Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés képviselőházának 54. illése 1939 november 21-én, kedden. 239 állandóbb jellegű összműködésne^ részünkről két előfeltétele van. (Halljuk! Halljuk!; Először is: nem irányulhat harmadik államok elltn, (Helyeslés.) nem jelentkezhetik jogi instrumentumok formájában; (Htlyeslés.) és mááoüszor: előzetesen le kell tompítani az ellentéteket k.ztünk és az együttműködésben résztvenni kívánó állam között. (Éllnk helyeslés és tans.) Enélkül faiizeuekodás maradna az egész vállalkozás. (t)gy van! Ügy vaní) Hogy pecdg csak mi hozzunk mindig áldozatot, arra már .nem vagyunk kaphatók. (Úgy van! Úgy van! Élénk taps ) Amíg rendezetlen állapotok vannak, nem lehet azok fenntartására Ígéretet tennt sem a jelenten, sem a jövőben. {Élénk éljenzés és zajos helyeslés.) A háborúiban részt nem vevő államok érdekei a harcok viszontagságai közepette nem egyszer találkoznak. Ezért megállapításaim természetszerűleg nem vonatkoznak az inkább technikai természetű, ad hoc együttműködésre, amely meghatározott célra és időre korlátozva komoly haszonnal járhat az összes résztvevőkre. Az orosz államfő szavai, amelyeket új követünkhöz intézett, teljesen fedik a mi nézetünket is, hogy érdekellentét a két nép között alig képzelhető el és hogy kapcsolataink gazdasági téren erősen fejleszthetők. Minthogy a háborúban részt nem veszünk, nem változtak kapcsolataink Franciaországgal és Angliával. Sajtójukban úgy látjuk, mintha talán egy árnyalattal jobban megismerték volna problémáinkat ma, mint a nagy félrevezetések korszakában. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Már előbb kellett volna!) Remélem, ebből kifolyólag, hogy a Benes és Osusky urak által vezetett, egyelőre még inkább szimbolikus jelentőségű propagandát is abban a megvilágításban fogják értékelni, amelybe azt a húsz év előtti mesék és regék világából a rideg valóság helyezte. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Az ügy különben Szlove^szikót érdekli közelebbről, mint minket, de azért^ meg kell^ állapítanom, hogy a magyar közvélemény széles rétegeiben Őszinte meglepetést, sőt erős meggondolásokat váltott ki, hogy Cseh-Szlovákiáról olyan megemlékezések 'hangzanak el, mintha az elmúlt szerencsétlen húsz év még mindig kevés lett volna tapasztalatok gyűjtésére. (Ügy van! Ügy van! — Taps-) Pedig osak legutóbb hozta kifejezésre a legtiszteletreméltóbb francia fórum húszéves tételünket, hogy »valójában csak az igazságos béke lehet tartós«. (Ügy van! Ügy van!) Szlovenszkóról szólva, rá kell mutatnom a múlt hetekben megkötött gazdaságpolitikai egyezményre, amely kiinduló pontja lehet a két szomszéd közötti viszony komoly megjavulásának. T. Ház! Nehéz küzdelemben vagyunk gazdasági biztonságunk fenntartása érdekében. A blokádharc gazdasági életünknek súlyos tehertétel. Pedig mérsékelt, nyugodt, megbízJtató külpolitikánk is meginogna, ha nyersanyag híján az ipari termelés folytonosságában zökkenők állanának be. (Ügy van! jobb'felől.) Olyan ellenőrzésnek, mely önállóságunk vagy nemzeti önérzetünk rovására történnék, nem vethetjük magunkat alá- (Élénk helyeslés és tap*.) Habár ezt eddig egyik fél sem kívánta, célszerűnek tartom már előre megmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Senkinek a bizalmával nem éltünk vissza és ezért elvárhatjuk, hogy az egymással szemben álló felek is egyformán megbízzanak bennünk. Utóvégre mindkét félnek érdekében áll, hogy a mi körzetünkben a nyugalmat necsak akarjuk, hanem fenn is tudjuk tartani. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) T. Ház! Mindjárt az összeomlás és megszállás után a magyar kormányok külpolitikájának középpontjában az anyaországtól elszakított magyarság megvédelmezése állott, ösztönszerűleg érezte a nemzeti közvélemény, hogy ezek fennmaradása és fejlődése a magyar jövő biztosításának sarkalatos előfeltétele. (Ügy van! Ügy

t van!) Már voltam bátor erre utalni. Most még csak egy okmányt idézek a t. Ház emlékezetébe, amelyből kitűnik, hogy a trianoni békeszerződés ratifikálását a fegyveres nyomás egyedül nem^ tudta volna kicsikarni, de elérte azt az az ígéret, hogy ennek fejében külföldre szakadt magyar testvéreink sorsa jobbra fordul. A magyar kormány párisi képviselője 1910 november 24-én a párisi nagyköveti értekezlet elnökét értesítve a szerződés becikkelyezéséről, töbhek között a következőket írja ío\ vassá): »Szeretném máris újból felhívni az ön jóakaratú figyelmét arra a tényre, hogy a királyi kormány és a nemzetgyűlés a szerződés ratifikálásával eklatáns bizonvítékát szolgáltatta békés és mértékletes politikájának. Valóban. Magyarország ezpréves történelmének folyamán sohasem került a nemzet jóváhagyása elé eery ennyire kegyetlen és ilyen szigorú felettieket tartalmazó szerződés. Csak abban a határozott és megingathatatlan reménvb^n volt képes ezt megtenni, illetve erre magát elhatározni a magyar nemzet, ho^rv a szerződet aHíró nagyhatalmak mpsr'rere^ik és megval'Vtiák Í» legalkalT^p'-fihl^ eszközöket, bogv annak a, váhánv rendelkezésnek, melyek^ M^yvaror^záff érdekeik n fenn tartását, ppWzák, a legnagyobb hatékonyságát biztosítsák.« Továbbá 'oldassa): »Szabályosan dá volna a. Ma er var országtól elszakított területeken élő nemzeti ki^ebbsé^k kérdése. t melyetek a •^orsa a leerk°vésbné sem irf*rví£si-e méltó. BPVörtön^TiTf». Wupzva. •íavaikhól Vîfnrgatva. finden elké^zflihntő 7plVotásnak kitéve. iogRÍktól és annak lphptős.ón-ptől Tripp-Coü/tva. hogy P^V pártatlan hatósághoz fordulhatnának, TUPIV nekik igazságot szolgáltathatna, ezen s^r^nrcétlenek helv7P

+

e napról-nar^a rosszabbodik. De pzen túlmenőleg az iskolák és templomok js zárva vannak, va^v P! vannak vonva ere(^p+i rpndpltpf£

CTi

"V elől. viôr&^à&v a J^VA*»'-'"«* q. tria-noni «"p^ő^é^bp'i Tnp<rállapított kisebbségi jogok e^vikéf s°m élvezi.« Azután (olvassa): »Neuillybe érkezésünk után számtalanszor bátorkodtunk felhívni a békekonferencia, valamint a nagyköveti értekezlet figyelmét azokra a rettenetes üldöztetésekre, melyeknek a Magvarországtól elszakított lakosság ki van téve és amennyire a nagyhatalmaknál vonatkozó tapofratódzásaink alkalmával véleményt tudtunk alkotni magunknak, oéls7erűbb volt a szerződést minél előbb ratifikálni és szomszédainkkal közvetlenül megegyezni, hoffy hatékonyan követelhessük a ré^i honfitársaink sorsát biztosító rendelkezések végrehajtását. Magyarország mesrfogadta ezeket a tanácsokat, de a részéről folytatott minden lojális és b^kés politika és a megbéyiilés minden hizonvítéka a legcsekélyebb elismerésre sem talált szomszédainknál, minek folytán minden maradt a régiben.« »A nagyhatalmak felhívásának eleget téve, Magyarország az összes formaságokat elintézte, amelyek a trianoni szerződés életbeléptetésé-