Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

'234 Az országgyűlés képviselőházának 54. Végül 'befejezésül, t. Ház, engedjék meg, hogy foglalkozzam egy olyan kérdéssel, amely a mi mostani tartózkodó magatartásunkat hangulatilag és később aktíve is komolyan befolyásolhatja. Ezek a Kossuthi-légiók és Starhemberg-gárdáik a mi belső külpolitikai állásfoglalásunkra semmi befolyással nem 'lesznek, ezt hangsúlyozom, de beszélnem kell arról, hogy egymásután érkeznek jelentések a tetiigerck minden pontjáról, hogy a 17 magyar tengerjáró hajó. az a szerény kis kereskedelmi

1 tengerészeti flotilla, amely a magyar tengerentúli nyersanyagszükséglet lebonyolítására szolgál, mindinkább, mind töbhet van kitéve, zaklatásoknak, lefoglalásoknak és feltartóztatásoknak. Igenis, jelentéseket kapunk arról, hogy Máltában, Alexandriában, Marseilles-ben és Gibraltárban magyar lobogó alatt magyar legénységgel me»nő hajókat egymásután feltartóztatnak. Tudunk arról, hogy a gibraltári kikötő piacán ócskavashegyek hevernek, amelyeket magyar gyáraknak vásároltunk Dél-Amerikában. Tudunk arról, hogy magyar gyárak címére indított délamerikai rezet feltartóztattak és elko- : bíztak. Tudunk arról, hogy a koprát, ezt_ a szappanfőző iparban igen fontos cikket hajószámra tartóztatták fel. (vitéz Csiesery-Rónay István: Na! Angolbarátság!) Tudunk arról, hogy Egyiptomban vásárolt magyar gyapjút egyszerűen elkoboztak, feltartóztattak, kiraktak ! és miközben az egyik oldalon és a másik oldalon is a hadviselő felek mindig nagyobb és nagyobb és hízelkedőbb dicséretben részesítik a magyarságnak ezt a tartózkodó állásfoglalását, oly cselekmények történnek, amelyek már nemcsak a nyolcszázezer munkáskezet foglalkoztató magyar ipar exisztenciáját, nemcsak az országnyersanyagellátást érintik, hanem — gondoljunk csak a rézgálicra, a csávázószerekre — ; érintik a magyar szőlőtermelők, gyümölcster- ; melők és búzatermelők milliós és milliós törne- \ geit. Vájjon nem gondolnak-e arra ezek a hadviselő hatalmak, hogy ez a tény ebben az országban, ha köztudomásra jut, rossz vért fog szülni? (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Nem gondolnak-e arra, hogy bármilyen hízelkedő propaganda folyik, bármilyen dicsérő újság- ' cikkek jelennek meg, ha mi a valóságban azt látjuk, hogy a hadviselő felek tartózkodó, vagy — mondjuk —- a háborútól tartózkodó és semleges államok sorozatánál különbségeket tesznek • a velük való bánásmódban, a blokád végrehajtásában, — sőt mondhatnám— gyalázatos különbsé- i geket tesznek, vájjon nem lesz-e ez befolyással a magyar közélet és az egész magyar közvélemény pszichéjére? Nem lesz-e ez rossz ha- ; tással arra a tartózkodó álláspontra, amelyet mostanáig mindig dicsérnek és amely igen könnyen felháborodássá, esetleg aktív felháborodássá fajulhat? (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) T. Ház! Az idő előrehaladottsága miatt (Halljuk! Halljuk! jobbfelőL) nem akarom a blokádháborúnak a várható súlyos következményeit tovább fejtegetni. Engedjék meg, hogy azzal fejezzem be mai felszólalásomat: már csak azért is örömmel fogadjuk el mi a Ház jobboldalán ezt a külügyi költségvetést, mert a miniszteri székben az a férfi ül, aki márciusban, Kárpátalja visszavétele során, a magyar külpolitikát irányította. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) D© örmmel fogadjuk el ezt a költségvetést azért is, mert egy ízig-vérig, utolsó csepp véréig magyar ember (Éljenzés.) ül az önálló, független Magyarország külügy

: miniszteri székében, egy magyar ember, aki ülése 1939 november 21-én, kedden. minden álmában, minden vérsejtjében a magyar aspirációkat, a magyarság álmait, a mi álmainkat akarja megvalósítani. Éppen ezért nagy örömmel és szeretettel fogadjuk el az ő költségvetését. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, v— A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Ház! Én nem bocsátkozom jóslásokba, amit igen t. képviselőtársaim megtettek. Én csak arra kérem a magyarok Istenét, hogy ez a világháború, amely mindenesetre a zöld asztalnál fog végződni, Magyarországnak igazságot szolgáltasson. Ami a kormány külpolitikáját illeti, efelett bírálatot mondani lelkiismeretes ember csak akikor tudna, ha rendelkezésére állanának m odázok az adatok, amelyek a mostani háhorút Franciaország, Anglia és másfelől Németország között megelőzték és ha ismerné a folytonos tárgyalások anyagát. Mivel ez nekünk, képviselőknek nem áll, de a dolog természeténél fogva nem is állhat rendelkezésünkre, így főképpen érzéseinkre vagyunk utalva. Egészen őszintén kijelentem, nekem az az érzésem, az a magyar megérzésem, hogy az igen t. külügyminiszter úr külpolitikája helyes és az ország érdekeit szolgálja. (Ügy van! Úgy van! Taps a. jobboldalon és a középen.) • Mélyen t. Képviselőház! Én azt tartom helyesnek, hogy a régi barátok iránt hűséggel viseltetve és mellettük kitartva, ríj barátokat is szerezzünk. Az országnak az az érdeke, hogy hűségéről tegyen tanúbizonyságot, mert aki Magyarországra bazírozott, az még soha nem csalódott a magyar becsületességben. (Ügy van! Ügy van jobbfelőL) De ne feledjük el, hogy új barátokat ÍJ. keli szereznünk, különösén a mostani súlyos nehéz időkben. Mi necsak a könynyen lobbanó magyar szív szavára hallgassunk, amint ezt a múltban annyiszor tettük és amire annyiszor ráfizettünk, am:ben annyiszor csalódtunk, hanem a hideg ész szavát is vessük latba. A kettő párosulva fogja majd megradni tizt az irányt, amelyben a magyarságnak haladnia kell. (Helyeslés jobbfelőL) Mindenekelőtt megállapítom, hogy a mai nagy nemzetközi és nemzeti bizonytalanságban fix pontunk Magyarország államfőjének, Horhy Miklósnak bölcs országvezetése. (Éljenzés jobbfelőL) Másik fix pontunk tettrekész, vitéz m. kir. honvédségünk. (Helyeslés jobbfelőL) A bölcs vezetés és irányítás végrehajtója: a m. kir. honvédség tudja, hogy mit, mikor és milyen irányban kell cselekednie. (Úgy van! Ügy van!) Kalandokba semmiesetre se bocsátkozzunk. Hallottam mindenféle megjegyzést. Politikusoktól is hallottam, hogy a mai katonai felkészültség mellett erőteljesebb felkészültségre volna szükség. Én azt tartom helyesnek, hogy amíg az ország érdeke meg nem kívánja, egyetlen embert se vonjunk el családjától és hivatásától, de ha az ország érdeke úgy kívánja, akkor valamennyien ott leszünk. (Ügy van! Ügy va! — Helyeslés jobbfelőL) • T. Ház! Ügy látszik, Magyarország történelmi szerepe megismétlődik. Évszázadokon álltunk itt, mint a kereszténység védbástyája, s most, hogy kellemetlen szomszédunk leereszkedett a Kárpátokig, ismét egy magasztos, de áldozatos feladat vár reánk. Ismét a kereszténységet kell védenünk a hitetlenséggel, az