Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

228 Az országgyűlés képviselőházának 54, ben, amely áthághatatlan lesz, mert tisztán kell látni azt, hogy a 180 milliós orosz tömeggel szemben csak a 80 milliós intelligens német tö­meget, a kommunizmussal szemben csak a nem­zeti szocializmust lehet szembeállítani. (Rajniss Ferenc: Ez igaz!) Ez az egyedüli megoldás és Angliának ha nem az apró egyéni érdekeket nézi, ezeket a kérdéseket lisztán iatva. az egész európai civilizáció érdekében ezt az utat kel­lene járnia. (Helyeslés a baloldalon.) Meg va­gyok róla győződve, hogy Németországot most nem megtörni, megtiporni kellene, hanem ha gyengének mutatkozik, egyesült erővel meg­erősítene hogy ezt a nemes hivatását betölt­hesse, hiszen ez volt a nemzeti szocializmus küldetése, ezt kellene most érvényesíteni, (vitéz Csicsery-Rónaí István: Ki hozta be őket? — Baky László: Egész biztos, hogy nem a néme­tek hozták be! Talán a kényszerhelyzet. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Erre a kérdésre is válaszolni kell. A magyar társadalom egy részének az a vé­leménye, amelynek kifejezést adott közbeszóló t. képviselőtársam, aki azt mondja, hogy a né­meteket terheli a felelősség a szovjethatalom felszabadításáért, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem mondja senki!) a legrosszabb és legsú­lyosabb hang. Vegyék tudomásul, hogy őket beletaszították ezekbe a dolgokba, (Rajniss Fe­renc: Ez tény!) nem pedig ők hozták Európa nyakára a szovjethatalmat. Ez az a veszélyes hang, amely a magyar társadalmat mételyezi és minket, akik szélsőjobboldali nemzeti harcot vívunk, egyszerűen csak kommunista-barátok­nak kíván elkönyvelni. Amikor az orosz kérdést a világpolitika horizontjából vázolom, világosan kell látni azt is, hogy ez a németek részére kényszerhelyzet volt, mert én, aki nem kormány oldalán állok, hanem vele szemben és így függetlenül meg­mondhatom a véleményemet, meg is mondom nyugodtan, hogy a német nemzeti szocializmus­nak és a német népnek semmi közössége nincs az orosz bolsevizmussal és néppel. (Rajniss Fe­renc: Ez valószínű!) Semmi egyéb ez, mint egy kínos kényszerhelyzetben való egymásra talá­lás és az a tapasztalat, hogy nem annyira a németek támogatása, mint a saját külön orosz számlára való dolgozás a célja az orosz szov­jetkormányzatnak. T. Ház! Ezeket a tényeket tisztán kell látni és am'kor azt hangsúlyozom, hogy Németországnak és a német népnek a dunai és Balkán államokkal karöltve, lenne feladata^ e nagy kérdés megoldása, természetesen ezen ál­lamok féltve őrzött függetlenségének a biztosí­tása mellett: szerintem ez lenne az egyedüli lehetőség arra, hogy ezt a nagy veszélyt Európa nyakáról elhárítsuk. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy mindezen gondolatok keresztülvitele nem rajtunk múlik és bizony a magyarság és a ma­gyar faj sorsa hányódik e. világpolitikai esemé­nyek tengerének hullámain. Ady szavai jutnak az ember eszébe: »Csak azt nem tudjuk, hogy melyik fal felé«, csak a véletlen fogja megmon­dani, hogy a magyarsággal mi történik a Duna­medencében. Az orosz kérdéssel kapcsolatban van ennek a problémának egy magyar vonatkozása is és ezt szeretném élénken az ország színe elé tárni, mert szerintem erről hallgatni nem szabad. Az a körülmény, hogy Oroszország megmozdult es világpolitikai, világhatalmi . törekvései utján indult meg, azt eredményezi, — és ezt tisztán ülése 19S9 november 21-én, kedden. kell látnunk — hogy az északi kisállamok meg­szerzése vagy lenyelése után igenis meg fog indulni dél felé, {Ügy van! balfelól) mert Ro­mániát illetőleg besszarábiai követelését valóra fogja váltani. Ránk nézve semmit sem jelente­nek s nekünk semmit sem mondanak azok a nagyszerű kormánynyilatkozatok, amelyek akár Moszkvában, akár Berlinben hangzanak el. Ezek a pillanatnyi zavarok tussolására va­lók, de egy nép lelkében levő törekvéseket egy­általában nem mutatják. Abban a pillanatban, amikor az orosz hadsereg megindult Besszará­bia felé és a román határt átlépte, a dunai államok és a Balkán is háborús lángokba csap­nak át. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar honvédségnek is meg kell akkor indulnia, mert azt nem nézhetnők, hogy az orosz szovjetesapa­tok Nagyváradig vonuljanak fel a magyar Er­délyben, (ügy van! ügy van!) Ilyen veszélye­ket rejteget tehát az orosz probléma a magyar­ság számára, a magyar jövő szempontjából. Amikor ennek a kérdésnek a jövőbeli kon­túrjait rajzoljuk meg, meg kellene gondolnunk azokat a súlyos veszedelmeket, amelyek az orosz közelségből már ma is haramiának i erre az országra és a magyarság jövőjére (ügy van! half élei.), mert 150 kilométeres orosz szomszéd­ság nagyon súlyos szomszédság. Kárpátalja visszatérésével jutottunk ebbe a helyzetbe, an­nak a Kárpátaljának visszatérésével, ahol az orosz szovjet máris megkezdte törekvéseinek ér­vényesítését. (Baky Liszló: A propaganda már folyik!) Szomorúan, tapasztaltam kárpátaljai utam alkalmával ilyen jelenségeket. Hoztam magammal egy orosz; röpcédulát, amelyet száz­ezerszámra szórtak szét a kárpátaljai falvak­ban. Ennek a röpcédulának szószerinti, nem sti­lizált fordítása a következőiképpen hangzik (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »A megölt Kár­pátalja orosz népe! Eljött az idő, amikor te, meggyötört orosz nép. köteles vagy lerázni az ezeréves magyar jármot. Eljött az idő szabad lélegzésre, itt van az idő leszámolni egy­szer s mindenkorra a szívtelen magyar rabló­sággal. Eljött a 12-ik óra, orosz, fogadd meg a dolog velejét. Ki kaszával, ki kapával, ki fegy­verrel és pisztollyal, üsd és hajtsd ki az el'en­séget a mi földünkről. Ne félj, nem vagyunk egyedül. A hátad mögött áll őrt a te régi bará­tod, SSSR — Sz^viet-Oroszorszéig. Ört áll a mi magas Kárpátunkon,! várja a pillanatot, amikor te felemeled a feíed, hogy segítségedre le°"yen az ellenségedet a kos szarvára csavarni. Mun­kás 1 orosz nép; emlékezzél, bogy rövid időn belül te az új államban, a SSSR-ben — Szovjet-Orosz­országban — érzed magad. Ne félj, éljen Molo­tov elvtárs. Ne félj. velünk a va«kezü Sztálin. Bennünket a győzelemben vezet Vorosilov.« T. Ház! Ilyen röpcédulákkal dolgoznak a Kárpátalján és ma, amikor már nem is tudjuk megállapítani az ilyen röpcédulák hatásának politikai méretét, ugyanakkor a szomszédos ba­rátság folytán nekünk oroszellenes és szovjet­ellenes propagandát űznünk nem lehet. Fel tu­dom mutatni azokat az újságcikkeket, amelye­ket a cenzúra a legkegyetlenebbül kihúz azért, mert mi azokban élesen támadjuk az orosz kommunizmust és a szovjetet. Lehet, hogy a kormányzat kínos és súlyos külpotitikai hely­zetében nem tehet mást, mint amit tesz. de en­gedtessék meg nekünk, akiknek semmiféle kö­töttségünk sincsen, hogy mi élessn harcolhas­sunk és szembeszálljunk az orosz szovjettel és kommunizmussal, mert hovatovább oda jutunk, hogy a magyar tömegek lelkében érthetetlenül egy áthasonlás vagy átállás következik be,

Next

/
Thumbnails
Contents