Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-54
Az országgyűlés képviselőházának 54. ülése 1939 november "21-én, kedden. 223 met-francia összeütközés esetén Németországot megsegíteni. Ez a védelmi elgondolás később védő- és dacszövetséggé változott át. A magyar külpolitika egészen beolvadt az osztrák külpolitikába és az osztrák külpolitika a szövetséges Németbirodalom külpolitikai irányítása alá került. Ne méltóztassanak rossznéven venni tőlem, ha visszatekintve a múltra, őszintén kijelentem azt a meggyőződésemet, hogy a magyar külpolitikának, az árpádi, szentistváni, mátyáskirályi éles külpolitikai alapvonalaknak elmosódása és belemosódása idegen nagyhatalmi elgondolásokba — ez volt az első csákányvágás a trianoni sír felé. A másik az volt, t. Ház, hogy a mi külpolitikai önállóságunknak ezzel az elmosódásával párhuzamosan elmosódtak a külön magyar gazdasági politikának vonalai is, holott Magyarországnak a régi alapon önmagát kellett volna autaikiának és birodalomnak tekintenie. De beletörődtünk abba, hogy nem Magyarország a birodalom, azaz hogy Magyarország nem térhet vis,sza a régi alapokra, hogy a dunai népeket próbálja maga köré szervezni, hanem Ausztria-Magyarország együtt autarkia és birodalom, így történhetett azután, hogy amikor egy reálunióval összekapcsolt Ausztria és Magyarország kJzül tulajdonképpen a világháborúban csak Ausztria omlott össze, Tisza István kijelentette az országgyűlésben, hogy a háborút elveszítettek. Holott a kossuthi politika érvényesülése esetén — vagy ha legalább az ellenzéken érvényesült volna eléggé a kossuthi külpolitikai elgondolás, ha a függetlenségi pártok híven kitartottak volna a régi kossuthi külpolitika mellett a századforduló körül — egészen másképpen mehettünk volna a béketárgyalá«okra. Harmadik naav hibája is volt a/után ennek a 67-es külpolitikának, hogy elfelejtette: elsősorban mégis a magyarságra kell a magyar külpolitikát alapítani. Elmulasztotta megoldani a földkérdést, elmulasztotta a magyar prolettárság millióit letelepíteni azon a 7,'20XC00 holdon, amely idegeneknek jutott és azon a 3,000.000 holdon, amelynek kisemberek kezére való juttatását mi ezen a párton annyiszor kérjük és követeljük. Mindezt, t Ház, csak azért hoztam ide, hogy a múltnak tapasztalatait vetítsem á t. Ház lelkiismerete elé és arra kér;em a kormányt, a kormánypártot és az ellenzéket, hogy valahogy ne tévedjünk a 67-es korszak hibájába, ne adjuk fel semmi körülmények között a magunk szempontjait. (Gróf Csáky István külügyminiszter: Ne méltóztassék félni! — Zaj a jbhaldahn) Az előbb mondottam éppen, hogy meg vagyunk elégedve azzal, ahogyan ez a kormány védelmezi az ország függetlenségét (JJelveslés jobbfelől.). de értünk mi mór meg olyan kormányt is, amely ezeket a kötelességeket nem teljesítette úgy, mint a mostani, tehát igenis jogunk van visszatekinteni a múltba és jogunk van jóakaratúlag figyelmeztetni a kormányt és a kormánypártot, begy a közelmúltnak hibáiba ne essünk. Lemondtam arról, hogy ennek a közelmúltnak bizonyos külpolitikai hibáit idehozzam, azért hivatkoztam a 67-es korszakra (Oláh György: Mi ez a hiba? A Felvidék vagy a Kárpátalja visszavétele?), de a 67-es korszakból is tanulhatunk valamit. Igenis, újból hangsúlyozom, hogy a trianoni sír megá r ásában külpolitikai és gazdaságpolitikai önállóságunk elvesztésének, bizonyos egyoldalú opportunizmusnak és a földkérdés megoldatlanságának is volt szerepe. (Ilovszky János: Főként annak, hogy Linder azt mondta: Nem akarok többé katonát látni! — Oláh György: Lovászyék ásták meg a sírt, amikor itt kiabáltak! — Horváth Zoltán: A vezetők gyávasága ásta meg! — Zaj.) Beszéljünk csak pár szóval... (Horváth Zoltán: Háromezer csirkefogó le tudta teperni az országot! — Zaj és mozgás.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! A közelmúlt hibáira én itt — mondom — nem akarok rámutatni, csak egyetlenegy dologra kívánok utalni, arra a bizonyos túlságos antibolsevista agitáeióra, amely itt pár esztendővel ezelőtt folyt. Én ezt nem helyeseltem akkor, mert nem láttam az akut bolsevista veszedelmet, most azonban a mi pártunk, igenis, kifejezésre akarja hozni, hogy változatlanul antibolseyisták vagyunk. (Felkiáltások a középen és jobbfelől: Mi is!) Egy nagyon előkelő magyar közéleti szereplő, akinek a nevét nem akarom ebben a vonatkozásban exponálni, azt mondotta egyszer előttem, hogy mi magyarok egyéniségünknél fogva vagyunk antibolsevista k. Hozzátehetjük, hogy egyéniségünknél és tapasztalatainknál fogva. Bármennyire is helyesnek, sőt kívánatosnak tartjuk azt, hogy minél jobb legyen a viszonyunk Oroszországgal, antibolsevista felfogásunkról sohasem fogunk lemondani. (Élénk helyeslés jobbfelől és középen.) Egyébként, t. Ház, bizakodásunknak nemcsák önmagunkból kell fakadnia, hanem az eseményeknek számunkra kedvező fordulataiból is. A dolgok úgy alakultak, hogy a mi két nagyhatalmi barátunk közül az egyik háborúban van, a másik — Olaszország: — nincsen háborúban. Mi nem mondhatunk olasz-magyar vonatkozásban kevesebbet, mint amennyit éppen a napokban a Frankfurter Zeitung írt egy cikkében, elismerve Olaszország vezető szereoét Délkelet-Európában. Az események úgy haladnak, hogy Olaszország- erőteljesebben sízólhnt bele a Balkén és Délkelet-Európa sorsába. Ezt mi magvarok csak a legnagyobb örömmel és elég-tétellel foo-adhatjuk és amint Olaszország... Elnök: Lei árt a beszédideje, képviselő úr. Ne méltóztassék újabb fe>tèorete?ekbe bocsátkozni, hanem méltóztassék befafezni a beszédet. Bajßsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Sa mos, nem tudtam mindazt elmondani, amit .szerettem volna. Csak azt kívánom haüar«tulyrtzt»i, hogy a magvar kormánynak é déjhzláyokka]... Elnök: Méltóztassék befejezni. Nem engedek mes; újabb feiteg°té>seket Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csak égy mondatot ... Elnök: Méltóztassék kijelenti, hosçy elfogadja-» 3 a képviselő úr a költségvetést vagy nem. Többet nem engedek. Bajcsy-Zsilinszky Endre: A költségvetést a kormánnyal szemben való általános bizalmafI*hsáfifom miatt nem fnq-aHom el. F,lT»nV: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Makká i Jáno~! Makkai János T. Képviselőház! (HaHhi.fc! JJrt]J™>7»f inhhfrlSíf ) Ami^ov p^^ mp" > nagv rr, hhndntt, Map-varorszáo- úi kénvisolőbá^ában eloVc*>r folytatunk naarynhbai'Amní külpolitikai víHf és ugyanakkor^ körülnézünk a lángban álló