Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

224 Az országgyűlés képviselőházának 54. Európán, különös érzések vesznek rajtunk erőt. Minden gondolkozó ember érzi, hogy a világtörténelemnek újabb érdekes és kihatásaiban bizonyára nagyarányú, nagyszabású fordulatához értünk el, egy olyan háborúhoz ért el az európai emberiség, amely a maga külsőségeinél, stratégiájánál, hadviselési módszereinél, propagandájánál és bizonyára a benne rejlő politikai magnál, továbbá a majd a háborúból való kibontakozás során érvényesülő igazságoknál fogva egészen új helyzetet hoz az európai nemzetek fejlődésébe. A magyarságnak, a magyar népnek állandó történelmi sorsa az, hogy számára minden európai változás valósággal a lét és a nem lét kérdését veti fel és az elmúlt ezer esztendő tapasztalatai bennünk mindig a szorongásnak bizonyos érzését keltik fel, hogy mi lesz velünk, mi lesz a magyarság jövőjével, ha az európai viszonyok, a körülöttünk élő népek egymáshoz Való viszonyai megváltoznak, előnyösen, a mi javunkra fognak-e megváltozni, vagy károsan. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar társadalom és a magyar nép túlnyomó többsége hideg és tiszta fejjel néz szembe az eseményekkel és szemléli az európai háború fejleményeit. A magyar társadalom túlnyomó része teljesen nyugodtan és öntudatosan veszi tudomásul az európai külpolitika újabb és újabb fejleményeit. Ezt az érzését elsősorban ci V ï ci Í 1 Z erkölcsi igazságra alapítja, amelyet húsz esztendőn keresztül állandóan hirdetünk, azonkívül azokra a külpolitikai eredményekre is, amelyeket a magyar kormány, bevált barátainkhoz^ való jóviszonyunk és a velük való együttműködés eszközével, számunkra megteremtett és bízik abban, hogy a magyarságnak, a magyar nép politikusainak és államférfiainak, de a magyar fajnak belső statikus s ha kell, dinamikus ereje a kellő pillanatban érvényesíteni fogja ennek a nemzetnek a szavát, az akaratát, az élethez való jogát és azt a parancsot, amelyet e jogért teljesítenie kell. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Vannak azonban olyan felfogások is ezzel a világháborúval és a magyarságnak vele való viszonylatával kapcsolatban, amelyben nem tudok osztozni. Van egy felfogás, amely, hogy úgy mondjam, valósággal optimista módon örül annak, hogy ez a világháború kitört, mert azt mondja: az a fbntos, hogy Európa statikus állapota megbomlott légyen és akkor a magyarság, ha helyes külpolitikai orientációt keres és folytat, nagy nemzeti céljait könnyebben elérheti. Van egy másik felfogás is, amely viszont azt mondja, hogy ezer esztendő óta soha nehezebb helyzetben nem voltunk, mint ma. Az előző felfogásból koncedálom azt, hogy a jó külpolitikai orientációt egy népnek, egy nemzetnek és kormányának kötelessége megkeresnie, művelnie és folytatnia. Ha azonban a most folyó világháború mélységeit igyekszünk nézni és ennek összes felvetett problémáit szemügyre vesszük, ha azt látjuk, hogy nemcsak Európa egyensúlya, hanem az egész világ egyensúlya bomlott meg, tehát a helyreállításnál nemcsak Európa egyensúlyának, hanem az egész világ egyensúlyának helyreállítása, lesz az alapvető kérdés, akkor bizonyos igazságokat le kell szűrnünk, bizbnyos realitásokat tisztán kell látnunk a magyarság és,ennek a világeseménynek a relációja szempontjából. Meg kell állapítanunk azt, hogy amikor ülése 1939 november 21-én, kedden. világhatalmak, földrészeket, népeket uraló nagy politikai erők küzdenek egymással, a kisebb vagy a középnagyságú nemzetek a háborúba való belekeveredéssel általában sokkal nagyobb terheket és sakkal nagyobb veszélyeket vesznek magukra, mint amennyi eredményt a háborúba való belekeveredéssel elérhetnek. Másodszor meg kell állapítanunk, hogy miután e világháború kimenetelét ezek az óriási erők döntik el, minden kis nép esetleges győzelme, viszont minden kis nemzet esetleges bukása vagy tragédiája is csak átmeneti epizód, a végső döntést nem ez jelenti a történelem eme folyamatában. Három igazság az, amelyet tudnunk kell. Ha világhatalmak mérkőzéséről van szó, akkor a győztes fél az európai és általában a világrendet kétségtelenül lehetőleg a saját ízlése és nem a kisebb nemzetek vagy középhatalmak ízlése szerint fogja berendezni. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel, mint igazsággal tehát tisztában kell lennünk, ha jelenlegi állásfoglaláSîïïS, e]

Jölcsi alapjait és célszerűségét szemleijük. De ugyanakkor nem igaz az, hogy ezeresztendo ota most vagyunk a legnehezebb nelyzetben. A történelem a multak nagy megprobalatásait azért mutatja a ma élő nemzedék előtt enyhébb formában, mert tanítja egyben a megoldást is, de az akkor élő nemzedék epp úgy nem ismerte a jövendő megoldást, mint ahogy mi nem ismerjük most az eljövendőt. Az érzésem viszont az, hogy a magyarság ezeresztendeje alatt nem volt egyetlen emberöltő, amikor nagyobb lett volna a magyarság lét- vagy nemlét kérdése, mint most. Mi ezt a helyzetet valósággal megszoktuk, ha tehát ez nehéz és keserves is, viszont e mellett tudtunk megmaradni idáig és e mellett tudunk a jövőben is tovább élni. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Mi lehet tehát mégis egy komoly és aktív állásfoglalás a mi részünkről ezekben a nehéz időkben, amellyel hozzájárulhatunk úgy a saját népünk és saját nemzetünk nagy céljainak előbbreviteléhez, mint általában azoknak az európai igazságoknak győzelemre juttatásához, amelyekben mi hiszünk? Ennek a célnak eléréséhez kívánjuk, hogy ez a szomorú és végzetes tüneteket mutató világháború minél hamarabb elmúljon az emberiségről. (BajcsyZsilinszky Endre: Még nem világháború! Hála Istennek.) Az első megállapításunk Magyarország jelenlegi helvzetében az, hogy mi Magyarország, a világháborúban nem veszünk részt. Második megállapításunk az kell, hogy legyen, hogy viszont éppen azért, mert éhben a háborúban nem veszünk részt, nagyon kíváncsiak vagyunk arra, nagyon szeretnők tudni azt, hogy a hadviselő feleknek mik a háborús, vagy inkább mik a békés céljai; mik a céljai a béke elérésekor, milyen elvek szerint szeretnék újjárendezni a világot s főleg Európát, amelyben mi élünk, mert nem akarunk újabb wilsoni meglepetések elé kerülni (Ügy van! Ügy van!), mert nem akarunk újabb népszövetségi bonyodalmakba és ilyen céltalan intézmények támogatásába belemenni. Szeretnők tudni, hogy mi az a gondolat, amely szerint mégis a világot s az európai népek együttélését rendszerbe foglalni és szabályozni akarják, mert kétségtelen, hogy a fegyverek