Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés képviselőházának 5U. mért nem tudják, hogy mi vari tulajdonképpen az orosz kérdésben. Ismétlem tehát, amikor az egyik oldalon ilyen orosz boisevistapr^paganda folyik, úgy érzem, hogy az egyedüli lehetőség számunkra a legerőteljesebb ós legkegyetlenebb harc megindítása a szovjetkommunizinussal és Oroszországgal szemben. (Úgy van! Ügy van! •a szélsőbaloldalon,) Az a meggyőződésem, hogy ezt a munkát »éppen nekünk kellene végeziu, s csak arra kérem a kormányzatot, hogy ebben az önzetlen nemzeti munkában bennünket ne gátoljon és ha ő hallgatásra van kényszerítve, akkor engedje, hogy mi báizéljünk. Mert megnyugtalhntjuk az egész kormányzatot és az egész magyarságot, hogy az oroszokkal szemben mi a végsőkig vállaljuk a harect és a küzdelmet (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) és végeredményben minden rizikóját ennek a veszedelemnek De azt se felejtse el senki, hogy egy szörnyű katasztrófa idején mi éá a hallgatók egyaránt lógnának, itt tehát minden magyarnak és a magyar érdekeknek a sorsáról van szó, úgyhogy teljes összefogásra Van szükség. T. Ház! Makkai igen t. képviselőtársam zárószavaira térek vissza. Ö a magyarság jövője szempontjából az erős hadsereget, a katonaszellemet hangsúlyozta, tudom, hogy ez nélkülözhetetlen előfeltétele. Be én egy lépéssel tovább megyek. Hogy ezt a csatát megnyerjük, ahhoz elsősorban és mindenekelőtt az kell, hogy ebben az országban és a Kárpátalján is sürgősen megvalósítsuk a szociális reformok «gesz tömegét. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) Hogy én ezt a költségvetést nem fogadom el, azt nem Csáky külügyminiszter úr iránt való bizalmatlanságból teszem, mert iránta a legteljesebb bizalommal vagyunk, hanem azért, mert pártom a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetik ezzel a kormányzattal szemben, amelynek hatására érezhető idehaza most a politikai életben a reakció fejlődése. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon ) Elnök: Szólásra következik? Boconádi Szabó Imre jegyző: Turchányi Imre. Elnök: Turchányi Imre képviselő urat illeti a szó. Turchányi Imre: T. Ház! Amidőn abban a szerencsében van részem, hogy mint felvidéki képviselő először vehetek részt a külügyi tárca vitájában, (Halljuk! Halljuk!) lehetetlen, hogy eszembe ne jussanak az elmúlt húsz év külpolitikai küzdelmei és erőfeszítései, amelyek éppen a Felvidék és Kárpátalja hazatérését hozták meg. Lehetetlen az idő rövidsége következtében minden egyes részletet felelevenítenem, de seanmiesetre sem mellőzhetem a hála és eLismerés hangját mindazok iránt a férfiak iránt, akik ebben a szent ügyben közreműködtek, legelsősorban bódulatunkat a Föméltóságú Kormányzó TTr iránt, (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) akinek as Úristen valószínűleg húszéves országlása jutalmául adta, hogy «zzel egyidőben ünnepelhetjük a Felvidék hazatérésének egyéves évfordulóját. Az ő neve teljesen eggyéforrott a nemzet és a haza fogalmával, nemcsak bennünk, hanem a nép egyszerű gyermekeinek szívében, mégpedig ott is, ahol magyar véreink még nem élnek az ország határai között. [lése 1939 november 21-én, kedden. 229 Még ma is előttem, van az a kép, amikor a Nyitranagykéren át visszavonuló cseh előőrsök vonalán keresztül jött az országúton hiányos polgári öltözékben a hazabocsátott magyar bevonultaknak menetoszlopa és amidőn engem, aki ott vártam őket az országúton, megpillantottak, egyszerre felharsant ajkukon ez a dal: Horthy Miklós katonája vagyok én! Hogy hol tanulták a dalt, még most is rejtély, ez a kép azonban bizonyítja, hogy a Föméltóságú Kormányzó Urnák a neve a haza és a nemzet fogalmával egyetemben még ott is a szívébe van ágyazva az egyszerű nép gyermekeinek is, ahol az elmúlt időben az iskola éppen ezt akarta a szívekből kiölni. T. Ház! Ami a külügyi tárca költségvetését illeti, látva ennek az ország teherbíróképességéhez niért meglehetősen szűk kereteit és összehasonlítva azt más államokéval, lehetetlen a hála, az elismerés és a köszönet szavát megtagadnunk a külügyi politika vezetőitől, hogy mindamellett, a lehetetlenül nehéz körülmények, a feltornyoult nehézségek között ds sikerült országunknak hajóját a rengeteg sok Scylla és Charybdis között is egyenesen a cél felé vezetni. Az, hogy mi ez a cél, egy magyar ember előtt sem lehet kétséges, de még csak homályos sem. Nem is veheti tőlünk senki, még az ellenségünk sem rossznéven, hogy nem tudjuk elfelejteni ezeréves multunkat, nem tudjuk elfelejteni első szent királyunkat és hogy meg akarjuk valósítani nemzeti aspirációinkat teljesen és hogy függetlenségünket minden körülmények között meg akarjuk védeni, jó gazdasági viszonyokat akarunk természetesen és ennek érdekében jó gazdasági összeköttetéseket a külállamokkal, de ezenkívül nem tudjuk figyelemmel nem kísérni azoknak a nem7etiiestvé,reiinknek sorsát, akik még haza nem térhettek és más országok határai között kénytelenek sanyarúan szenvedni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Elégtétellel kell megállapítanunk, hogy ma már ott is, ahol ezelőtt semani megértést nem tapasztalhattunk és teljes elzárkózottságban voltak velünk szemben, ez a megértés kezd megnyilvánulni irántunk és ez az érdeklődés már talán olyan nagy, hogy nem is kívánatos. Így például alig van ma már külföldi nagy rádióállomás, amelyik magyar hírszolgálatot ne vezetett volna be. De éppen ez az óriási apparátus, amivel ezek az államok rendelkeznek, — összehasonlítva a mienkkel — bizonyítja a mi külügyi politikánknak szinte csodálatos jóságát és eredményeit, inert ma már — ezt mindenki elismeri, természetesen és helyesnek véli — nem akarunk a nagyhatalmak egymásközötti erőmérkőzésének függvénye lenni, hanem önállók, függetlenek akarunk lenni, amint a külügyminiszter úr egyik legutóbbi beszédében megfogalmazta: A magyar nemzet részére magyar politikát akarunk. (Helyeslés a középen.) Ha bizonyos megelégedéssel tölt is el az a nagy érdeklődés, amely a külügyminisztérium munkáját nem csekély mértékben fokozta, némely nagyhatalom propagandaszolgálata természetesen nem tudta elmellőzni, hogy hamis hírek korpor tálasával ne akarja megzavarni a közöttünk és nagy barátaink között fennálló jóviszonyt. Köszönettel vehetjük tudomásul, hogy külügyi szervezetünk ezt figyelemmel 30*