geográfiai, a geopolitikai etnikai, történelmi és különösen magyar közjogi szempontból. Méltóztassék megengedne hogy egyetlen példára hivatkozzam. Sok évvel ezelőtt több diáktársammal együtt kint jártam egy francia egyetemen, Grenoble-ban ©3 amint szokás, mindnyájan hozzákezdtünk a% ott élő és az egyetemen lévő idegenek meggyőzéséhez. Amikor hetekig csináltuk a propagandát, akkor az egyik francia vezérigazgató, aki köztük talán a legintelligensebb volt, azt mondta nekünk, hogy nem értem, uram, a monarchiából különféle népek kaptak bizonyos részt: szerbek, románok, magyarok, szlovákok, mindenki meg van elégedve, csak épp a magyarok elégedetlenek ezzel a helyzettel. Akkor láttam, hogy milyen szörnyű nehéz munka vár reánk egy olyan tájékozatlan közvéleményben, amely a mi közjogi, etnikai és geográfiai helyxetünk legminimálisabb elemeivel sincs tisztában. T. Ház! A másik körülmény az, hogy az európai népek általában túlságosan felszínesen és külső ismérvek alapján, sablonosán kezelik a kérdést és nem disztingválnak nemzetiségek és nemzetiségek közt. Pedig, aki a problémával foglalkozik, annak le kell hatolni annak mélyébe és különbséget kell tennie, mint azt a kérdésnek igen kitűnő ismerője nálunk egy cikkében megírta, tradicionális, önkéntes és kényszerből lett nemzetiségek között. Különbséget kell tenni, mert más a lélektana, mások a vágyai az egyes nemzetiségeknek a szerint, hogy önkéntes nemzetiségek vagy kényszerből lett nemzetiségek. Nem akarom a kérdést bővebben kifejteni, nincs is időm rá, csupán Macartneynek szeretném idézni erre vonatkozólag egy nagyon érdekes megállapítását, aki ezzel a kér-