Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-54
Az országgyűlés képviselőházának oh. ülése 1939 november 21-én, kedden. 23& sők közé emelkedett és százával vannak ma olasz repülők, akik két háborúban vettek részt és összesen 20—30.000 kiképzett repülőnk van. Ezt mondta Mussolini ezélőtt egy esztendővel. Mondhatjuk-e ezek után, ma egy év múlva, hogy Italia hallgatása a gyengeség, a gyávaság hallgatásai Ami pedig Olaszországnak és Németországnak mai viszonyát, Olaszországnak a mai háborútól tartózkodó magatartásának megítélését illeti, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Képviselő úr, ne bíztassuk Olaszországot háborúra! — Zaj.) engedjék meg, hogy erre vonatkozólag Csáky Imre gróf nyugalmazott külügyminiszternek a Magyar Külpolitika 8. számában a lengyelnémet összecsapás legelején megjelent cikkének egy passzusát ismertessem. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ne biztassa a képviselő úr Olaszországot háborúra! örüljünk, hogy nincs háborúban!) (Olvassa): »Az a helyzet, hogy miután Olaszország nem avatkozik bele a konfliktusba és semlegességét megőrzi, a tengelyhatalmak nyugat felől jóformán megsebezhetetlenek lesznek. Ezen az előnyös katonai helyzeten csak Olaszország semleges magatartásától való eltérés változtathat, amikor is hosszú partvidéke, afrikai gyarmatbirodalma nagy támadási felületeket nyújtana. így nem paradoxon az az állítás, ha mindezek alapján azt mondjuk, hogy Olaszország semleges magatartása tengelypartnerének harcászatilag nem a gyengítését, hanem az erősítését jelenti.« Ez a színigazság. Színigazság az is, hogy Olaszországnak mindennapi erőgyűjtése erőgyűjtést jelent az igazság győzelme szempontjából, (Ügy van! Ügy van!) erőgyűjtést jelent az igazi béke győzelme és a status-quo nélküli béke szempontjából is, tehát nagy erőgyűjtést jelent nekünk, Magyarországnak. (Élénk helyeslés.) Ha már itt a status-quo és bizonyos új világkoncepciók küzdelméről beszélünk, pár szóval nekem is foglalkoznom kell mindazzal, amit már Makkai János igen t. képviselőtársam is idézett arról az új Benes-féle koncepcióról, amelyet most pillanatnyi összetűzések és belső torzsalkodások folytán hivatalosan nyugaton Ossucky és az ifjú Masaryk képviselnek. Szólnom kell arról az új hadseregfelállításról, amelyet cseh légiók címén toboroztak és ma már mint eseh-szlovák hadsereget szerveznek Franciaországban és Angliában. Állítólag 50.000 emberre számítanak. Ennek a légiónak egyik szervezője Vondrák úr, aki már régen Szibériában is szervezett egyszer légiót. Egyéb hadi dicsőségre nem nagyon hivatkozhatik. Vondrák úr mindjárt tanulmányt, brosúrát is mellékelt ehhez a szervezéshez és ebben bejelentette mint ennek a harcnak végcélját, a magyar-csehszlovák monarchiának felállítását. (Egy hana a balközépen: Wunschraum!) Annak bizonyítékául, hogy itt cseh-szlová,k mozgalomról van szó, a párisi szlovákok közül is sikerült néhányat beszervezni. Tudniillik vaunak ott olyan szlovákok, akiknek még régi cseh útlevelük van és az előtt a kérdés előtt álltak, hogy vagy in ternálótáborba mennek, vagy beállnak a lég'óba. Ezek dokumentálják eoben a hadseregben kifelé a cseh-szlovák egységet. Engedjék meg, hogy ehhez mindjárt néhány nevet olvassak fel a mozgalom osztrák szárnyából, az osztrák légió felállítására alakult bizottság tagjai közül, minden megjegyzés nélkül: Julius Deutsch volt szociáldemokvata vezér, városatya, miniszter és amit akarunk a régi vörös Bécsből, Ellenbogen úr, aki hol Dezsőnek írja magát, hol Eugénnak, hol mint magyar emigráns, hol m nt osztrák emigráns szerepel, azután Mariin Fuchs, — ki ne ismerné ezt a Fuchot, aki Parisban is járt — aki Parisban volt osztrák sajtóattasé, azt hiszem, ehhez nem kell semmi egyebet hozzátennem és szerepel Roth volt miniszter úr. T. Ház! Nincs időm arra, hogy ezekkel az urakkal részletesen foglalkozzam, csuk engedjék meg, hogy innen megüzenjem Beneséknek, Deutschéknak, Eiienbogenéknak, Fuchséknak, hogy nem lesz többet 1918 Magyarországa. (Ügy van! Úgy van!) Rossz alapokra építenek, am'kor azt hiszik, hogy ebben a parlamentben lesznek ismét Lovászy Mártonok, akik majd külön külpolitikát jelentenek be. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a parlamentben többet nem fognak olyan urak ülni, a magyar közéletben töhbet nem. ío^nrik még egyszer olyanok szere pelni, akik egy Károlyi Mihály-féle Dunakonföderációs koncepciót magukévá tesznek. Mi igenis, tagadjuk a status-quot, az ellen harcolunk, de ezt a status-quot nem hagyjuk behelyettesíteni holmi Ellenbogen és Deutsehféle Visztula—Duna koncepciókkal. Nem akarok ilyen komoly vitába humoros dolgokat vegyíteni s ezért engedjék meg, hogy csak pár szóval foglalkozzam a terebélyes benesi propaganda egy kis mellékágacskájával, mellékhajtásával, amely ebből az egész benézi propagandából kiárad. Legújabban egy kis k~nventikulumot létesítettek és ez a második zsidótorvény óta igen megszaporodott a párisi emigránsok jóvoltából, úgyhogy már egy úgynevezett Kossuth-gárda. felállítására gondolnak, (Meskó Zoltán: Lesz még harmadik zsidótörvény! — Nagy zaj) A Becies—Prchala-féle cseh és állítólag szlovák gárda mellé készül egy Starhemberg-gárda is — még egyelőre igen kevés tagja van — és állítólag készül egy Kossuth-gárda is. (Szöllősi Jenő; Gyászmagyarok!) Még azt sem lehet mondani, hogy egy nagyi ember emlékét ez a tény beszennyezné, mert komoly dolgoknak kell ahhoz történni, 'hogy egy nagy ne* T et a legkssefob mértékben is beszenvii.vezzenek. (Egy hang a középen: Fnehs semmiesetre sem fogja tudni beszennyezni!) Igenis, le kell azonban vonnunk az egészből egy tanulság-öí, amely talán e vita keretébe nem is illik, amelynek talán látszólag Lelpoiitikii jelentősége vo/n, de igenis, egy külpolitikai ténymegállapítáodnl kapcsolatos. A zsidóságnak az új nacionalista forradalmak uralomra jutása óta egy tőlünk egészen eltérő, külön külpolitikai koncepciója van, amely belekapcsolódik aa egész világon közös nagy zsidó világpolitikai koncepcióba (Ügy van! Ügy van! a jobbcldalon.) és mi nem tehetünk ez ellen semmit. Mi nem változtathatjuk meg az ő gondolkozásukat, nem is akarjuk megváltoztatni, de igenis, azt követelhetjük tőlük, hogy ők ezt a koncepciójukat ne akarják magyar köntösben érvényesíteni, (TJgy van! ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Igenis, azt követelhetjük tőlük, hogy ne beszéljenek a magyarság nevében Parisban és ne Kossuth és Petőfi nevében csinálják a saját külön propagandájukat. Igenis, hagyják meg nekünk azt, hogy mi Angliával, Franciaországgal és Németországgal való viszonyunkat magunk rendezzük. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tudjuk, hogy nekik örök tulajdonságuk a közvetítés, eibben az egy dologban azonban nem engedjük, hogy feltolják magukat közvetítőnek. (Élénk helyeslés.)
